Olyan az életem, mint a falut átszelő Nagy-Homoród. Forrásánál tisztán és frissen bukdácsol a Hargita fenyvesei között, de elérve az első lakott települést, kezdetét veszi a bemocskolódás. Van, aki döglött bárányt dob a vízbe, van, aki élő macskakölyköt. A halak kieszik a bárányt a bundájából. A macskakölykök belesüppednek az iszapba. Ne búsulj, ilyen az élet, de jó! Valami ősi hittel így bátorítottak gyermekkorom öregjei Kobátfalván, pedig ők aztán nem lelkiztek.
Isteni perverzítás, ahogy Szász Ferenc hajdani brassói lelkésztárs mondta, nyugodjon békében. Éljed az életed akkor is, ha az nem tetszik neked.
A számok elbódítanak engem így ötven után, igen, hisz lejtőre kapnak az évek, és ki tudná megállítani a bágyi hegyről elengedett lángoló tüzes kereket? Csak egy újabb hasonlat földi életemre.
Nem törődöm a szomszédban dúló háborúval, azokkal sem, akik akarják a háborút, mert nekik üzlet, azokkal sem, akik végre ölhetnek, hisz már oly régóta várják. Nem törődöm és várom, hogy ne bántson a lemészárolt, felrobbantott, miszlikbe szakadt katona és civil élete. Így ötven után egy háborúban én már csak halott vagy menekülő lehetek.
Nem törődöm a népességcserés városokkal és kiürülő falvakkal, és
Nem törődöm vele, és várom, hogy ne fájjon az ellopott gyermekkor azoknak a gyermekeknek, akinek kétéves kora óta telefont nyomnak a kezükbe fáradt és ideges szülők.
Nem törődöm vele, és várom, hogy ne fájjon az ellopott ifjúkor azoktól az ifjaktól, akik folyamatos mesterséges bódulatban szenvednek és testi-lelki fejlődésüket kizárólag a nemi élet megélésében mérik, rendszeresen kiskorúként.
Nem törődöm vele, és várom, hogy ne fájjon családok széthullása azért, mert irigyek veszik körül őket, és valóságos támadást indítanak egy-egy férj, feleség ellen, hogy azok gyengén és gyarlón elessenek a kísértések zuhatagában.
Nem törődöm vele, és várom, hogy ne fájjon a korszellem harsogó habzsolása, mely szerint nekem minden jár, én minden jót megérdemlek, nekem mindent szabad, ami jólesik, én mindent ki kell próbáljak, nehogy valamiből kimaradjak, nehogy valamiről lemaradjak, nehogy nálam nélkül történjen valami, mert nekem
A szentpéteri temetőben van egy hasáb alakú sírkő, gyönyörű virág a tetejében. Említettem a gyermekeimnek, ha majd tehetik, nekem olyan sírkövet állítsanak. Keret nem kell, hadd nőjön a fű és a vadvirág gyenge testemen.
Egyre gyakrabban jelenik meg álmomban apai dédanyám, aki hű kálvinistaként reggel és este hosszan imádkozott. Minek imádkozik annyit, mama, hisz már nem csinál semmi rosszat? – ugrattam én. Mama nézett, és halványan mosolygott: ez már nem bocsánatkérés, ez már elszámolás! Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon – idézte Pál apostolt.
Életem az a nagyszínpadi előadás, melyben akár főszereplőt, akár statisztát játszva,
Hiszem, hogy majdan a teremtő vastaps közben be-bekiált, hogy bravó, idő teltével pedig lehetőséget ad, hogy vele együtt nézzem utódaim nagyszínpadi előadásait. Remélem, hogy elődeim, őseim is csatlakoznak a vastapshoz, ha nem is adtam okot nekik sok bravóra.
korábban írtuk
Fodor Györgyi: Az időnk természetrajza
Mostanában sokat gondolok Proustra. Ha elvégzett volna egy kísérletet a kisgyermekes szülőkön, akkor nem ilyen hétköznapi szóval illette volna az időt, hogy összesűrűsödik. Biztos, keresett volna legalább valami hasonlót: extratömörzsugorkoncentrálódik.
