• Fotó: a Telemark Sportegyesület archívuma
– Azt tudjuk, hogy Magyarországon több mint egy évtizede működik, és jelenleg is gyermekek százainak segít… Hogyan került Kolozsvárra a Hópárduc Fejlesztő Falmászás program?
– Úgy került Kolozsvárra, hogy én személyesen el szerettem volna végezni egy fejlesztő falmászótanfolyamot, és nem találtam itthon sehol. Magyarországon foglalkoznak ilyesmivel, és írtam e-mailt Hildáéknak, hogy ők tartanak-e. Azt a választ kaptam, hogy külsősöknek nem tartanak, de ha beállok mint belsős, ajánlanak farnchise-partneri szerződést, akkor betanítanak engem és még pár embert. Tehát én kerestem a tanfolyamot, de ők ajánlották a saját módszerüket. Eljöttek hozzánk, és itt képeztek ki minket, a saját mászótermünkben, el sem kellett utaznunk Budapestre.
– Elvégeztétek a képzést, és mi történt utána?
– Annak ellenére, hogy kezdetben kissé szkeptikus voltam, mert Kolozsváron, egy kisebb közösségben, a magyarság körében mennyire lesz érdeklődés iránta, mennyire lesz fenntartható, kezdésként sok, ötven gyermeket mértünk fel, és harminchattal indultunk szeptemberben.
– Mi volt az elképzelésed eredetileg, amikor elkezdtél magadnak képzést keresni?
– Valami nagyon hasonlóra gondoltam, ahol különböző nehézségekkel küzdő gyermekekkel lehet foglalkozni.
– Miért, hogyan jött ez az ötlet? Milyen igényre „válaszoltatok” ezzel?
– Ugye, működtetünk egy mászótermet is, ahol falmászást oktatunk gyermekeknek – több mint hetvenen járnak hozzánk, és többen voltak, vannak, akik valamilyen problémával küszködtek.
Volt, akinek az egyensúlyával, jobb kéz – bal kéz koordinációval, szem–kéz koordinációval stb., ezért gondolkodtam azon, hogy jó volna ilyen jellegű problémákkal küszködő gyermekkel foglalkozni,
nekik segíteni. Járt hozzám falmászásra – egyéni edzéseket is tartok – két autista fiúcska és járt egy kislány is, és láttam, milyen jól lehet velük haladni. Ezek a tapasztalatok mind ösztönöztek arra, hogy foglalkozzam, foglalkozzunk terápiával is. Így indult az egész, hogy én ebben bele akartam mászni (nevet), és most négyen vagyunk az egyesületnél, akik oktatunk Kolozsváron. Hilda és egy mentor társa jöttek el tavaly augusztusban, és adták át nekünk, amit tudni kell. Kimondottan erre a programra kerestem oktatót én is itthon, így hirdettem egyetemisták körében, így jött két lány és egy fiú.
– Nekik voltak már falmászós tapasztalataik? Szükség volt ilyen tapasztalatra?
– A srác falmászó, és oktatott is falmászást korábban, a lányok gyógytornász szakon végeztek, most mesteriznek, úgyhogy nekik is van szakmai kapcsolódásuk a témához, és azóta természetesen már másznak is.
Décsei Levente • Fotó: a Telemark Sportegyesület archívuma
– Miért négy- és tízéves kor közötti gyermekeknek szól ez a foglalkozás?
– Azért, mert ebben a korban vannak a gyermekek abban az idegrendszeri fejlettségi szakaszban, amit például ez a játékos mozgásterápia támogat, ugye, minden tevékenység egy mesekeretbe ágyazódik, és mivel minden foglalkozás egy más mese köré szerveződik, és a gyermekeket ebben a korban még jól be lehet vonni egy mesébe. És a két agyfélteke összehangolódása is ekkor zajlik, a szem–láb és szem–kéz koordinációé szintén, ebben a korban érzékenyebbek erre a fejlesztésre.
Amúgy is ekkor zajlik, és ugye ebből adódik, hogy ha gond van, akkor a terápia, jelen esetben a terápiás falmászás is ekkor tud igazán hatékony lenni.
Ezek a képességek az óvodás és kisiskolás korban alapozzák meg a tanulási folyamatokat: hogy fogja meg a ceruzát, milyen az írása, egyáltalán azt, hogy hogyan ül a padban. Vannak is olyan gyermekek, akiket kimondottan az óvónők és a tanítónők küldtek hozzánk.
– Egy, Sterczer Hildával készült korábbi interjúban hallottam, hogy Budapesten már neurológusok ajánlják a módszert a szülőknek, akiknek a gyermekének szüksége lehet rá. Hozzátok hogyan kerültek a kis tanítványok? Nekem – legalábbis – úgy tűnik, hogy rövid idő telt el aközött, hogy meghirdettétek ezt a lehetőséget, és szeptemberi kezdés között.
– Nagy hangsúlyt fektettünk a hirdetésekre, mindenhol a médiában igyekeztünk megjelenni, de óvónők, tanítók és gyógytornászok is ajánlottak minket, akik közvetlen kapcsolatban vannak a gyermekekkel, és szükségesnek látták a fejlesztést. Egyikük például befejezett egy terápiát, és a terapeuta ajánlotta, hogy folytassa a Hópárduc-programmal. Aztán
az egyik szülő elmondja a tapasztalatait a másiknak, többen így kerültek hozzánk, hogy az ismerősük gyermeke már járt, és hozta ő is felmérésre.
Vagy időközben betöltötte a kisebb testvér is a négyéves kort, őt is beíratták. Miután felkeresnek minket minden jelentkezőt egyénileg mérünk fel – erre is kapunk egy adatlapot –, a szülőkkel megbeszéljük, mit hogyan látunk-gondolunk. Volt pár gyermek, akit nem tudtunk fogadni, mert egyszerűen nem tudtuk bevonni a csoporttevékenységbe, de volt, akinél nem láttuk indokoltnak, és ajánlottuk neki a hagyományos falmászást, és oda járnak.
– Hogyan zajlik egy-egy foglalkozás?
– Kiscsoportos foglalkozások ezek, legtöbb öt résztvevővel, és kimondottan a Hópárduc fejlesztő falmászás módszerrel. Ez, ugye, egy komplex mozgásforma: folyamatosan kell figyelned a két kezedre, arra, hová teszed a lábad, melyik fogás után melyik használod, milyen magasra, milyen irányban próbálsz haladni stb. Ez érvényes a sziklamászáskor, de a teremben is. Ehhez építettünk a falmászótermünk mellett egy teljesen új termet: egy 3,5 méter magas és 6 méter széles falat, kimondottan a terápiának megfelelőt. A megépítése teljesen ránk volt bízva, hiszen látták a másik termet, amit szintén mi építettünk.
Kisebb a terem, kevesen vannak, kevésbé vonja el bármi egyéb a figyelmüket a feladatokról, a falon sokkal több a fogás, a méretük is nagyobb, jó zsebes fogások vannak, és közelebb is fúrtuk fel egymáshoz,
és azok, amelyekre a lábukat teszik, azok is jó nagy, M-L-es méretűek. Nem abban fáradnak el, hogy kapaszkodnak a kicsi fogásokban, hanem abban, hogy másznak, és közben gondolkodnak, hogy az egyéb feladatokat hogyan teljesítik. Az egyik mesénk például arról szól, hogy szétszéledtek az állatok az állatkertből, és a gyermekeknek kellett összegyűjteniük azokat. Minden tevékenység során a falon töltött időt a talajon töltött idő követi, ez olyan 75 és 25 százalék, akkor sem csak pihennek – természetesen pihen a kezük és a lábuk, de koncentráció javító, memóriafejlesztő és egyensúlygyakorlatok vannak, a feladatok egy részét ott teljesítik. Nagyon jól össze van hangolva a tevékenység. Mindent az ő utasításaik szerint végzünk, kapunk havi tervet, éves tervet, hogy mikor, milyen időszakban milyen gyakorlatokat végzünk, milyen mesék alapján dolgozunk. Például októberben az auditív észlelésre, novemberben a vizuális észlelésre, decemberben a taktilis észlelésre (a bőr által érzékelt ingerek, például érintés, nyomás – szerk. megj.) épült a tevékenység. A mesék pedig követik az ünnepeket, jeles napokat, így volt hóemberes, karácsonyi, húsvéti, nemrég anyák napi tematikájú, készülünk hamarosan a gyermeknapi mesével.
• Fotó: a Telemark Sportegyesület archívuma
– Bemutatnád egy konkrét példán – mondjuk az anyák napi mese alapján hogyan zajlott a foglalkozás?
– Egy tavaszi mese, ahol kimentek a gyermekek a rétre virágot szedni, és anyák napján azzal meglepték az anyukákat egy szép csokorral. Különböző virágképek fel voltak téve a mászófalra különböző magasságokban és a különböző színű fogásokba, és a piros virágot a piros fogásból kellett leszedniük, vagy épp a kékbe tettük a piros virágot. Vagy körben a mászófalon traverz (oldalirányú – szerk. megj.) mászásban jobbról balra és balról jobbra haladtak a gyermekek, és a fal egyik oldalán lévő, kis kosárba bele kellett rakniuk a virágképeket úgy, hogy mászás közben azokat is fogásból fogásba tették.
– Több mint fél éve, nyolcadik hónapja foglalkoztok a gyermekkel a Hópárduc-módszer alapján. Bizonyára vannak eredmények, megfigyelések, vagy a szülők visszajelzései alapján is alakul a kép. Hogyan tudnád összefoglalni a tapasztalataitokat?
– Volt egy kis lemorzsolódás, például a távolság miatt – sajnos horrorisztikus a közlekedés Kolozsváron –, és többen átmentek hagyományos falmászás-edzésekre, de sokan jöttek újak is. Folyamatosan mértük fel a gyermekeket.
Olyan konkrét eseteket tudok említeni, hogy több gyermeknek sokkal bátrabb lett a mozgása, korábban nem mert felmászni a játszótéren a mászókára, most már szaladva megy fel.
A tériszonyos, magasságiszonyos gyermekeknek is segít. Összeszedettebb a mozgása, az óvodából-iskolából is kapnak megerősítést a szülők, jobban összpontosítanak, meg tudják különböztetni a jobb és bal kezüket, lábukat. De mi is látjuk, hál’ istennek, hogy aki kezdetben nem mert magasra mászni itt, a falon, most már gond nélkül megy fel 3,5 méterre. Amúgy egy iskolai év ajánlott mindenkinek, ennyi idő alatt tudunk igazán eredményt felmutatni. Most a tanév vége előtt tartunk egy közvélemény-kutatást a szülők körében, hogy lássuk, ki szeretné folytatni, hány helyet tudunk majd meghirdetni.
korábban írtuk
Az öltözködés a játszótere: György Eszter ruhái mesélnek
Igazából az számít, hogy öltözködési stílusunkkal önazonosak legyünk, mert a ruha tulajdonképpen mesél – mondja György Eszter. A Csíkszentléleken élő divattervező arra biztat mindenkit, hogy vigyen több színt és vidámságot a hétköznapi öltözködésbe.
