– Hogyan indul a reggeled?
– Mindig másként, mert az én életemben a munkámnak köszönhetően nincs rendszeresség. Amikor itthon/otthon vagyok, akkor szeretek korán kelni, majd hosszan kávézgatni, olvasgatni, de
A svájci túrás napok is hasonlóan kezdődnek, sokszor sötétben. És a legszokatlanabb talán, amikor munkahelyi készenlétben (standby) vagyok, ilyenkor megtörténhet, hogy háromkor kelek, a bőröndöm minden időjárásra és desztinációra előkészítve, a telefonom kihangosítva – amúgy mindig le van halkítva –, és félig kisminkelve visszafekszem az ágyba, majd ugrom, amint hívnak.
– Milyen a jelenlegi lelkiállapotod?
– Nagyon-nagyon jó, mert „habzsolom” az életet, és ez bár nagyon sok energiát igényel, nagyon sokat is ad. Persze nálam is vannak büklenők, de akkor is igyekszem szinten tartani magam, ha éppen nem rózsás a helyzet.
– Mi a legnagyobb különcséged?
– Szerintem nincsenek különcségeim, de
A jókedvem és a rugalmasságom hasznos útravalói a változatos mindennapoknak.
– Mitől félsz a legjobban?
– Ha valakit a szeretteim közül egyszer majd el kell engednem.
– Mikor szoktál hazudni?
– Hahaha, ez nem az én kenyerem, még egy hasznosnak ítélhető füllentés vagy elhallgatás sem megy. Mégis történt ilyesmi, amikor életem első ausztriai munkájára készültem, és
Ennek köszönhetően sikerült az első munkát megszerezni, de később azért boldog voltam, amikor valós CV-vel is esélyesként pályázhattam.
– Ki az az élő ember, akit a legjobban csodálsz?
– Nálam nincs ilyen. Én inkább tiszteletet érzek bárki iránt, legyen az világpolgár vagy pásztor, teljesen mindegy. Ugyanakkor inspirálónak tartom azokat, akik sok nyelven beszélnek, akik kiválóak a szakmájukban, egy sportban, vagy megvalósítják álmaikat, legyen az bármekkora.
– Melyik az a tulajdonság, amit a leginkább elítélsz másokban?
– Nem szoktam és nem szeretek ítélkezni. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lenne véleményem, de nem szoktam ezeken gondolkodni, inkább igyekszem magam távol tartani azoktól, akik nincsenek jó hatással rám.
– Mikor és hol voltál a legboldogabb?
– Ez olyan relatív! Milliószor voltam/vagyok boldog a hegyekben, a családommal, a barátaimmal, utazáskor, nehéz lenne mind felsorolni.
– Ha egy dolgot megváltoztathatnál magadon, mi volna az?
– Talán jobb lenne, ha egy kicsivel több következetesség szorulna belém, és több dolgot is befejeznék, aminek nekifogok (nevet).
– Mi a kedvenc elfoglaltságod?
– Sokan tudják rólam, hogy szenvedélyes síző vagyok, de nyáron is a hegyekben érzem a legjobban magam.
Ezek mellett sokat utazom, spanyolul tanulok, és időnként futok.
– Hol élnél a legszívesebben?
– Újra a hegyekben vagy valahol a hegyek közelében. Néhány éve a munkám miatt a reptér és Zürich közelében, egy hangulatos kis faluban élek, de valahogy nem az igazi. Így most azt tervezem, hogy hamarosan, talán még az idén visszaköltözöm a hegyekbe. Már alig várom!
korábban írtuk
Tudós nők – Dr. Rácz Éva: Szeretem átadni, amit tudok
Szatmárnémetiben, egy kábeltévés álláshirdetéssel indult a pálya, amely a hazai magyar sajtó és újságíróképzés meghatározó „hangjává” tette. A kereskedelmi rádiós hőskor és a kolozsvári egyetemi évek után Bukarestig jutott, de visszatért Kolozsvárra.
