Az Életünk végéig főhőse Sepi, aki már túl van élete delén, és egy váláson, akinek egészségügyi problémái vannak, és a lányával való kapcsolata korántsem fényes, akinek sok testvére van, és a velük való kapcsolata is nagyon hullámzó, akinek meghal az édesanyja, és ez szörnyen megviseli, aki újra szerelmes lesz, és közben könyveket ír, akit a regény végére valamennyire megismerünk, de igazából végig kiismerhetetlen marad. Egy férfi, aki megosztja velünk a gondolatait, de az érzelmeit már kevésbé, mégis rengeteg szenvedély lapul a sorok között. Ahogy szerre megismerjük a testvéreit, és azok családját, ahogy kibontakozik előttünk a szüleivel való viszonya, újra ráébredünk, hogy
minden családban vannak elhallgatások, ki nem mondott gondolatok, ki nem fejezett érzelmek, és ez gondolatébresztőként hat a saját életünkre.
Ezért szeretem annyira a kortárs irodalmat, mert egyre több ilyen elgondolkodtató, önreflexióra késztető mű születik, ami segít megismerni és felismerni az emberi kapcsolatok mibenlétét, rávilágít azokra a problémákra, amelyekkel saját magunk is nap mint nap szembesülünk.
