Villáminterjú Bartha Borókával: A családomra vagyok a legbüszkébb

Rendhagyó apropóval készült ezúttal a villáminterjúnk: Bartha Boróka egyedüli erdélyiként, társulata, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház ajánlására és a szakmai szavazás után bejutott a Kaszás Attila-díj négyfős döntőjébe. A fiatalon elhunyt művész emlékére alapított díjjal azokat a színművészeket jutalmazzák, akik szakmai teljesítményük mellett közösségük meghatározó tagjai is. Olvasóink itt szavazhatnak Borókára.

Hirdetés

Fotó: Bartha Boróka archívuma

– Hogyan indul a reggeled?

– Minden reggelem egy nagy pohár langyos vízzel indul, utána

kávézás közben híreket olvasok vagy szöveget tanulok, ismételek, amíg felébred a család.

Korán szoktam ébredni, ha nem tanulok, akkor házimunkát végzek, mert ha napi két színházi próba van vagy este előadás, akkor két próba között vagy előadás előtt muszáj pihennem.

Hirdetés

– Mi a legjellemzőbb tulajdonságod?

– Az optimizmus. Nincs és nem is volt olyan helyzet az életemben, amire ne találtam volna megoldást. Ha valami másképp történik, mint ahogy szeretném, pár napig magam alá zuhanok, de valahogy mindig jön valami ötlet, hogy tulajdonképpen miért is jó, hogy ez így történt, és elindulok egy másik úton.

– És a legnagyobb különcséged?

– Nem tudom, hogy ez különcség-e, de képes vagyok hosszú ideig fantáziálni, utazás közben például vagy egy váróteremben ülve, különböző helyzetekbe képzelem magam, vagy

ha valaki felkelti az érdeklődésemet, elképzelem, milyen ember lehet, milyen az élete, az otthona, családja, környezete.

Egyszóval, jól elvagyok magammal.

– Ki a kedvenc irodalmi vagy filmbéli hősöd?

– A kedvenc irodalmi hősöm Ursula Buendia a Száz év magány anyatigrise, a család összetartó ereje. Nagyon szeretem a frissen megjelent sorozatban is az ő alakját, telitalálat az idősebb Ursulát játszó kolumbiai színésznő Marleyda Soto. Sosem gondoltam volna, hogy ezt a regényt jól meg lehet filmesíteni, ez a sorozat szerintem kiváló.

– Hol és mikor voltál a legboldogabb?

– Többször voltam nagyon boldog életemben. Az egyikre világosan emlékszem:

otthon vagyok, az ágyban fekszem, pihenek, az ablakon besüt a nap, és mellettem a bölcsőben álmában csuklik az első lányom.

Eufórikus pillanat volt.

– Mi az a tulajdonság, amit a legjobban értékelsz egy férfiban?

– Egy férfi legvonzóbb tulajdonsága számomra a megbízhatóság, de nem árt, ha türelmes és van egy kis humora is.

– És egy nőben?

– Egy nőben azt szeretem, ha tele van energiával, találékonysággal és vidámsággal.

– Mire vagy a legbüszkébb?

– A családomra vagyok a legbüszkébb, a három lányomra és a házasságomra, a férjemre, Béres Lászlóra.

– Mely szavakat vagy kifejezéseket használod túl gyakran?

– „Az az igazság”, „valóban, valóban” – ezt énekelni szoktam a Mennyből az angyal utolsó sorának dallamára.

– Mi a legnagyobb félelmed?

– A demenciától félek a legjobban és a háborútól.

Polcz Alaine Asszony a fronton című regénye nagy hatással volt rám, egy lélegzetre elolvastam.

Micsoda életösztön, emberi nagyság kell ahhoz, hogy egy nő ennyi szörnyűség után is tudjon szeretni, épelméjű maradni.

– Mi a mottód?

– A mottóm Pál apostol rómaiakhoz írt leveléből: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?”

korábban írtuk

Fekete István: Mennyit ér a gyermeked figyelme?
Fekete István: Mennyit ér a gyermeked figyelme?

Képzeld el, hogy az elmúlt tíz évben egy „cukrosbácsi” minden egyes nap elrabolta a gyermeked néhány órára. Tudod, azok a „pillanatok”, amikor csak azt látod, hogy fekszik az ágyon, és a képernyő kék fénye enyhén megvilágítja az arcát.

Hirdetés