A történet ugyanis egy disztópia, amelyben egy halálos vírus kizárólag a nemzőképes férfiakat támadja, megtizedelve a Föld lakosságának férfitagjait. A nők átveszik a szerepüket, a helyüket a munka mezején, a politikában, a családban, és átalakul a világ erőegyensúlya. Az Amerikai Egyesült Államokban járunk, ahol dr. Ralph Martinelli kutatja, és próbálja kifejleszteni a vírus elleni vakcinát, miközben többedmagával egy táborban lakik, ami leginkább egy börtönre emlékeztet. Ez a tábor körül van kerítve, fegyveres milicista nők őrzik, és a bentlakó „védett férfiak” és családtagjaik nem hagyhatják el a területét.
Nagyon érdekes megfigyelni, ahogy az események alakulásával megváltozik az életük, sőt az egész világuk ezeknek az embereknek, és óhatatlanul is asszociálni kezdünk a nemrég lezajlott eseményekre a mi világunkban, ahogy a politika és a kormányok reagáltak a vészhelyzetre, ahogy maguk az emberek viselkedtek. Nagy a hasonlóság: először a tagadás, hogy minket úgysem érhet el a vírus, hiába a tudósok figyelmeztetése, hiába a statisztikai adatok és számítások tömkelege, később a pánik, a halálfélelem eluralkodása, aztán a rengeteg protokoll és védelmi szabályozás, hogy kinek mikor hová lehet menni, az egymástól eltávolodás és elzárkózás, az idegenkedés és elidegenedés embertársainktól.
Persze, a Covid 19 nem volt feltétlenül halálos, mint a regényben felbukkanó vírus, de pont azért, mert nem lehetett tudni, mi lesz a végkimenetele, rettegésben tartotta a világot. A Védett férfiakban az Amerikai Egyesült Államok elnökasszonya, kihasználva a vírushelyzetet, túlmegy minden határon, és feltett szándéka, hogy megszabadul a férfinemtől, amely évezredeken keresztül elnyomta a nőket.
A férfigyűlölet egy kiemelt aspektusa a regénynek, a nemek közötti egyenlőtlenséget hivatott érzékeltetni, és szélsőséges megnyilvánulásaival felhívni a figyelmet a fennálló problémára.
Egyfajta fordított Me Too-mozgalom ez, és nagyszerűen bemutatja, hogy mindenfajta gyűlölet csak borzalmakhoz vezethet, és hogy elsősorban emberek vagyunk, minden jó és rossz tulajdonságunkkal együtt.
Figyelembe kell vennünk olvasás közben, hogy ezt a regényt egy férfi írta, mert néhol fejcsóválva olvassuk, mennyire szélsőséges méreteket ölt a férfiak elleni, vagy épp az értük folyó harc, és mennyire képes ellentétes irányba terelni az érzelmeinket ezeknek a szélsőségeknek a bemutatásával.
Mindenképpen izgalmas regény rengeteg lélektani ábrázolással, váratlan fordulatokkal, és filmbe illő jelenetekkel, ajánlom hideg téli estéken, ha egy kis izgalomra vágynak.
Megjelent a Nőileg magazin 2022. novemberi lapszámában.
Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Egy férfi, aki megosztja velünk a gondolatait, de az érzelmeit már kevésbé – Barnás Ferenc: Életünk végéig
Van valami egészen különleges az önéletrajzi elemekkel átszőtt regényekben, valahogy életszerűbbek, és többnyire találunk hozzájuk olyan kapcsolódási pontot, ami a saját életünkhöz köthető. Barnás Ferenc regénye egyszerre emlékeztet Vida Gábor Egy dadogás történetére és Karl Ove Knausgard Halál című művére, ez utóbbira leginkább a pontos, nagyon apró részletekbe menő leírás tekintetében.
