21-es méretű cipőket „vadásztam” nagy erőkkel a lányomnak. A 20-asokat éppen kinőtte, a meglévő 21-22-esek estek le a lábáról, állandóan elhagyta. A bölcsődében nem mondtam. Hányas lába van Terkának? – jött mégis a kérdés egyszer csak. S egy doboznyi 21-es cipő másnap. Gyerekeit szintén egyedül nevelő anya-társ hozta… Ha visszagondolok, egész életemben mindent, amire valóban szükségem volt, a kellő időben megkaptam. Sosem korábban. A Gondviselés, ha észrevesszük (!), tényleg minden segítséget megad.
Az élet szép. Még ha borzasztóan nehéz is tud lenni, magasságok is vannak. Amiként azonban a szürkehályog is eltávolítható ma már a szemlencséről, a látásmódunk is módosítható, olvasással, szakemberrel, feltöltő időtöltéssel, kultúrával, szeretéssel, természettel, utazással, állatokkal. Nem vagy szeretve? Kezdj el szeretni idegeneket, időset, gyereket, állatot, önkéntesként, bárhol, ahol szükség van, adj! A közösség élménye nagyon hamar visszahat.
Maier-Orosz Judit sokszoros világbajnok senior úszónő életéről regényt lehetne írni. Tornai István azt követően lassult le, hogy vérrákot diagnosztizáltak nála. Életek, helyzetek, történetek, megoldandók sora. Az identitásunkhoz és hagyományainkhoz nyúl vissza Pásztori István „Konyhafőnök” is, engedjük el a (gasztro-)idegen dolgokat. A kényelem és a gyávaság nem jó tanácsadók. Márciusi lapszámunkból ezeket az üzeneteket viszem magammal.
Amire annyi sötét hónapon át vártunk, érkezik, jön, itt van! Éled a természet, elő az ásót, kapát, derűlátást és virágmagokat!
