Öröm volt olvasni: Az öröm művészete

„Üres” fejjel futsz a nyári reggel hűvösében, elmélyedve olvasol egy letehetetlen könyvet, észre sem veszed, hogy már hajnalra jár. Eltántoríthatatlanul meg akarod fejteni, miként működik az a szerkezet, izgatottan merülsz el a munkádban, minden porcikád oda fókuszál. Valami ilyesmi a flow, az örömteli, elmerült elmeállapot, amikor megszűnik körülötted a világ. Csíkszentmihályi Mihály szerint minél többször éljük át ezt az érzést, az életminőségünk annál jobbá válik.

Fotó: illusztráció: Pixabay

Az állandó, tévé előtt való tepsedés még senkit nem tett boldoggá. Az elmélyült sütés-főzés, az elmerült horgászás vagy horgolás, az önfeledt biciklizés és kertészkedés azonban igen. Csíkszentmihályi Mihály Az öröm művészete című gyakorlatias kézikönyvét kötelezően elolvastatnám az unatkozó tinivel és a tévéfüggő szomszéddal ám épp ez a baj, hogy nem olvas. Mint írja a Széchenyi-díjas pszichológus,

sem a túlzott tévénézés, sem a megsokszorozott szex, sem pedig a túl sok evés nem növeli a flow-élményt.

Az egyetlen cselekvés, amiből a több növeli a flow-pillanatok számát, az az olvasás. Nem lehet túl sokat olvasni. Sőt!

Keressünk kihívást!

A világhírű pszichológus szerint kihívások kellenek a boldogsághoz, olyanok, amelyek próbára tesznek, általuk sikereket és önbizalmat szerzünk. Kutatásokra alapozva állítja, hogy a minőségi élet legfőbb titka a szabadidő örömteli felhasználásában rejlik. Olyan tevékenységek űzésében, amelyek aktivitást igényelnek, amelyek során kihívásokkal kell szembenéznünk, és erőfeszítéseket is kell tennünk. Nem biztos, hogy boldogabbak leszünk, de elégedettebbek, ha folyamatosan fejlesztjük magunkat, és próbára tesszük képességeinket.

Mivel legtöbben az ébren töltött időnk mintegy 40 százalékában dolgozunk, a munkát is magunknak kell élvezetessé tennünk.

Ha pedig semmiképp sem tudunk örömteli kihívást találni benne, legalább a szabadidőnkben tegyük lehetővé a valódi flow-élmények áramlását – tanácsolja a pszichológus. Mint írja, szintén korábbi kutatási eredményekre hivatkozva, a legtöbb flow-élményről azok számoltak be, akik olvasnak, és ritkán néznek tévét, a legkevesebbről pedig azok, akik ritkán olvasnak, leginkább tévéznek. De oda-vissza működik ez az ok-okozati összefüggés: a munkájukkal elégedetlen, magányos emberek szabadidejükben passzív időtöltéssel élnek, akik nem képesek más időtöltések révén flow-élményekhez jutni, igénytelen tevékenységekkel szórakoztatják magukat. De valahol fordítva is igaz:

akik az átlagosnál több időt töltenek tévé előtt, nagy eséllyel élnek át kudarcokat a kapcsolataikban és munkájukban is.

Minél több tartalmas könyvet olvas valaki, annál több flow-ban van része, ám a televíziózás esetében épp fordított a flow és a készülék előtt töltött idő mennyisége.

Nagyobb erőfeszítés – nagyobb élvezet

Amerikai tinédzserek beszámolói szerint a kosarazás vagy biciklizés sokkal élvezetesebb, mint a bevásárlóközpontban kószálás vagy a tévézés. Ám ahhoz, hogy elmenjenek kosarazni, néhány időigényes előkészületre van szükség, például át kell öltözni. Csíkszentmihályi Mihály szerint minden flow-élmény előbb valamennyi „áldozatot”, erőfeszítést követel, mielőtt élvezetessé válna.

Ha az ember kevésbé fegyelmezett, hogy le tudja győzni ezeket a kezdeti akadályokat (magyarán: a lustaságot), akkor be kell érnie a kevésbé élvezetes, de könnyebben elérhető dolgokkal.

Ha a szabadidőnket sportolással, művészi vagy hobbitevékenységgel töltjük ki, fennállnak a flow feltételei. Azonban ha – ahogyan nagyon sokan semmivel sem töltjük ki, a flow-val ellentétes állapotot, a lelki entrópia elhatalmasodását idézzük elő, ami fásulttá és egykedvűvé tesz bennünket – hangsúlyozza könyvében az apai ágon székelyföldi származású pszichológus.

Inkább bármit, mint semmit!

És még egy figyelemreméltó kutatási eredmény, ami elgondolkodtató: Csíkszentmihályi szerint bár a legjobban akkor érezzük magunkat, amikor kedvünkre tehetünk, a legrosszabbul viszont nem akkor, amikor kötelességet teljesítünk (például kötelező munka során). A lelki energiaveszteség nem akkor a legnagyobb, amikor ránk kényszerítenek valamit, hanem amikor semmit nem kell csinálnunk. A belső vagy a külső késztetés egyaránt kedvezőbb, mintha semmilyen cél nem lebeg előttünk.

Az autotelikus ember nem feltétlenül boldogabb, de jobban érzi magát – összegez a világhírű pszichológus.

Ezt eddig is éreztük, ám ez a könyv most hatványozottan megerősítette bennünk az aktív élet és a teljes belefeledkezés pozitív hatásait. Ha tehát elégedettek (boldogok) akarunk lenni, kiránduljunk, barkácsoljunk, kertészkedjünk, hegedüljünk belefeledkezve, vagy növeljük a lefutott körök számát. Csak ne unatkozzunk és ne tepsedjünk!

És olvassunk, olvassunk, olvassunk! Csíkszentmihályit is.

korábban írtuk

Még a brit tudósok se vonták kétségbe: anya csak egy van
Még a brit tudósok se vonták kétségbe: anya csak egy van

Az éjszakázás tényleg mumus. Pedig, hogy repül az idő! Három év úgy telt el, egyet sem kellett aludni. Mármint egyet sem megszakítás nélkül... Az éjszakákkal kapcsolatban az a jó hír, hogy minden esetben kivirrad.