E hónapban olvasóklubunk témája volt a Lazar asszonyai Marina Sztyepnova tollából, és nem bántuk meg, hogy belevágtunk. Bár nem emelkedik Ulickaja szintjére, elég színvonalas, izgalmas, szórakoztató, gyakorlatilag letehetetlen.
Három markánsabb rész, három asszony, egy Lazar Lindt nevű zsidó származású fizikus, aki már a Szovjetunió létrejötte előtt beírta magát az orosz zsenik nagykönyvébe. Az első asszony az életében kollégája és felettese felesége, Maruszja, aki fiaként tekint rá, hiszen Lazar csupán tizennyolc éves, amikor először találkoznak. Maruszja már meglett asszony, Lazar mégis beleszeret, és élete végéig ő marad élete nagy szerelme.
Maruszja elérhetetlen marad számára, hiszen ő a férjét szereti, de megmaradnak egymásnak a nő élete végéig.
Lazar csak a halála után nősül meg, és egy nála negyvenegy évvel fiatalabb nőt vesz feleségül, akitől gyermeke születik. Ez a nő, Galina Petrovna, aki zsarolás áldozata lesz, ezért kénytelen hozzámenni a számára vénembernek számító fizikushoz. Az a fajta megfélemlítés, ami nagyon sokáig jellemző volt a kommunista országokban, virágkorát élte akkor, és a legtöbben megadták magukat neki. A rettegés, hogy mikor jön a KGB fekete autója, és visz el bennünket vagy szeretteinket erőteljesen rányomta a bélyegét az akkori orosz társadalomra. Galina Petrovnának túl hamar fel kellett nőnie, hogy megvédje szerelmét, és fel is kellett áldoznia magát érte. Az eredmény gyűlölet, undor, megvetés Lazar és a tőle született fia iránt, és végül kihal belőle minden szeretet és együttérzés.
A regény első és utolsó főszereplője, Lidocska, Galina és Lazar unokája már teljesen más természet, teljesen más jellem. Miután elveszíti szüleit, Galina Petrovna neveli, vagy mondjuk úgy, eltartja, hiszen nem kap tőle semmilyen törődést, semmilyen kapcsolódást sem, nemhogy szeretetet. Lidocska behódol nagyanyjának, és be mindenki másnak is. Azt teszi, amit mondanak neki, csupán egy dologra vágyik, egy saját házra, amit egy nála jóval idősebb férfi ad meg neki. Lazar ekkor már rég nem él, de szelleme és a Maruszjáé érezhetően körüllengi, pedig nem is ismerte őket. Rendkívül érdekes megfigyelni, hogy
Számtalan apró finomság és nagyobb társadalmi hatás alkotja ezt a regényt, ami hordozza az orosz művek tipikus tragédiáit, ugyanakkor finom humort is csempész a lapok közé. Ez az, amitől picit feloldódik a tragédia, és nem húz le magával túl mélyre. Óhatatlanul elgondolkodtat arról, hogy mi az igazán fontos az életben.
korábban írtuk
Villáminterjú Czikó Juliánnával: A félelemtől nagyon félek
Borbélyként dolgozott pár éve, amikor színész ismerőse javaslatára felvételizett a színművészetire. Czikó Juliánna jelenleg szabadúszó, a Yorick Stúdió, a Bekecs Táncszínház és a kézdivásárhelyi Udvartér Színház csapatát erősíti.
