Idei legjobb olvasmányélményem eddig, és bár azt írják róla, hogy provokatív, tabudöntögető, sőt, felháborító, szerintem elgondolkodtató, horizontot tágító és önreflexióra késztető regény ez.
A digitális világban egyre gyakrabban halljuk, hogy a gyerekeket már csak a képernyő érdekli. Borcsa Tímea csíkszeredai tanítónő azonban nap mint nap azt tapasztalja: a kíváncsiság nem tűnt el, csak meg kell találni hozzá a megfelelő kulcsot.
„Úgy mondják, ahol a nyelv alkalmatlan a trauma feldolgozására, ott már csak a szimpatikus idegrendszer képes reagálni a történésekre, majd lassan átveszi az érzelmek és a test fölötti irányítást egyaránt” – olvassuk a könyv első oldalain.
Ahogy rám nézett és hozzám ért, tudtam, hogy el fog vinni. Pedig kék vagyok, mélykék bőr, egyetlen apró türkiz betéttel. A színem miatt félő volt, hogy addig ácsorgok a kirakatban, míg napszítta leszek, majd a leárazott áruk közé kerülök, szégyenszemre.
Olvasóklubunkban amikor magyar szerzőtől olvasunk, többségében kortárs mű van terítéken. Mivel többségében nők vagyunk a klubban, gyakran választunk női témát és női szerzőt. Így jött képbe legutóbb Babarczy Eszter és az Apám meghal című regénye.
Éves tematikánk, a kiégésmegelőzés kapcsán ezúttal a gyermekek kiégését jártuk körül gyermekpszichiáterrel. Dr. Száva Iringó megerősítette bennem: mennyire fontos természetbe vinni őket, unatkozó időt hagyni nekik, ne telezsúfolni a napokat mindennel.
Szándékosan a hátsó sorban keresett helyet magának, amikor – kis kopogós cipőjében, amelyet csak ünnepi alkalmakra húzott fel – lihegve megérkezett. Naftalinszaggal keveredett avas kölni illata lebegett utána.
Őszinte leszek: irodalmilag ez a könyv nem ugorja meg azt a mércét, amit általában szem előtt tartok. De vannak történetek, amelyeket érdemes akkor is elolvasni, ha nyelvi stílusában nem kapjuk meg a vágyott szépséget.
Versekkel találkozni majdnem akkora élmény, mint a nagy emberi találkozások. A vers elképesztő erő, van benne vér és remény, veszteség és győzelem, és a szavak csodatékony szépsége fölött érzett gyógyító gyönyör és még ezer más csoda. A vers örök.
A fogyatékkal élőket és hátrányos helyzetű családokat segítő HIFA-Románia Egyesület igazgatója, pszichológus, kétgyermekes anya. Tizenkettedik kötete múlt év végén jelent meg, mint egy korábbi beszélgetésben mondta: a könyvei által ő is gyógyul.
„451 Fahrenheit – az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég” – napjainkban több országban tiltanak be könyveket, hol nemzetiségi, hol gender kérdésekre hivatkozva. Ijesztő ezt látni.
Cudarul van december óta a – korábban pótgyermek – kutyám. Nem idős még annyira, hogy lemondjak róla, próbálok hát minden tőlem telhetőt megtenni, hogy lehessen még néhány közös évünk. A remény, hogy sikerülni fog, egyelőre erősebb minden észérvnél.
Kivételesen nem egy könyvet szeretnék ajánlani, hanem egy irodalmi műfajt, ami sokkal szélesebb spektrumú, mint sejteni véljük.
Ha hiszik, ha nem, nem szándékos, hogy ismét orosz szerzőtől hoztam olvasnivalót. Ezúttal kortárs íróról van szó, akinek a stílusát Ljudmila Ulickajáéhoz hasonlítják a fülszövegben.
Szakavatottak mondják, hogy egyre rövidebb- és főként videós médiatartalmakat fogyasztunk. A 2025-ös év cáfolni látszik ezt trendet a Nőileg online felületén: leginkább a hosszú (és még hosszabb), inspiráló életút interjúkat szerettétek.
Egy kis klasszikust karácsonyra? Azt hiszem, ilyenkor több idő és alkalom adódik az elmélyült olvasásra, ezért egy orosz szerző művét hoztam, és bátorítok mindenkit, hogy ne hagyja ki ezt a remek könyvet.
Gyermek- és felnőttirodalomban is otthonosan mozog, és örömét leli mindkettőben. Szabó Róbert Csaba szerint a két alkotói világ nem zárja ki egymást – épp ellenkezőleg, inspirálja és erősíti egyik a másikat.
Nehéz hozzászokni a rövid nappalokhoz, a karácsony közeledte sokaknak okoz szorongást, szomorúságot, félelmet. De valahogy mégis élnie kell a reménynek, és nekünk, újságíróknak kötelességünk a reményteli példákat is megmutatni. Én legalábbis ezt hiszem.
Romániában ma nem kötelező minden diák számára az iskolai egyenruha, ám ez hamarosan változhat. Egyforma öltözék, kevesebb társadalmi különbség és erősebb közösség – vagy éppen az önkifejezés korlátozása? Mit nyerhetnek, és mit veszíthetnek vele a diákok?
Immár két hónapja, kisbabája hozzátáplálásával egyidejűleg váltott életmódot. Sporttal, tiszta étkezéssel, mentális megújulással. Úgy érezte, a tőle telhetőt megtette, jó úton halad, és immár a felnőtt méltóságával és elfogadással tud testére tekinteni.
Öt gyermek, négy fiú és egy lány édesapja, az Oklándi Unitárius Egyházközség lelkésze, ugyanakkor feleségével, Csillával a szovátai Sirülők néptáncegyüttes oktatója immár tíz éve. Júniusban elsőként Tőkés Lóránt válaszolt villámkérdéseinkre.
Hónapok óta figyelem az anyatársak táskáit: hogyan tudnak mindent is belezsúfolni naponta, ötleteket lopok, miként lehet még profibban felkészülni a mindennapok váratlan kihívásaira. Innen jött a kíváncsiság: mit cipelnek táskáikban szerzőink magukkal?
Édesanyám, maga nem értheti, nincs is annál szebb és jobb, mint amikor van egy ilyen bandád. Mindenkit ismersz már totyogós korod óta, és bár szétszéledtetek, a füttyszóra rohantok, és csak ültök a nyári estéken a poros utcán, és lógatjátok a lábatokat.
Engedd el tévedéseidet. Bízz Istenben, megbocsát a Teremtő. Ne légy túl kegyetlen önmagadhoz. Tévedéseidet nem tudtad kikerülni. Nem tudtad megvédeni magadat tőlük. Jönniük kellett. A tévedéseknek.
Dühös vagyok az ébresztőre. Nem ér, hogy máris reggel van. Amikor olyan melegen és puhán ölel körül az ágy. Nyújtózkodom egyet. A madarak reggeli csicsergését hallva, máris öröm férkőzik a szívembe, hiszen tavasz van végre…
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De hogy az év összes teendőinek jó százaléka arra a bizonyos hétre esett, az holtbiztos. Egy oldalnyi olvasásidőm nem jutott egész héten – ez pedig egyenes út a gonosz boszi jelmez magamra öltéséhez.
Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.
Szombaton Enikővel ketten vagyunk szolgálatosak. Ő rakja az árut, én kiszolgálok. Úgyis jobb, ha gyógyszerész van elöl.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Van valami különös a szeptemberben. Ahogy hűvösebbé válnak a reggelek, előkerülnek a zárt cipők, a zakók és a „most aztán összeszedem magam” gondolatok. Mintha a nyár végével nekünk is kötelező lenne minden szempontból jobb változatunkká alakulni.
Gurzó Bernadette szín- és stílustanácsadóként vallja: nem hatalmas mennyiségű ruhára van szükségünk, hanem arra, hogy a szekrényünkben lévők harmóniában legyenek egymással, így bármit kapunk magunkra, stílusos lesz a megjelenésünk.
Molnár Renáta és férje, Botond csíkzsögödi otthona nemcsak a kilátás miatt figyelemre méltó. Egyszerre modern és rusztikus, vagány megoldásokkal, tele színekkel. És ha körbejárjuk, nemcsak egy otthont ismerünk meg, hanem a benne élők értékrendjét is.
Négy éve vágtunk neki az első kempinges Balkán-túránknak. Akkor még mi sem tudtuk pontosan, mire vállalkozunk. A légkondicionált hotelszobát autóra, a kényelmes ágyat egy improvizált fekhelyre, a saját fürdőszobát pedig kempingmosdóra cseréltük.
Fiatal, energikus, céltudatos – így jellemezhetjük röviden Varga Emőkét, Székelyudvarhely legfiatalabb háziorvosát. Gardróbja egyszerre tükröz visszafogott eleganciát, praktikumot és vidám, egyéni stílust.
A szemöldök az arc egyik legmeghatározóbb részlete: szigorúbbá, szomorúbbá vagy üdébbé teheti a tekintetet. Bodó Hortenzia sminktetoválóval arról beszélgettünk a Kencében, hogyan találjuk meg a hozzánk illő formát, és mit kerüljünk el.
Pap Kriszta sokszor kipróbálta magát modellként, de ez szinte soha nem az ő ötlete volt. Nagyon szereti kitalálni azonban, hogy mit szeretne viszontlátni a róla készült felvételeken: legyen az a saját kismamafotózása, vagy épp ez a mostani fotózás.
Az erdő-mezőjárás kiégésmegelőző kiszakadás a városi létből, remekül csendesíti a mókuskerék-stresszet. A kíméletesen gyűjtött növények feldolgozása, a közös főzés pedig jó alkalom egymás alaposabb megismerésére, kapcsolódásra, közelebb engedésre.
A rendezvényszezonban sok olyan nő is előveszi a sminkkészletét, aki a hétköznapokban alig vagy egyáltalán nem festi magát. A tartós alkalmi smink a bőr előkészítésén és a helyes technikákon is múlik, hangsúlyozza Burján Krisztina kozmetikus-sminkes.