– Hogyan indul a reggeled?
– Egy igazán jól sikerült reggelem imával indul.
Szeretek egy jó, kiadós reggelit elfogyasztani a gyermekekkel, aztán jöhet a finom fekete. Persze ezekre a dolgokra nem mindig jut idő, de ez az irány.
– Mi a legkedvesebb elfoglaltságod?
– Ha felütöm egy számomra kedves könyv lapjait, és sikerül olvasnom a hétköznapi rohanásban, az nagyon boldoggá tesz.
Természetesen a legkedvesebb elfoglaltságaim közé tartozik a munkám is.
– Mi a tökéletes boldogság számodra?
– Ha este úgy hajtom párnára a fejem, hogy a napi kitűzött céljaimat elvégeztem, és a gyermekekkel minőségi időt töltöttem, akkor elégedett és nyugodt vagyok. Egy jó próba vagy előadás után is boldognak érzem magam.
– Mi az, amit a legnagyobbra értékelsz egy barátodban?
– Egy barátság számomra nagy ajándék. Ha ezt a másik fél is így éli meg, akkor az együtt töltött idő minden perce ezt tükrözi. Ha felemeljük és inspiráljuk egymást, akkor nem kérdés, hogy a kapcsolódás őszinte. Tudunk csendben lenni, és hűségesek maradni egymáshoz.
– Ki a kedvenc irodalmi vagy filmbéli hősöd?
– Úgy érzem, hogy az irgalom, ami Pilinszky sorai között húzódik, az én életemben is jelen van. Gyakran olvasom a verseit.
A kedvenc filmbéli hősöm A kiskakukk című orosz film főszereplője, Anni, egy lapp parasztasszony. Gyermekként láttam ezt a filmet először, és emlékszem, úgy néztem végig, hogy levegőt sem vettem. Éjszaka a jelenetekről álmodtam, soha nem felejtettem el. Felnőttként is többször megnéztem a filmet.
– Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál magadon, mi lenne az?
– Az önértékelési potméteren szabályoznék egy keveset, de hát erre még előttem az élet.
– Mi az a tulajdonság, amit túlértékelünk?
– Nagyon zavar a túlzott pozitív gondolkodás, ezzel a tulajdonsággal szemben kissé gyanakvó vagyok. Gyanús, mert elterelhet attól a lehetőségtől, hogy megéljük az életet a maga nyers valóságában.
– Mi a legnagyobb félelmed?
– A félelemtől nagyon félek. A szülői szerepemmel kapcsolatban is vannak félelmeim. Nem szeretném továbbadni a rossz mintákat. Előfordul, hogy egy-egy próbafolyamat alatt is szorongok.
– Hol élnél a legszívesebben a világon?
– Izlandra szeretnék egyszer ellátogatni, mert úgy képzelem el, mintha ott minden le lenne csupaszítva a lényegre.
A természeti jelenségek kíméletlenül formálnak, megtanítják az embert élni és bízni. Kíváncsi vagyok, milyen hatással lenne rám.
– Melyik az a szó vagy kifejezés, amelyet túl gyakran használsz?
– Sajnos az, hogy „bocsánat”. A másik kifejezés, amit gyakran használok a „namármost”. Akkor mondom, amikor fókuszálok, az egyik hátráltat, a másik talán segít.
korábban írtuk
Fekete István: Amikor a vágy erősebb, mint az élvezet
Agyunk két különböző rendszert használ a jutalmak feldolgozására, az egyik felelős azért, hogy akarjunk valamit, a másik pedig, hogy élvezzük, amit megkapunk. És ami igazán meglepő: a két rendszer nemcsak különálló, de egymástól függetlenül is működhet.
