Ez a könyv kendőzetlenül megmutatja, milyen is lehet az öregség – Charlotte Wood: Hétvége ARCHÍV

Azt gondolom, hogy nincs az az ember, aki felnőtt élete során ne gondolna az öregségre, arra, hogy mi lesz és milyen lesz majd idős korában. Általában vízválasztó a kerek születésnapok betöltése, nők és férfiak egyaránt megállnak és elgondolkodnak, esetleg vizsgálgatják önmagukat, amikor eljön a 30., 40., 50. születésnap, számba veszik a ráncaikat a bőrükön és a lelkükben, körülnéznek a környezetükben, hogy milyen változások történtek körülöttük, milyen hatással voltak ők maguk a környezetükre, mit értek el az életben, vagy mit szalasztottak el.

Ez a könyv is erre késztet, akárhány éves az ember, ugyanis kendőzetlenül megmutatja, milyen is lehet az öregség. Természetesen, ahány ember, annyiféleképpen éli meg, mint minden mást az életben, de

a testünk romlása, fizikai valónk hanyatlása mindenkinél bekövetkezik, ha különböző mértékben is. Az emberi lélek azonban nem feltétlenül követi ezt a hanyatlást, és ez a disszonancia nehezebbé teheti az idő múlásának elfogadását.

A Hétvége négy barátnő története, akik hetven éven felüliek, és egyikük halála után a többiek elutaznak a házába, kitakarítani és rendbe tenni azt, átválogatni a tárgyi dolgait, eldönteni, hogy mi marad, és mit dobjanak ki. Nagyon nehéz feladat ez számukra, mert külön-külön mindegyikük azt érzi, hogy a barátságuk összekötő eleme volt elhunyt barátnőjük, és hogy hármójuknak már szinte semmi közük egymáshoz a közös emlékeken kívül. Kezdetben nem is mennek jó szívvel, nem várják a találkozást, ugyanis egymás rigolyáira, idegesítő tulajdonságaira fókuszálnak, azokat emelik ki, azokra készülnek lelkileg, így tulajdonképpen az olvasó is arra készül, hogy konfliktusokkal teli lesz ez a pár nap, lehangoló és kényelmetlen érzésekkel kell szembesülni a hölgyeknek és az olvasóknak egyaránt. Az egyes szereplők bemutatása azonban azonnal magával ragad. Jude-ot, Wendy-t és Adele-t egyszerre mutatja be a szerző a saját szemszögükből és egymás szemén keresztül. Sylvie-t, akinek a halála mélyen megrendítette a többieket, rajtuk keresztül ismerjük meg, és végig érezzük a jelenlétét a házban, ahogyan ők is.

Ahogy kibomlanak a karakterek, ahogy szép lassan belelátunk a múltjukba és a jelenükbe, úgy gondolkodunk el párhuzamosan a saját életünkön, vesszük számba az emlékeinket, az érzéseinket, a megtett utat.

Ettől különleges ez a regény, ettől gondolatébresztő. Lehet félni az elkerülhetetlentől, vagy meg lehet élni a maga teljességében. Lehet fókuszálni másra is, mint a rossz oldalára, hiszen minden életszakasznak megvannak a maga gondjai, mindenkinek megvan a maga keresztje, de nem kell egész életen át szükségszerűen hordozni. 

Az időskor problémái mellett a barátság sötét oldalát is felvillantja a történet – nehézségeit, az elidegenedés lehetőségét, ami szintén elgondolkodtat. Nem árulom el a történet végét, de szeretettel ajánlom, hogy tartsanak Jude-dal, Wendy-vel és Adele-lal erre a hétvégére, mert különleges élményben lehet részük.  

Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

korábban írtuk

Füst Milán: A feleségem története
Füst Milán: A feleségem története

Újra és újra rácsodálkozom, milyen más, és mennyire jó magyar író tollából született művet olvasni. Fantasztikus magyar fordítások vannak a különféle külföldi szerzők könyvei alapján, remekebbnél remekebb történeteket olvashatunk, de mégis egészen más még a zöngése is a magyar nyelven született műveknek.