Egyszer már ajánlottam a Nőileg olvasóinak Ljudmila Ulickajától egy regényt, ezúttal egy elbeszéléskötetre hívnám fel a figyelmet. Ami irodalmi nagyságát illeti, semmiben nem marad alul a csoda szép regényeitől. Ulickaja saját bevallása szerint jobban szeret elbeszéléseket írni, és szerinte ezek jobbak is, mint a regényei. Nem értek egyet, és nem is cáfolom, én minden írását szeretem.

A Nőileg Angyala hozta el a szerencsét két előfizetőnk életébe is: az ünnepi kampányunk révén a gyulakuti Koncz Judit egy belföldi pihentető hétvégét, míg a csíkszeredai Olteán Éva egy egyiptomi luxusnyaralást nyert, bár korábban mindketten úgy tartották, hogy Fortuna nem szokott kedvezni nekik. Eddig.

Túl öreg voltam már hozzá, amikor beleszerettem. Huszonhárom. Az vénkisasszony kornak számít. De még tizenöt évvel azután is mindenhová magammal vittem. Minden nyaralásra, minden utazásra.

Bármerre jártam utazásaim során, sehol nem tudtam elképzelni, hogy ott éljek, hátrahagyva mindent és mindenkit, ismerős, szívhez nőtt helyeket, embereket, a jól ismert életet. Esetleg talán úgy, hogy egy szélvihar felkapná a szeretett kisvárosomat a családommal, barátokkal együtt, és szépen elhelyezné egy olyan helyen, ami a szívem csücske lett egy másik országban.

Amikor Norvégiában jártam, az egyik legszebb élményem a gyönyörű táj volt. Jártam tengerparton, hegyen, völgyön, csodáltam tavakat, gyors sodrású folyókat és rengeteg erdőt, fenyveseket, amelyek sziklákon nőttek.

„Üres” fejjel futsz a nyári reggel hűvösében, elmélyedve olvasol egy letehetetlen könyvet, észre sem veszed, hogy már hajnalra jár. Eltántoríthatatlanul meg akarod fejteni, miként működik az a szerkezet, izgatottan merülsz el a munkádban, minden porcikád oda fókuszál. Valami ilyesmi a flow, az örömteli, elmerült elmeállapot, amikor megszűnik körülötted a világ. Csíkszentmihályi Mihály szerint minél többször éljük át ezt az érzést, az életminőségünk annál jobbá válik.

Rengeteg személyiségfejlesztéssel foglalkozó és motiváló-inspiráló könyvet találhatunk a könyvkiadók kínálatában. Ezek mellett divatosak még az önismerettel foglalkozó munkafüzetek, on-line tananyagok és az önsegítő határidőnaplók is. Teljes iparág épült fel a pszichológiai témájú, személyiségfejlődéssel kapcsolatos, könnyen olvasható és fogyasztható tanácsadást, lelki megnyugvást, sikeres karriert és boldog párkapcsolatot ígérő könyvekből.

Gyerekek generációival szerettette meg az olvasást, és biztosít minőségi olvasnivalót ma, a digitális bennszülöttek korában is a Napsugár és a Szivárvány folyóirat. „Ez a hivatásunk, a feladatunk, az életünk” – összegzi a szerkesztőségben zajló alkotómunka lényegét Zsigmond Emese leköszönni készülő főszerkesztő. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júniusi lapszámában jelent meg.)

Sokan tartjuk fontosnak, hogy gyermekeinknek ne csak a gugli, jutúb, hanem a könyvek is jó barátaik legyenek. Egyrészt azért, mert szeretnénk, ha ők is részesülnének az olvasás örömében, másrészt, mert aki jól olvas, jobban teljesít más területeken is.

Barátság, szülőség, fájdalom, küzdés, a kisvárosi lét minden szépsége és szűklátókörűsége, minden, ami egy zárkózott kis közösségre jellemző lehet, megtalálható ebben a regényben, plusz a sport iránti rajongás, ami ezt a közösséget élteti.

Bár elsőre megriadhatunk a regény méreteitől, minden oldala izgalmas, tele súlyos mondanivalóval, és korunk olyan nagy problémáira figyelmeztet, mint a kütyüktől való függőség, a gyerekekkel való bánásmód, az elhidegülés.

Ma már tudjuk, hogy léteznek olyan részképességzavarok, amelyek nehézségeket okozhatnak gyereknek, mégis felmerül a kérdés, hogy a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia csupán manapság divatos iskolai címkék-e, vagy valós gondot takarnak.

Múlt hónapban futólag említettem A végét Bartis Attilától, és most szeretném komolyabban is a figyelmükbe ajánlani. Akit érdekel a kortárs magyar irodalom, annak kihagyhatatlan mű, véleményem szerint a legmagasabb szintet képviseli ebben a műfajban.

Sokak kedvenc írója Márai Sándor, ezért talán nem kell győzködni senkit arról, hogy mennyire zseniális. A gyertyák csonkig égnek és az Eszter hagyatéka talán a legolvasottabb művei, Az igaziról azonban megoszlóak a kritikák...

Önéletrajzi regényt olvasni kicsit más, mert nem lehet úgy megélni a benne történteket, hogy nem vesszük a lelkünkre, nem tehetjük le úgy egy borzalmas jelenet után, hogy á, ez csak fikció. Kim Leine regénye megrázó.

A könyvet úgy olvastam végig, mintha önéletrajzi írásokat tartalmazna, valahogy az az érzésem volt végig, hogy a szerző maga a főszereplő. Aztán kiderült, hogy bár van valóságalapjuk, ezek mégiscsak fiktív történetek.

Felkavaró! Hiába írtam le számtalanszor ezt a jelzőt korábban, nem jut megfelelőbb kifejezés az eszembe, amint itt ülök a számítógép előtt reszkető gyomorral. Igen, már megint holokauszttörténet, de meg kell mondanom, nem a szokványos fajtából.

Valami lazábbra vágytam, valami másra. Ez volt a szempont, amikor olvasnivalót választottam. Könyvtárunk épp frissen szerezte be Kazuo Ishiguro egyik ismertebb művét, ráadásul nagyon szeretem az angol témájú regényeket.