Az isztambuli fattyú családregény, de nem a megszokott fajtából. Olyan történet ez, amely három-négy generáción keresztül mutatja be a jelenkori örmény-török kapcsolatokat. Persze ennél sokkal többet mond, anya-lánya viszonyt, testvérek közötti kapcsolatot ábrázol olyan módon, amely lehet elgondolkodtató, tanulságos vagy akár példamutató is.
Isztambul egy színes kavalkád, tele élettel, szenvedéssel, örömmel és bánattal. Olyan éles ellentétek férnek meg egymással benne, mint a hagyományok tisztelete és a jelenkori civilizáció minden áldása-átka. Egy családon belül is fellelhetők ezek az ellentétek, amelyek konfliktusokhoz vezetnek, de az együttélés mégis a legfontosabb hagyomány, amit a családtagok tiszteletben tartanak. Nagyon fontos szerepet töltenek be a regényben az étkezések, az ételek, picit megismerhetjük a török és az örmény konyhát (nem is különböznek annyira, amint az a regényből is kiderül). Étvágygerjesztő, ahogy felsorakoztatják a szemünk előtt a különböző főételeket, desszerteket – pilaki, csörek, ájrán, börek, szütlacs, ekmek kadajif – csupa-csupa felfedezésre váró finomság.
A város színei vonzanak, kíváncsivá tesznek, és kedvünk támad elutazni Isztambulba, hogy saját szemünkkel is lássuk a különféle helyszíneket, érezzük, halljuk, tapintsuk meg az ottani kultúrát. Hihetetlen érzelmi viharoknak vagyunk szemtanúi ebben a regényben, megragadnak a szereplők, és nem hagyják letenni a könyvet a kezünkből. Ilyenek azok az olvasmányok, amelyek miatt érdemes olvasni, elmerülni egy történetben.
Megjelent a Nőileg magazin 2014. októberi lapszámában.
Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Emberi és életszerű – Linn Skåber: Ma négykézláb akarok járni
Felnőttmonológok az alcíme ennek a gyönyörű könyvnek, amit Lisa Aisato világhírű illusztrátor rajzai tesznek színesebbé, nemcsak kiegészítve a történeteket, hanem egyenrangú művekként megállva a helyüket, mélázásra késztetik az olvasót.
