Utazás a lélek mélységes bugyraiba – Elena Ferrante: Nő a sötétben ARCHÍV

Vannak olyan pillanatok egy történet olvasása közben, amikor megáll az idő, megszűnik a külvilág, amikor annyira benne vagyunk abban a teremtett világban, amit olvasunk, hogy fizikailag érzékeljük a megjelenített tárgyakat, illatokat, ízeket, halljuk a természet vagy az emberek hangját, és ezek az érzések még sokáig velünk maradnak.

Ebben a rövid regényben nagyon sűrűn előfordult velem, hogy így éreztem. Érzékeltem a talpam alatt a tengerparti homokot, éreztem a hőséget, amely nyáron még a víz mellett is elviselhetetlenné válik, azt az irritáltságot, amit a zsúfolt tengerparton érzünk, amikor valaki az auránkba nyomakodik, de legfőképpen azt a rengeteg feszültséget, ami a könyv szinte minden lapjáról árad, időnként enyhébben, máskor pattanásig feszülve. Nagyon érdekes tűkön ülve olvasni valami nagyon mély és felkavaró témáról, és kíváncsian várni, vajon hová vezet a történet, miben csúcsosodik ki, és bekövetkezik-e az enyhülés.

A könyv főhőse Leda, aki egyedül utazik nyaralni a Jón-tenger partjára. Egyetemi tanár, munkáját is magával viszi a partra, és miközben élvezi a szabadságát, felfigyel egy népes és zajos nápolyi családra. Feltűnik neki a fiatal anya és kislánya, akik rendkívüli harmóniában játszanak egymással, és figyelni kezdi őket. Nap nap után látja a kedves, türelmes és „tökéletes" anyát, aki egyszersmind gyönyörű nő is, és önkéntelenül felkavarja benne a saját anyai érzéseit, elgondolkodtatja, és számvetésre készteti. Kegyetlenül őszinte gondolatokkal találkozunk a könyv lapjain, sokak számára ismerős helyzetekkel, érzésekkel, mások számára elképzelhetetlen reakciókkal, az anya-gyermek kapcsolat mélységeivel és magasságaival egyaránt.

Leda lányai már felnőttek, és kirepültek otthonról, de ő felidézi azt az időszakot, amikor még kicsik voltak, és azt is, mennyire nehéz volt megélnie az anyaságát. Egy időre el is hagyta a családját, amivel szembenéznie nem könnyű feladat, viszont erős önismereti utazás. Talán ez a motívum a leghangsúlyosabb a regényben, az utazás a lélek mélységes bugyraiba, amiből vagy megerősödve térünk vissza, vagy elveszünk. 

Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júliusi lapszámában jelent meg.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

korábban írtuk

Ez a könyv kendőzetlenül megmutatja, milyen is lehet az öregség – Charlotte Wood: Hétvége
Ez a könyv kendőzetlenül megmutatja, milyen is lehet az öregség – Charlotte Wood: Hétvége

Azt gondolom, hogy nincs az az ember, aki felnőtt élete során ne gondolna az öregségre, arra, hogy mi lesz és milyen lesz majd idős korában. Általában vízválasztó a kerek születésnapok betöltése, nők és férfiak egyaránt megállnak és elgondolkodnak, esetleg vizsgálgatják önmagukat, amikor eljön a 30., 40., 50. születésnap, számba veszik a ráncaikat a bőrükön és a lelkükben, körülnéznek a környezetükben, hogy milyen változások történtek körülöttük, milyen hatással voltak ők maguk a környezetükre, mit értek