Villáminterjú Ambrus Istvánnal: A családom a legtöbb, amit elértem

Maratont fut, kisgépes pilótaengedélyre készül, és bár Budapest lett az otthona, Székelyudvarhelyen a legboldogabb. Ambrus István, a TV2 Híradó műsorvezetője családról, barátságról, kihagyott lehetőségekről és nagy álmokról mesél.

Hirdetés

Fotó: Ambrus István archívuma

– Hogyan indul a reggeled?

– Ha éppen estés vagyok, vagy nem dolgozom, akkor a legtöbb esetben futással. 4 éve kezdtem komolyabban futni. Amikor tehetem, reggel lefutok 10-11 kilométert. Vannak olyan városrészek Budapesten, ahol nincs nagy autós forgalom, ezeket szeretem. De olyan utcákban is futok, ahol azelőtt soha nem jártam. Múlt évben először futottam le a maratont.

Hirdetés

– Mikor és hol vagy a legboldogabb?

– Ahol épp vagyok. Tudom, hogy kicsit fura, de mióta elköltöztem Székelyudvarhelyről, meg kellett tanulnom azt, hogy

ne folyton máshová vágyjak, hanem képes legyek jól érezni magam ott, ahol épp vagyok.

De éppen ezért jó időnként hazalátogatni. Ilyenkor átérzem, hogy a szülővárosomban vagyok a legboldogabb.

– Melyik tulajdonságodat szereted a legkevésbé magadban?

– Azt, hogy vannak olyan általánosan népszerű dolgok, amelyeket mindenki szeret, de én nem. Ilyen például a foci. Ha meccset nézek, mindig az az érzésem, hogy ugyanaz a mérkőzés megy, ami valamikor kisgyerek koromban, húsz évvel ezelőtt elkezdődött. Ezért néha kicsit kívülállónak érzem magam.

– Melyik tulajdonságot viseled a legnehezebben másokban?

– A magabiztos butaságot. Amikor valaki egy általa szimpatikusnak vélt szűrőn keresztül látja az egész világot.

– Milyen tehetséget szeretnél birtokolni, ami most nincs meg?

– Végtelen türelmet. A gyerekneveléshez is ez kell.

– Mit tartasz eddigi életed legnagyobb teljesítményének?

– Ha apaként gondolok magamra, akkor a családom a legtöbb, amit elértem. Ha ezen kívül kéne megnevezni néhány dolgot, akkor talán a repülés.

Hamarosan megszerzem a kisgépes pilóta engedélyem. Nagyon szeretek repülni.

Egy kicsit őrültség is. Mindenféle értelemben új dimenziókat nyit meg repülés.

– Mit értékelsz a leginkább a barátaidban?

– Ők igazán olyannak látnak, amilyen vagyok, és olyannak is szeretnek. Mindig számíthatok rájuk és az őszinte véleményükre.

– Ha bárhol élhetnél a világon, hol élnél a legszívesebben?

– Spanyolországban vagy az Egyesült Államokban. De az a legfontosabb, hogy a helyhez minél több szálon kötődjek. Ha ez nincs meg, akkor minden más ezen a téren csak utópia.

– Mit bánsz a leginkább az életedben?

– Azokat a dolgokat, amelyeket soha nem tettem meg. Kiskoromban azt éreztem, hogy mennyi minden vár még rám, és csak bővül a lista azokkal a dolgokkal, amelyek rám várnak. Most ez fordítva van. Tudom, hogy egyre több olyan lap van, amit nekem nem osztanak le. De ezt elfogadtam, nem bosszant.

– Mi a mottód?

– Több mottóm van. Ezeket különböző élethelyzetekben váltogatom.

korábban írtuk

Gyerekeink „undi” szokásai – mit kezdjünk ezekkel?
Gyerekeink „undi” szokásai – mit kezdjünk ezekkel?

Rágja a körmét, túrja az orrát, nyalogatja a haját… Ne adj’isten, matatja a nemi szervét. Miért teszik? Mi van a sokszor undorítónak címkézett szokások mögött?

Hirdetés