– Hogyan indul a reggeled?
– Igyekszem minden reggelnek pozitívan nekifutni. Ez vagy sikerül, vagy nem. Általában sikerül.
– Mi a legkedvesebb elfoglaltságod?
– Szeretem tanulmányozni a divat, ezen belül az emberi öltözködés kultúrtörténetét.
– Kik a kedvenc íróid?
– Gabriel García Márquez az örök kedvenc, mostanában pedig Sally Rooney, R. F. Kuang.
– Mi a legnagyobb félelmed?
– Hogy ha majd nekem szegezik a kérdést, nem fog eszembe jutni semmi.
– Melyik az a tulajdonság, amit a leginkább túlértékelünk?
– Az önérzetesség:
és a másokkal való viselkedésünkkel.
– Miben tartod magad a leginkább különcnek?
– Én? Semmiben, mások annál inkább.
– Milyen a lelkiállapotod most?
– A negyvenhatodik évem küszöbén, túl egy vérvételen és egy jó hangulatú interjún, remek.
– Melyik az a szó vagy kifejezés, amit túl gyakran használsz?
– Gyakorlatilag túl sokszor megfordul a gyakorlatilag. (sic!) Meg az egyébként.
– Mi az, amitől a legjobban irtózol?
– Az emberi butaságtól, főleg, ha gondolattal, szóval és cselekedettel párosul. A mulasztást már meg sem említem.
– Ha választhatnál, melyik emberi képességet, tehetséget birtokolnád legszívesebben?
– A türelmet. Többet kellene gyakorolni is.
– Ha létezik halál utáni élet, te miként vagy kiként térnél vissza legszívesebben?
– Sosem gondoltam arra, hogy ha majd visszajövök, milyen formában teszem. Várd ki a végét!
korábban írtuk
Arasznyi „rayzokon” Székelyudvarhely
Az alkotás nem mindig grandiózus, minthogy az alkotás célja sem mindig kifelé mutató: van, hogy csak az elcsendesülés a cél, s a mű maga csak arasznyi. Ilyenek Boldizsár Raymond arasznyi „rayzai”.
