A könyv története egyfajta családregény, amely két szálon fut: egy napjainkban játszódó vonalon megismerhetjük a narrátor gondolatait, aki a nagyanyja halálos ágya mellett virraszt, és egyúttal a nagymama élettörténetét. A másik szál a múltba nyúlik vissza, az ezernyolcszázas évek második felére, amikor egy Szlavóniába kivándorolt kis magyar közösség mindennapjait ismerjük meg, amiből bizony nem hiányzik a kemény fizikai munka, a kizsákmányolás és a kiközösítés miatti szenvedés. A két szál végül összeér, kikerekedik a történet, de addig sok viszontagságon megyünk keresztül a szereplőkkel mindkét irányból, és értelmet nyer a fentebb idézett mondat is.
A mű nyelvezete és stílusa különösen megragadott, és úgy vitt magával, hogy egyre kíváncsibbá tett, egyre többet akartam megtudni a nagymamáról, aki református magyarként beházasodott egy katolikus sváb családba, ahol nem voltak túl jó véleménnyel a magyarokról, mivel betolakodóknak tartották őket Szlavóniában. A maroknyi magyar közösség nehezen boldogult a svábokkal és rácokkal körülvett kis településeken,
A közösségen belüli hatalmi harcok szintén napi szinten nyugtalanságot okoztak, így tetézve a nyomorúságot a megélhetésért folytatott küzdelemben.
A regénynek van egyfajta mágikus hangulata, ami a történetvezetésből és a tájleírásokból egyaránt fakad. A karakterek érdekesek, emberiek, nem tagolódnak jókra és rosszakra, bár vannak köztük különösen gonoszak is. A világháborúk nem kímélték őket sem, hiába az Isten háta mögötti eldugott kis helység, a környező hegyekben meghúzódó partizánok menekülésre kényszerítik az otthon maradt nőket, gyerekeket. Hátrahagyva mindenüket, nem tudva, vajon visszatérhetnek-e valaha oda, ahol egész életüket leélték, viszontagságok árán végül visszaérkeznek oda, ahonnan az őseik majd száz éve kivándoroltak.
„A hazátlanság, a teljes anyagi kisemmizettség után a szabadságuktól is megfosztotta őket az a kelet-európai sors, amely keserű örökségként hetedíziglen fogva tart mindannyiunkat.”
Ez a nagyon érdekes és izgalmas olvasmány elnyerte az Artisjus Irodalmi Díjat próza kategóriában, és tavaly a Visegrádi Irodalmi Díjat is. Kár lenne kihagyni!
korábban írtuk
Tudós nők – Dr. Gábor Csilla akadémikus: A kíváncsiság mindig megtérül
A Kolozsváron élő kutató a közép- és kora újkori magyar irodalom, a 16–17. századi áhítati és prédikációs irodalom, valamint a szentkultuszok és a történeti retorika nemzetközileg is elismert szakértője.
