Sokan zordnak mondanák e lenyűgöző tájat, amelybe egyébként olyan szemnek jólesően illeszkedik egy-egy ház, farm, kunyhó. A Lótolvajokban visszaköszön ez a csoda szép táj, érezni a friss, dús levegőt, látni az erdőt, a folyót, amin annak idején leúsztatták a kivágott fákat.
A téma azonban nem a tájról szól, bár szerves része, nagyon jól kiegészíti, és megadja a könyv hangulatát.
Tulajdonképpen ezzel is indít a mű, a főszereplő, aki a narrátor is egyben, bemutatja a környezetét, az őt körülvevő természetet, a kutyáját, Lyrát, saját magát. Trond Sander 67 évesen elvonult a világ szeme elől, a magányt választotta, amire egész életében vágyott. Nincsen teljesen egyedül a folyópart vidékén, az ablakából rálát a szomszéd kunyhóra, ahol egy szintén magányos férfi lakik, szintén egy kutyával. Barátságuk különösen indul, egyik fél sem igyekszik túlságosan megismerni a másikat, de idővel a szükség, a ház körüli teendőkben való segítség közelebb viszi őket egymáshoz. Ez a folyamat mellékszálnak tűnhet az olvasó szemében, de a regény végére értelmet nyer.
A második fejezet egy fiatalkori emléket idéz föl, időben visszaugrunk Trond 15 éves korába, 3 évvel a második világháború után. Meghatározó nyár volt ez a fiatal fiú életében. Vidéken, kettesben az apjával, kiszabadulva a főváros forgatagából, tele kalanddal és vakmerő játékkal, sőt, kemény munkával, és a leginkább férfi ismerősök között egy fiúból fiatal férfi lesz.
A további fejezetekben aztán rendszertelenül váltakozva hol a fiatalkori Trond kalanddal és drámával teli életét követhetjük nyomon, hol pedig a megfáradt, lelassulni vágyó idősebb férfi eseménytelen, de gondolataiban elmélyülő világát fedezhetjük fel.
Mély, drámai, elgondolkodtató mű ez, a kortárs norvég irodalom kiemelkedő alkotása.
Per Petterson fantasztikus író, aki ezért a művéért is több díjat kapott. Olvastam más regényét is, ami ugyancsak tetszett, de az is igaz, hogy jómagam különösen vonzódom a skandináv irodalomhoz.
A Lótolvajokból készült azonos című film tavaly ősszel jelent meg a mozikban a svéd Stellan Skarsgård főszereplésével.
Cikkünk a Nőileg magazin 2020. augusztusi lapszámában jelent meg.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Öröm volt olvasni: Az öröm művészete
„Üres” fejjel futsz a nyári reggel hűvösében, elmélyedve olvasol egy letehetetlen könyvet, észre sem veszed, hogy már hajnalra jár. Eltántoríthatatlanul meg akarod fejteni, miként működik az a szerkezet, izgatottan merülsz el a munkádban, minden porcikád oda fókuszál. Valami ilyesmi a flow, az örömteli, elmerült elmeállapot, amikor megszűnik körülötted a világ. Csíkszentmihályi Mihály szerint minél többször éljük át ezt az érzést, az életminőségünk annál jobbá válik.
