Jelen sorok írásakor még fogalmam sincs, hogyan tudom finanszírozni a havi rendszerességű beavatkozás költségét, de nem mondhatok le egy életről anélkül, hogy bár néhány lehetőséget megpróbáltam volna.
Hasonlókat érezhet Gyógyír rovatunk szereplője is, – és bocsánat, ha bárkit sért a vélt a párhuzam – akinek ritka fajtájú epilepsziáját különböző kezelésekkel próbálják orvosolni. Volt, amelyik nem vált be, keresett másik szakembert, más gyógymódot, újabb és újabb kísérleteket tett, hogy megoldást találjon az életminőségét nagyban befolyásoló, súlyos idegrendszeri rendellenességre. Megrázó a történetét olvasni, pláne anyaként, azonban bevallom, olvasása közben hálát is éreztem: de jó, hogy nekem csak „piszlicsáré” megoldandók jutottak...
A gyengébbnek mondott – de tapasztalataim szerint jóval erősebbik – nemet is ünnepeljük kultúrköreinkben márciusban, ennek apropóján is ajánljuk a buzai énekes asszonyok életbölcsességét, hagyományaikhoz ragaszkodását, de a „száz lejes feleségek” is elgondolkodtathatnak: nem is olyan régen, pénzért vásároltak feleséget maguknak székely férfiak…
A kiégés nem mindig egyéni felelősség, hanem strukturális probléma is – véli Elekes István, és éves tematikánk, a kiégésmegelőzés nem véletlenül lett most a közbeszédben is „slágertéma”. Egy személyes győzelem az élet bármely területén energiát ad a többi területekre is – „A hónap pasijától” ezt az üzenetet viszem magammal. A Csíkkarcfalván élő Gidró Melindától pedig ezt tanultam: ha nem érek rá valamire, és tényleg rám van szükség, akkor megvárnak. Ha pedig meglesz nélkülem is, akkor hadd legyen, nem az én utam.
