Sokan zordnak mondanák e lenyűgöző tájat, amelybe egyébként olyan szemnek jólesően illeszkedik egy-egy ház, farm, kunyhó. A Lótolvajokban visszaköszön ez a csoda szép táj, érezni a friss, dús levegőt, látni az erdőt, a folyót, amin annak idején leúsztatták a kivágott fákat. A téma azonban nem a tájról szól, bár szerves része, nagyon jól kiegészíti, és megadja a könyv hangulatát.
Tulajdonképpen ezzel is indít a mű, a főszereplő, aki a narrátor is egyben, bemutatja a környezetét, az őt körülvevő természetet, a kutyáját, Lyrát, saját magát. Trond Sander hatvanhét évesen elvonult a világ szeme elől, a magányt választotta, amire egész életében vágyott.
egyik fél sem igyekszik túlságosan megismerni a másikat, de idővel a szükség, a ház körüli teendőkben való segítség közelebb viszi őket egymáshoz. Ez a folyamat mellékszálnak tűnhet az olvasó szemében, de a regény végére értelmet nyer.
A második fejezet egy fiatalkori emléket idéz föl, időben visszaugrunk Trond tizenöt éves korába, három évvel a második világháború után. Meghatározó nyár volt ez a fiatal fiú életében. Vidéken, kettesben az apjával, kiszabadulva a főváros forgatagából, tele kalanddal és vakmerő játékkal, sőt, kemény munkával, és a leginkább férfi ismerősök között egy fiúból fiatal férfi lesz. A további fejezetekben aztán rendszertelenül váltakozva
Mély, drámai, elgondolkodtató mű ez, a kortárs norvég irodalom kiemelkedő alkotása. Per Petterson fantasztikus író, aki ezért a művéért is több díjat kapott. Olvastam más regényét is, ami ugyancsak tetszett, de az is igaz, hogy jómagam különösen vonzódom a skandináv irodalomhoz. A Lótolvajokból készült azonos című film tavaly ősszel jelent meg a mozikban a svéd Stellan Skarsgård főszereplésével.
korábban írtuk
Kövecsi-Kovács Imre: A harmóniát keresem, az összeférhetetlen dolgok idomulását
A csűrkapu hatalmas üvegajtó, mögötte kétszintes, felújított, vibráló tér, beáradó fény, gerendákkal, megőrzött szemöldökfákkal, ahogy kell. A múlt és a jelen együtt, Kövecsi-Kovács Imre agyagfalvi műtermében.
