– Hogyan indul a reggeled?
– Ha éppen estés vagyok, vagy nem dolgozom, akkor a legtöbb esetben futással. 4 éve kezdtem komolyabban futni. Amikor tehetem, reggel lefutok 10-11 kilométert. Vannak olyan városrészek Budapesten, ahol nincs nagy autós forgalom, ezeket szeretem. De olyan utcákban is futok, ahol azelőtt soha nem jártam. Múlt évben először futottam le a maratont.
– Mikor és hol vagy a legboldogabb?
– Ahol épp vagyok. Tudom, hogy kicsit fura, de mióta elköltöztem Székelyudvarhelyről, meg kellett tanulnom azt, hogy
De éppen ezért jó időnként hazalátogatni. Ilyenkor átérzem, hogy a szülővárosomban vagyok a legboldogabb.
– Melyik tulajdonságodat szereted a legkevésbé magadban?
– Azt, hogy vannak olyan általánosan népszerű dolgok, amelyeket mindenki szeret, de én nem. Ilyen például a foci. Ha meccset nézek, mindig az az érzésem, hogy ugyanaz a mérkőzés megy, ami valamikor kisgyerek koromban, húsz évvel ezelőtt elkezdődött. Ezért néha kicsit kívülállónak érzem magam.
– Melyik tulajdonságot viseled a legnehezebben másokban?
– A magabiztos butaságot. Amikor valaki egy általa szimpatikusnak vélt szűrőn keresztül látja az egész világot.
– Milyen tehetséget szeretnél birtokolni, ami most nincs meg?
– Végtelen türelmet. A gyerekneveléshez is ez kell.
– Mit tartasz eddigi életed legnagyobb teljesítményének?
– Ha apaként gondolok magamra, akkor a családom a legtöbb, amit elértem. Ha ezen kívül kéne megnevezni néhány dolgot, akkor talán a repülés.
Egy kicsit őrültség is. Mindenféle értelemben új dimenziókat nyit meg repülés.
– Mit értékelsz a leginkább a barátaidban?
– Ők igazán olyannak látnak, amilyen vagyok, és olyannak is szeretnek. Mindig számíthatok rájuk és az őszinte véleményükre.
– Ha bárhol élhetnél a világon, hol élnél a legszívesebben?
– Spanyolországban vagy az Egyesült Államokban. De az a legfontosabb, hogy a helyhez minél több szálon kötődjek. Ha ez nincs meg, akkor minden más ezen a téren csak utópia.
– Mit bánsz a leginkább az életedben?
– Azokat a dolgokat, amelyeket soha nem tettem meg. Kiskoromban azt éreztem, hogy mennyi minden vár még rám, és csak bővül a lista azokkal a dolgokkal, amelyek rám várnak. Most ez fordítva van. Tudom, hogy egyre több olyan lap van, amit nekem nem osztanak le. De ezt elfogadtam, nem bosszant.
– Mi a mottód?
– Több mottóm van. Ezeket különböző élethelyzetekben váltogatom.
korábban írtuk
Gyerekeink „undi” szokásai – mit kezdjünk ezekkel?
Rágja a körmét, túrja az orrát, nyalogatja a haját… Ne adj’isten, matatja a nemi szervét. Miért teszik? Mi van a sokszor undorítónak címkézett szokások mögött?
