Végtelen kékség, regényben – A legjobb, tengert idéző könyvek

Nem mindenki tudott eljutni idén nyáron sem a tengerhez, ám sokan vágyunk a csodás kékség élményére, a talpunkat nyaldosó hullámok incselkedésére, a munkás hétköznapokból kiszakadni bár egy hétre. Ha tengerparti üdülőjegyet nem is tudunk adni olvasóinknak, a sós víz illatát, a végtelen látóhatár és a napfényes kikötők hangulatát remek olvasmányok révén próbáljuk megidézni.

Fotó: illusztráció: Pixabay

Pi élete

2001-es megjelenésekor szenzáció volt, 2002-ben elnyerte a Man Booker-díjat, 2012-ben pedig megfilmesítették, és négy Oscar-díjat nyert: Yann Martel Pi élete című regénye meghatározó mű. Kár kihagyni. A fiatal indiai fiú, Piscine „Pi” Patel Pondicherry területén nő fel, ahol szüleinek állatkertje van. Az indiai politikai helyzet hatására azonban szülei úgy döntenek, Kanadába költöznek, és magukkal viszik állataikat is, hogy új állatkertet alapíthassanak. Röviddel a kikötő elhagyása után azonban elsüllyed a japán teherhajó, amelyen a család utazik. Minden lélek odavész, kivéve Pi-t, aki egy mentőcsónakban menekül meg, fedélzetén – mint hamarosan kiderül – négy állattal: egy hiénával, egy zebrával, egy orangutánnal és Richard Parkerrel, a bengáli tigrissel. Az út első része hátborzongató; a zebra eltöri a lábát, és hamarosan brutálisan végez vele a kiéhezett hiéna. A hiéna ezután megtámadja, megöli és felfalja az orángutánt. Ez nem a finnyásabbaknak való!

Pi azt hiszi, hogy ő lesz a következő áldozat, amíg rá nem jön, hogy a mentőcsónakon a tigrissel osztoznak, aki napok óta egy ponyva alatt rejtőzködik, és súlyos tengeribetegségtől szenved.

Amikor előbújik, Richard Parker megöli a hiénát. Ez kétségtelenül megmenti Pi életét, de ismét nehéz helyzetbe hozza: vajon ő lesz a tigris következő áldozata? Tudjuk, hogy Pi túléli – a regény azzal kezdődik, hogy a szerző Kanadában találkozik az idősebb Pivel –, de ez nem teszi kevésbé feszültté, izgalmassá a történetet. Mélységesen lenyűgöző regény ez az emberi lélek diadaláról, a leleményességről, a túlélésről. A szerző az utolsó oldalakra is tartogat meglepetéseket: a végső csavar gyomorszájon talál. Napokig a hatása alatt voltunk.

Zserbó

Karády Anna könyve az 1910-es évekbe, a boldog békeidők végére repít. Szépkúti Blanka, az elszegényedett nemes lány azért érkezik Abbáziába, az Osztrák–Magyar Monarchia tengerparti városába, hogy fellendítse a nemrég nyílt Zserbó Cukrászda forgalmát.

Blanka céltudatos, remek üzleti érzékkel megáldott, nem csoda tehát, hogy Hollósy Ármin báró, tengerész is felfigyel rá.

Igen, ez egy romantikus, történelmi ihletésű regény. De mielőtt fintorogni kezdenénk, megjegyzem: gyönyörű korrajz is, szépen kidolgozott karakterekkel. Adriai nyaralás előtt, alatt vagy helyett is remek választás kikapcsolni, elkalandozni. Jeges limonádéval vagy jó borral remek párosítás.

Találkozunk augusztusban

Egzotikus virágok illata, a tengeri levegő sója és a távolban halkan szóló karibi zene – három összetevő, amitől egyből csábítóvá válik egy olvasnivaló, ám ha még Gabriel García Márquez nevét is hozzá adjuk, ellenálhatatlan ínyencséggé válik a mű. A Találkozunk augusztusban egy különös alkotás, amelyen az író sok-sok évig dolgozott, ám sosem találta elég jónak a kiadáshoz, így csak halála után, leszármazottai jóvoltából jelenhetett meg.

A könyv öt rövid történet láncolata, amelyek középpontjában Ana Magdalena áll, aki minden augusztusban felkeresi édesanyja sírját egy karibi szigeten.

Bár boldog házasságban él, a szigeten töltött egyetlen éjszaka során minden évben kilép megszokott életéből, és idegen férfiak karjaiban talál menedéket – mintha egy másik emberré válna. A könyvből hiányzik a Márqueztől megszokott elsöprő szenvedély, minden megjelenő érzelem tompa, halovány. Az olvasó nem sajnál, nem azonosul igazán, mégis beszippantja a szerző jellegzetes világa, a karibi sziget hangulata, ott táncol a főhőssel az idegen férfiak karjaiban, beszívja a sós levegőt a kompon. Talán nem a legtökéletesebb Márquez-mű, de egy nyári kalandnak – vagy tengerparton, strandon napozva is – tökéletes olvasmány.

Kagylókeresők

Szinte semmire sem emlékszünk már Rosamunde Pilcher Kagylókeresők című regényének a cselekményéből, mégis, meghatározó olvasmányélményként maradt meg a hangulata, a tájai, a hullámok morajlása, a történet drámaisága mellett persze. Penelope ​Keelinget váratlan szerencse éri: édesapja festményeinek ára jelentősen megnő a műkincspiacon. Az asszony, aki

világéletében szerény körülmények között élt, és mihaszna férje mellett nagy nélkülözésben nevelte fel három gyermekét, mégsem hajlandó megválni az immár nagy értéket jelentő képektől.

Penelope egyik lánya és fia igyekeznek megkaparintani a kisebbfajta vagyont érő képeket, hogy az eladásból szerzett pénzből jómódban élhessenek... A fordulatos családtörténetet a festményekért folyó vetélkedés foglalja keretbe, de az olvasó kiváló képet kap az elmúlt fél évszázad angol társadalmának jellegzetes alakjairól is.

A ChatGPT ajánlja:
– Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
– Virginia Woolf: A világítótorony
– Charlotte Rogan: Mentőcsónak
– Fábián Janka: A könyvárus lány
– Thor Heyerdahl: Kon-Tiki (dokumentumregény)

korábban írtuk

Borbély B. Emília: A maximalizmus inkább gátolt, mint segített
Borbély B. Emília: A maximalizmus inkább gátolt, mint segített

Több mint húsz éve van jelen Temesváron, izgalmas, összetett személyiségeket alakít: volt már Ophelia, Sheila Franklin. Borbély B. Emília, a Csiky Gergely Színház művésze, a nőiesség sokféle árnyalatát képes megjeleníteni a színpadon és a hétköznapokban.