Kiskamaszoknak a bullyingról – Saša Stanišić: Farkas

Ritkán adódik, hogy felnőtt, gyakorlott olvasóként ifjúsági irodalmat vegyek a kezembe, de ezúttal a borító annyira kíváncsivá tett, hogy belelapoztam, és az első mondatok már el is ragadtak magukkal. Egyszerű szöveg, finom humor, és pillanatok alatt a kissrác bőrében érezzük magunkat, aki nem akar a nyári vakációban erdei táborba menni.

Hirdetés

Fotó: PIxabay

Az erdő a természet része, főhősünk pedig, saját kijelentése szerin,t elutasítja a természetet. Nem vágyik egyébre, mint az otthon kényelmében olvasgatni, ahol mindenki békén hagyja, nem találkozik mindenféle bogarakkal, és azokkal az osztálytársakkal sem, akik nagy hangúak, és legfőbb szórakozásuk a tőlük különbözőket, gyengébbet, elesettebbet bántani. Itt el is érkeztünk a regény fő témájához, a zaklatáshoz vagy bullyinghoz, ami, bár mindig is jelen volt az iskolai életben, napjainkban egyre gyakoribb.

Felnőttként, szülőként szívszorító olvasni, ahogy a fiú próbál lavírozni abban a közegben, ahol tulajdonképpen nem őt bántják, hanem egy osztálytársát, de neki napi szinten végig kell néznie ezt, és abszolút tehetetlennek érzi magát közben. Segítséget kér a tábor felügyelőitől, mert végül csak el kell mennie, de a reakció a felnőttek részéről az általánosan bevett gyakorlat: oldjátok meg magatok között.

A segélykiáltás elvész a közömbösség és az érdektelenség útvesztőiben,

a különc osztálytárs tovább szenved, és vele együtt a fiú is, aki bár segíteni akar, nem tudja hogyan. Lelkifurdalás gyötri, és nehéz elviselnie magában azt az érzést, hogy valahol örül annak, hogy az osztálytársát pécézték ki, mert különben ő lenne az áldozat.

Hirdetés

Megannyi nüansza kerül elő a szemlélő fél érzéseinek, és ezt mind nagyon szépen megragadja és elénk tárja a szerző. Szóba kerül a félelem kérdése is, és amikor a legnehezebb, legfélelmetesebb az éjszaka, megjelenik a farkas. Hamar kiderül, hogy csak metafora,

a félelem kivetülése, és megnyugtató végigkövetni, hogyan lényegül át szelíd, bátorító lénnyé a fiú fejében, amint szép lassan kibontakozik a bátorsága.

A történéseket és érzéseket átszövő szarkazmus olyan fűszerezést ad a szöveghez, amitől kedvünk lenne a kissrác feje búbját folyton simogatni, megnyugtatni, hogy jól csinálja, hogy semmiért nem hibás, és hogy tartson ki. De a kissrácok már nem tűrik a hajborzolós simogatást, és a számtalan kaland után főhősünk is megtalálja az útját. A végén meg a neve is kiderül.

korábban írtuk

Fazakas Nóra: A tánc felszabadít
Fazakas Nóra: A tánc felszabadít

Meg kell tanulni jól szeretni és előtérbe helyezni magunkat, bűntudat nélkül – mondja a csíkszeredai Fazakas Nóra, aki csaknem tíz éve tanít balettozni apró kislányokat, kamaszokat a csíkszeredai Vámszer Géza Művészeti Népiskola oktatójaként.

Hirdetés