Hogy áll a házad? – kérdezik régen látott ismerősök úton-útfélen. Már csak nyolcvanezer euró hiányzik az újjáépítéshez. Mennyiii? Jön a rökönyödés rögtön. Tízezerből nem jön ki az ajtó-ablak sem… – magyarizom mindig.
Nem lennének megvalósítás után kiáltó álmaink, ha meglenne minden. Ha mindenünk megvolna, nem tudnánk örülni a hirtelen jött/rég viselt kabát zsebében lelt pénznek. Nem örülhetnénk a hóhányás vérpezsdítő hatásának a csípős időben, s ha mindenünk meglenne, akkor is fáznánk a fagyos hajnalokon télen. Bár nem: süttetnénk a lapos hasunk Délen.
Anyáink tudása – a semmiből jót főzni – feledésbe menne, s ha a mindennel együtt az állandó derűlátás is menne, a csüggedés érzése ismeretlen lenne. Ha meglenne a vágyott ház és vágyott vagyon, a vágyott társ és vágyott gyermek, az elégséges nyaralás és elégséges öröm, miről ábrándoznánk ébren?
(Ki tudja, még olvasás- és énidőnk is lenne!)
Ha minden megvolna, ihlet, bombasztikus ötletdömping és sikeres üzleti tervek garmada is a feszt a zsebben lenne, a határidő-, az egészség- és létszorongás másoké lehetne.
Ha meglenne mindenünk, nem éreznénk át a hó végi kölcsönkérés szégyenét, a nélkülözők kínját, a valódi szolidaritás és empátia hiánycikk lenne, s a kisemberek gondja-baja – de kis boldogsága is – távoli lenne.
Kisembernek savanykás a szőlő.
A szerző műve a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának támogatásával jött létre.
korábban írtuk
Gáll Tímea: A felmenőim adnak erőt ma is
Asszonysorsok elevenednek meg régi történetei révén, miközben sokszor megtelik a szeme könnyel. Érzékeny asszony Gáll Tímea, a Kölcsönkért kovász írója, valami olyan átütő mélység és ősi tudás lobog ebben a nőben, ami csak nagyon-nagyon kevesek sajátja.
