Öröm volt olvasni: Az öröm művészete

„Üres” fejjel futsz a nyári reggel hűvösében, elmélyedve olvasol egy letehetetlen könyvet, észre sem veszed, hogy már hajnalra jár. Eltántoríthatatlanul meg akarod fejteni, miként működik az a szerkezet, izgatottan merülsz el a munkádban, minden porcikád oda fókuszál. Valami ilyesmi a flow, az örömteli, elmerült elmeállapot, amikor megszűnik körülötted a világ. Csíkszentmihályi Mihály szerint minél többször éljük át ezt az érzést, az életminőségünk annál jobbá válik.

Az állandó tévé előtt tepsedés még senkit nem tett boldoggá. Az elmélyült sütés-főzés, az elmerült horgászás vagy horgolás, az önfeledt biciklizés és kertészkedés azonban igen. Csíkszentmihályi Mihály Az öröm művészete című gyakorlatias kézikönyvét kötelezően elolvastatnám az unatkozó tinivel és a tévéfüggő szomszéddal ám épp ez a baj, hogy nem olvas. Mint írja a Széchenyi-díjas pszichológus, 

sem a túlzott tévénézés, sem a megsokszorozott szex, sem pedig a túl sok evés nem növeli a flow-élményt. 

Az egyetlen cselekvés, amiből a több növeli a flow-pillanatok számát, az az olvasás. Nem lehet túl sokat olvasni. Sőt. 

Keressünk kihívást!

A világhírű pszichológus szerint kihívások kellenek a boldogsághoz, olyanok, amelyek próbára tesznek, általuk sikereket és önbizalmat szerzünk. Kutatásokra alapozva állítja, hogy a minőségi élet legfőbb titka a szabadidő örömteli felhasználásában rejlik. Olyan tevékenységek űzésében, amelyek aktivitást igényelnek, amelyek során kihívásokkal kell szembe néznünk, és erőfeszítéseket is kell tennünk. Nem biztos, hogy boldogabbak leszünk, de elégedettebbek, ha folyamatosan fejlesztjük magunkat, és próbára tesszük a képességeinket. 

Mivel az ébren töltött időnk mintegy 40 százalékát legtöbben munkával töltjük, a munkát is magunknak kell élvezetessé tennünk. 

Ha pedig semmiképp sem tudunk örömteli kihívást találni benne, legalább a szabadidőnkben tegyük lehetővé a valódi flow élmények áramlását – tanácsolja a pszichológus. Mint írja, szintén korábbi kutatási eredményekre hivatkozva, a legtöbb flow élményről azok számoltak be, akik olvasnak, és ritkán néznek tévét, a legkevesebbről pedig azok, akik ritkán olvasnak, leginkább tévéznek. De oda-vissza működik ez az ok-okozati összefüggés: a munkájukkal elégedetlen, magányos emberek szabadidejükben passzív időtöltéssel élnek, ugyanakkor akik nem képesek más időtöltések révén flow élményekhez jutni, igénytelen tevékenységekkel szórakoztatják magukat. De valahol fordítva is igaz:

akik az átlagosnál több időt töltenek tévé előtt, nagy eséllyel élnek át kudarcokat a kapcsolataikban és munkájukban is.

Minél több tartalmas könyvet olvas valaki, annál több flow-ban van része, ám a televíziózás esetében épp fordított a flow és a tévé előtt töltött idő mennyisége.

Nagyobb erőfeszítés nagyobb élvezet

Amerikai tinédzserek beszámolói szerint a kosarazás vagy biciklizés sokkal élvezetesebb, mint a bevásárlóközpontban kószálás vagy a tévézés. Ám ahhoz, hogy elmenjenek kosarazni, néhány időigényes előkészületet kell tenni: át kell öltözni, stb. 

Csíkszentmihályi szerint minden flow élmény előbb valamennyi „áldozatot”, erőfeszítést követel, mielőtt élvezetessé válna. 

Ha az ember kevésbé fegyelmezett, hogy le tudja győzni ezeket a kezdeti akadályokat (magyarán: a lustaságot), akkor be kell érnie a kevésbé élvezetes, de könnyebben elérhető dolgokkal. 

Ha a szabadidőnket sportolással, művészi vagy hobbi tevékenységgel töltjük ki, fennállnak a flow feltételei, ha azonban az időnket – ahogyan nagyon sokan semmivel sem töltjük ki, a flow-val ellentétes állapotot, a lelki entrópia elhatalmasodását idézzük elő, ami fásulttá és egykedvűvé tesz bennünket – hangsúlyozza az apai ágon székelyföldi származású pszichológus.

Inkább bármit, mint semmit!

És még egy figyelemreméltó kutatási eredmény, ami elgondolkodtató: Csíkszentmihályi szerint bár a legjobban akkor érezzük magunkat, amikor kedvünkre tehetünk, a legrosszabbul viszont nem akkor, amikor kötelességet teljesítünk (például kötelező munka során). A lelki energiaveszteség nem akkor a legnagyobb, amikor ránk kényszerítenek valamit, hanem amikor semmit nem kell csinálnunk. A belső vagy a külső késztetés egyaránt kedvezőbb, mintha semmilyen cél nem lebeg előttünk. 

Az autotelikus ember nem feltétlenül boldogabb, de jobban érzi magát – összegez a világhírű pszichológus Az öröm művészetében.

Ezt eddig is éreztük, ám ez a könyv most hatványozottan megerősítette az aktív élet és a teljes belefeledkezés pozitív hatásait bennünk. Ha tehát elégedettek (boldogak) akarunk lenni, kiránduljunk, barkácsoljunk, kertészkedjünk, hegedüljünk belefeledkezve, vagy a lefutott körök számát növeljük! Csak ne unatkozzunk és ne tepsedjünk!

 És olvassunk, olvassunk, olvassunk! Csíkszentmihályit is. 

[embed]

korábban írtuk

]