– Hogyan indul a reggeled?
– Azok közé tartozom, akik szeretnek korán kelni, és hosszasan, ráérősen kávézni. Hat óra körül kelek általában, hétvégén is, akkor is, amikor nincs különösebb dolgom, ilyenkor a már említett kávé mellett olvasok, többnyire híreket.
– Mi a kedvenc elfoglaltságod?
– Nincs egy kimondott kedvenc időtöltésem, de nagyon szeretem a kertünket. Székelyudvarhelyről kiköltöztem falura, és egy időben még disznót és csirkét is tartottam, ma már inkább a dísznövények és a gyümölcsfák érdekelnek.
Ha jól számolom, több mint negyven fát ültettem életem során, ezek közül több terem is már. Az ember változik, és mindig talál valami újat, ami felkelti az érdeklődését. Mostanában ott a vannak a dísznövényeink, azokkal is szívesen foglalkozom.
– Mi a legjellemzőbb tulajdonságod?
– Bízom benne, hogy nem csak én gondolom azt magamról, hogy segítőkész, megbízható és úgy érzem, empatikus is vagyok (mosolyog).
– Melyik az a tulajdonságod, amin változtatnál?
– Nagyon vacillálós vagyok. Ha valamilyen döntés előtt állok, legyen szó kisebb vagy nagyobb döntésről, sokat – van, hogy hetekig – foglalkozom előtte a témával.
Természetesen nem mindig rossz ez, sőt, sokszor jól sül el, de azt hiszem, ezen szeretnék változtatni. Szőrszálhasogató is vagyok, ezen is.
– Mit tartasz a legnagyobb eredményednek?
– A családomra, a feleségemre és a két lányunkra nagyon büszke vagyok. Materialistának tűnhet, de vállalom: arra is büszke vagyok, hogy sikerült egy olyan otthont építeni magunknak, amilyet szerettünk volna. Egy ideje egy felnőtt, amatőr színtársulatban is tevékenykedem Fenyéden, ugyanezzel a társasággal szüreti bálokat is szervezünk. Ezek mind-mind a közösséget erősítik. A hagyományaink megtartása, továbbadása is mindig fontos volt számomra.
– Mi a legnagyobb félelmed?
– Tartok a hosszan tartó, súlyos betegségektől.
– Ki az az élő ember, akit a legjobban csodálsz?
– Konkrétan nem neveznék meg egy embert, hanem azokat tartom a legnagyobb példaképeknek, akik tesznek a közösségért, ahol élnek.
Mernek kezdeményezni ebben a sokszor rosszindulattal „megfűszerezett” világban, ki mernek állni a többiek elé az ötleteikkel, vállalva sokszor az ellenszelet is.
– Milyen embersz tartasz a legkevesebbre?
– A mindenek feletti önzőséget és a kétszínűséget tolerálom a legkevésbé az emberekben, de lehet, már a korral jár (nevet), hogy egyre kevesebb dolog zavar. Rájöttem, hogy jobb, ha magammal foglalkozom, próbálom tudatosan távol tartani magam ezektől az emberektől. Persze, kerülök olyan helyzetekbe, amikor egyebet nem tudok tenni, csak csodálkozni, hogy az önzőség hogy lehet ennyire erős ebben az emberben.
– Ki a kedvenc irodalmi vagy filmbéli hősöd?
– Itt sem sorolnék konkrét személyiségeket, olyan hírességeket tudnék, akik valami nagyot alkottak a saját területükön, vagy sokat tettek, tesznek másokért, jótékonykodnak, zenészek, sportolók például.
– Milyen szavakat, kifejezéseket használsz túl gyakran?
– A munkámból adódóan próbálok odafigyelni, hogy minél helyesebben, választékosabban fejezzem ki magam. Lehet, hogy vannak ilyen szavak vagy kifejezések, de eddig nem figyeltem fel rájuk. Talán ezután a kérdés után...
– Hol szeretnél élni?
– Szeretek itt élni, ahol élünk, „a Hargita árnyékában”. Annyit éltem itt, hogy ezért sem mennék el, de azért sem, mert nehezen tudnám lecserélni másra, pláne, csak az anyagiakat szem előtt tartva.
korábban írtuk
Gurzó Bernadette: Egyszerűség és fantázia nem zárják ki egymást
Gurzó Bernadette szín- és stílustanácsadóként vallja: nem hatalmas mennyiségű ruhára van szükségünk, hanem arra, hogy a szekrényünkben lévők harmóniában legyenek egymással, így bármit kapunk magunkra, stílusos lesz a megjelenésünk.
