Székely Kinga Réka

Székely Kinga Réka: Húsvéti könnyekkel öntözöm a hitetlenségtől kiszáradt emberi életutakat

A húsvéti történetben is – csakúgy, mint a karácsonyiban – a fő cselekmény végrehajtója egy nő. A betlehemi történetben Mária életet ad a kis Jézusnak, a húsvéti történetben magdalai Mária látja meg a feltámadott Jézust.

Székely Kinga Réka: Alkonyatban – Amikor az egó megszűnik, s csak a „mi” létezik

Kevés olyan európai nő él napjainkban a Földön, aki ne hallott volna Rómeó és Júlia szerelméről. Shakespeare-nek köszönhetően színpadi művé alakult ez az ókorban is ismeretes történet. Örök téma, hisz az életet teremtő szenvedélyről szól. A szerelemről.

Székely Kinga Réka: Állatmesék. Kakasvirtus.

Van abban valami diadalmas ősi érzés, amikor saját fogyasztásra levágjuk az állatot. A hátsó udvaron, egy idilli környezetben szuszogó székelyföldi falucskában. A húst nem fogyasztók nehezen fognak ezzel a történettel azonosulni.

Székely Kinga Réka: Megeszi a hűséget az elvágyódás, a szükség, a hóbort, az étvágy

A házasság virágos mező, mely minden tavasszal pompába öltözik, bár minden ősszel elhullik virága. A házasság sok araszos jég a téli patakon. Ő most úgy őrködik a házasságban, mint a boltívbe fagyott, egyre csak olvadó jég a patak fölött.

Székely Kinga Réka: Már egy nő is megteszi

Voltak időszakok, amikor megbántam, hogy bemerészkedtem a férfiak uralta lelkészi szolgálat területére. Női lelkészi szolgálatomra sosem tekintettem úgy, mint egy győzelemre, hanem úgy, mint egy kisiklott dolog helyreállítására. Helyrehoztam azt, ami rossz útra tért.

A kacagás is Isten ajándéka

Van olyan ember, aki nem tud adni, és nem tud elfogadni ajándékot természetes szelídséggel. Képtelen rá. Amikor valaki megajándékozza őt, olyan arcot vág, mintha bántást kellene elviseljen, valami megmagyarázhatatlan undor ül ki az arcára. Aztán amikor ő kellene ajándékozzon, azt olyan gesztussal vagy olyan kísérő mondattal teszi, hogy a megajándékozott úgy érzi, mintha meglopta és nyomorba döntötte volna szegényt. Számomra rejtély, mi lappanghat az ilyen ember szíve mélyén.

Ki az erős, és ki a gyenge?

Ha a Firtos lova fehér, száraz időre számíthatunk, ha szürkének tetszik, akkor esős idők jönnek, így tanítottak gyermekkoromban az öregek. Aki nem járt még Firtosváralján és Énlakán, és nem volt alkalma feljutni a Firtos-kilátóhoz, annak egyszer az életben el kell oda menni.

Levél jó anyámnak – Most már látom, mit jelent felnőni

A végtelenség partjáról integetve eszmélek rá, hogy negyvenévesen is gyermekként viselkedtem, számonkérő-, hisztiző-, követelőző gyermekként veled. Tudom, hogy te nem haragszol rám. De én ezt csak nemrég értettem meg.

Egy olyan feltámadásban hiszek…

Anyai nagyanyám teljesen más volt, mint én. Alacsony, hullámos hajú, törékeny és szép asszonyka, akit jámbor katolikusnak neveltek Püspökiben. Családja rendíthetetlenül ragaszkodott a kispolgári léthez. Nem ácsingóztak nagypolgári palotákra, ne adj’ Isten, arisztokrata kastélyokra, de a földművesektől és a proletároktól is megtartották a kellő távolságot. Húsvétkor – jó katolikus módjára – kosárba tették a sonkát, a kenyeret.

Újjászületés

Amint a napokban azon merengtem, hogy mit is tud hozni nekem az idei újjászületés, megfordítottam a kérdést: vajon mit teszek én annak érdekében, hogy készen álljak az újjászületésre, a szentséges feltámadásra? Tisztaságot, igen, tisztaságot kell varázsoljak, szépen, lassan, kintről befelé, magam körül. Hol kezdjem?

A hitelesség a nyitja a böjtnek is

Böjt van. Legalábbis annak, aki tartja. Nekem igen. Lelki fejlődésem új állomásán vagyok, egy olyan helyen, ahol értem és érzem, hogy a böjt jó nekem. Nincs felettes hatóság által kierőszakolva, nem keresztény szabálykövetésből teszem, hanem azért, mert jó a lelkemnek és a testemnek. Összhangban vagyok vele, érzem, hogy segít. Megkönnyít, felemel, tisztít.

Beteljesülésre vágyunk mindannyian

A beteljesülés egy olyan érzés, amikor azt mondom: állítsuk meg az időt, ne múljon. Álljon meg! Maradjon így minden, ahogy most van! Mária és József életében a napkeleti bölcsek látogatásának napja volt a beteljesült idő, amiről Mária így gondolhatta: állítsuk meg az időt. Legyen ez a nap örök!

Székely Kinga Réka: Üres a fészek

A vándormadarak indulása minden évben összefogja nálunk a falut. Ezeken a napokon mindenki a gólyafészkeket lesi. Indulnak? Nem indulnak? Köröznek? Beteg valamelyik közülük? Misztikus kötődés alakult ki közöttünk és a vándormadarak között, talán mert messzire kívánkozó vágyainkat látjuk bennük. Amikor aztán az égbolt messzeségében eltűnnek, édes-keserű érzések paplanjai bugyolálják be a házakat.

Sztereotípiák nyomában

Sztereotipikus kijelentések véleményezésére kértünk különböző korosztályú- és családi állapotukat, hivatásukat tekintve is más nézőpontokból inspirálódó nőket. Olyan kijelentések ezek, amelyek a mi társadalmunkban is szerteágazó gyökerekkel hálózzák be gondolkodásunkat, és a velük való azonosulás fájdalmas életterhet is jelenthet: a nő mint a termékenység szimbóluma, a családi tűzhely őrzője, a családi béke letéteményese és a lágyság, szépség képviselője…

Madarak vagyunk mi is: fészekrakó gólyák, tolvaj kakukkok…

Jegenyefára mászni nehéz feladat. Karcsú, hosszú törzsén csak azok tudnak felkúszni, akik igazán jó formában vannak. Mint az egészséges gyermekek. Amilyenek mi is voltunk. A fákon fészkelő madarak titokzatossága növelte mászó kedvünket. Megtalálni egy fészket a lombkoronában, maga volt a kinyilatkoztatás édes pillanata.

Minden kis patak az óceánt gyarapítja – még akkor is, ha nem ismerik a nevét

Vannak olyan kicsi székelyföldi falvak, amelyekre több száz éves templom vigyáz. Ilyen kicsi, létszámában és kiterjedésében is jelentéktelen falu Homoródszentpéter. Ám templomának legrégibb kövei bizonyítottan nyolc évszázad hitéről vallanak.

Ballagások – Amíg az egyik imádkozik, a másik hangosan nevet

Középső fiunk ballagása volt. Ezek azok a napok, amikor jó, ha megfelelő mennyiségű zsebkendő van nálunk. Nem akarunk sírni, a könnyek mégis patakzanak. Nem akarjuk szomorítani a gyermekünket, mégis jólesik, hogy felszakadhat valami kimondhatatlan a lelkünkben.

Fénytelenség

Tombol a tavasz. Már-már nyár van. Ragyog a nap, még a bárányfelhők is ragyognak, fényt, világosságot lövellnek ránk. Kárpátalján jártam. Kétszer. Az első látogatás után szótlan maradtam. Annyira fájt, annyira szúrt, annyira gúzsba kötött, hogy nehezen születtek szavak a számban. Mert nehezen születtek a szívemben. Még egyszer elmentem.