Erő és szelídség
Mint sok nő életében, Máthé Melinda számára is elsősorban a nagymamája és az édesanyja a meghatározó női minta. Előbbi a hagyományos, letisztult, székely paraszti életvitel csodáját hagyta rá tettekben és ízes nyelvi megformálásban, édesanyja, lelkészfeleségként a közösség szolgálatának erkölcsét és a hitben élő asszony méltóságát példázza most is.
Életünk minden szakaszában kapunk segítőket – véli Melinda, aki sok mindent köszönhet a székelyföldi és budapesti barátnőinek is. Eszter barátnője például két éve került az életébe. Először a férjét ismerte meg a Fonóban, és rögtön kíváncsivá vált, milyen felesége lehet egy ilyen nagyszerű embernek? Tíz perc után kiderült, ugyanazon alapelv uralkodik mindkettőjük életében.
„Ennél szebbet elképzelni sem lehet, mint amikor két idegen testvérré válik, mert valami olyan izzószál kapcsolja össze őket, amelytől minden azonnal érthetővé és egyértelművé válik. Amikor nem kell magyarázkodni, tisztán lát, átlát, érzi a belső rezzenéseidet a másik. Minden felmenője erdélyi, talán én lettem az ősi szálhoz való visszacsatolódás lehetősége, kapocs a ma is őrzött családnévhez. Az élet minden területén példaszerű, fénylő csillagvirág számomra Eszter.
Négy fiú édesanyja, egyetemi tanár, flottul tart tudományos előadásokat angol és német nyelven, behatóan ismeri az amerikai irodalmat, de a magyart is, roppant művelt,
álomszerű varrodát vezet, aromaterápiás tudásával úton-útfélen segít, konyhája patyolat, főztje bio, a kenyeret is maga süti. Időbeosztása hatékony, tetteiben józan és kiegyensúlyozott. Mindezt megkoronázza a szívbéli jóság és páratlan női báj egyvelege. Erő és szelídség a védjegye. Ahol megjelenik, megemelkedik a levegő. Ajándék, hogy életem szövetébe belefonódott, és példájával, felemelő, biztató, szeretetével új, értékes minőségeket hozott az életembe” – meséli Melinda.
• Fotó: Máthé Melinda archívuma
Az odaadó varázsló
„A nővérem, Simó Éva az, aki nőként a legnagyobb hatással van rám. Mindazt képviseli, ami számomra a nagybetűs Nő. Szépséget, gondoskodást, odaadást, teremtést. Már gyermekként is elbűvölt sajátos, érett világszemlélete” – emeli ki Szilveszter Andrea testvére tulajdonságait.
Valóságos varázslóként hivatkozik a nővérére Andrea, mint fogalmaz,
ha hozzáér valamihez, az megszépül. Az apró gesztusaiban, a részletekben való elmélyülésben rejlik a varázsereje.
Olyan, mintha benne lenne összegyúrva generációk valamennyi nője: a játékos kislány, a virágzó nő, a gondoskodó édesanya, a finom falatokkal tápláló nagymama. Mindez nem mesterkélt, hanem természetes, lényéből fakadó.
„Úgy képes figyelni, hogy teljes mértékben odaadja magát, nemcsak megért, de meg is érez, felsejlő félszavakból. Látja az embert ítélkezés nélkül. Hiteles és önazonos emberként, segítő szakemberként, édesanyaként, nőként. Nem tökéletes, hanem eredeti, aki képes kihozni bármiből a legjobbat. Drága Éva, a világ szegényebb lenne nélküled!”
• Fotó: Szilveszter Andrea archívuma
Keserűség helyett derű
Gergely Orsolya számára a nagymamája volt a leginkább meghatározó női példaképe. „Az élet tíz embernek való megpróbáltatásban részesítette, mégis mindig erős akarattal tartott ki a családja mellett. Kilencvenegy, áldással, küzdelmekkel és szeretettel teli esztendő jutott neki. Nekünk meg a kitartása, örök erőforrásként.”
A nagymama élete nem indult könnyen. Édesanyja lányanyaként hozta világra,
újszülöttként az unitárius család a református lelkésszel hirtelen megkereszteltette, attól tartva, nem él addig, amíg az unitárius tiszteletes hazaér a faluba. Nagyszülei nevelték. Bár kiváló tanuló volt, a II. világháború miatt nem fejezhette be a tanítóképzőt. 20 évesen ment férjhez Orsi nagyapjához, akit alig ismert, és 17 évvel idősebb is volt nála. A nagymama népes családra vágyott és biztonságra. Talán nem volt elsöprő érzelem a házasságkötéskor, ám egyetértés, örökre szóló szövetség és igazi szerelem lett belőle. A szép család sem váratott magára: nyolc (!) gyermekük született. Szépen élhettek volna együtt öreg korukig, de a veszteségek őket sem kerülték el: negyvenegy évesen maradt özvegyen, hat gyermekkel, mert nagyapa szíve „meghasadt” a kulákosítás, kollektivizálás, teljes kisemmizés miatt. A legidősebb 17, a legkisebb 7 éves volt ekkor. Két gyermekét kiskorban, kettőt felnőttként kellett eltemetnie, aztán egy unokáját is.
Hat gyermekét felnevelte, taníttatta, nem keserűségre, derűre nevelte.
Tizenhárom unokája született, és ma már 25-re rúg a dédunokák száma.
• Fotó: Gergely Orsolya archívuma
„Ragaszkodott a nagy családi ünnepekhez, akkor is, ha ez sok dologgal, főzéssel, zajjal járt. Az udvarán mindig gyermekzsivaj, lakoma és énekszó volt. „Világbajnok” zöldséglevesével egy már-már alig létező világ erkölcsi normáit is belefőzte unokái, dédunokái lelkébe. Konyhájából mindig nevetés és számtalan családi anekdota hallattszott.
A történelmi és családi tragédiák meggyötörték, de nem törték meg.
Emberi sorsokat őrzött, történeteket adott tovább. Ha nehézségekkel nézek szembe, gyakran rá gondolok: ha nagymama nem adta fel, nem táplált haragot senki iránt, nem keseredett meg, nekem sem szabad! Tudom, hogy bennem is csörgedezik az az elszántság, küzdeni akarás, jóra való törekvés, a lehetetlen helyzetekben is a kitartás, ami benne volt.”
korábban írtuk
Sándor Ella: A hóvirágok vonzzák a gólyákat?
Március van, végre megcseppent az eszterhéj, és a latyakos sárban tapicskolunk gumicsizmáinkban hazafelé az iskolából. Hamarosan a gólyák is megérkeznek, egyezkedünk nagyokosan, ezt már mi is tudjuk, az elmúlt években megtapasztaltuk.
