Villáminterjú Lőrincz Hortenziával: Imádom a reggeleket

A Népművészet Ifjú Mestere és Örökös Aranygyöngyös Táncos, néptáncoktató, koreográfus. Profi pályafutását a Magyar Állami Együttesben kezdte, és huszonöt évnyi magyarországi tartózkodás után Kissolymosba költözött „haza” a székelyudvarhelyi Lőrincz Hortenzia. Ezúttal ő, 2022. januári címlaposunk válaszolt a Proust-i kérdéssora.

Hirdetés

Fotó: Beliczay László

– Hogyan indul a reggeled?

– Nyugisan. Amíg lefő a kotyogós kávé – én azt szeretem–, begyújtok, majd körülbelül egy órát ücsörgök és iszogatom a kávét. Általában a Marosvásárhelyi rádiót hallgatom, és nézek ki az ablakon.

Hirdetés
Látnivaló mindig van… most épp cinkék, mókusok…

Persze, átgondolom a napomat is. Imádom a reggeleket.

– Mi a legnagyobb dolog, amit elértél?

– Nincs ilyen… sok kisebb dolog van, amivel elégedett vagyok. A legutóbbi, hogy az Udvarhely Néptáncműhelynél befejeztem a 100 lejes feleség rendezését.

– Mi a tökéletes boldogság számodra?

– Ha körülöttem minden rendben van. Ez legfőképpen az emberi viszonyokra, a családomra vonatkozik.

– Melyik tulajdonságodat nem szereted magadban?

– Hogy elfelejtek dicsérni. Az utóbbi időben

igyekszem erre figyelni, hogy legyen pozitív visszajelzés

mindig, minden esetben.

– Melyik történelmi személyiséggel azonosulsz a legszívesebben?

– Orbán Balázzsal, merthogy ő is hazajött sok csavargás után...

– Kik a hétköznapi hőseid?

– A betegekkel, sérültekkel foglalkozó emberek.

– Mi a kedvenc időtöltésed?

– Otthon lenni, a ház körüli dolgokkal foglalkozni. Örülök, ha van rá időm.

– Hol élnél a legszívesebben?

– Sokfelé jártam a nagyvilágban, Amerikától Ausztráliáig, és bevallom, nekem itthon a legjobb (Székelyföld).

– Mi a mottód?

– Ahogy telik az idő és változnak, az élethelyzetek úgy változik ez is. Most épp az, hogy:

„…amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” Mt. 12,34

– Milyen tulajdonságot értékelsz leginkább egy férfiban?

– Ha figyelmes.

– Mit értékelsz leginkább egy nőben?

– Ha nem irigy.

korábban írtuk

Kacsó-Kölcze Kata: A hitem volt a legnagyobb támaszom
Kacsó-Kölcze Kata: A hitem volt a legnagyobb támaszom

A keresztény hit és az orvostudomány útját választotta Kacsó-Kölcze Kata, amikor elhatározta, megbirkózik a „legyőzhetetlen” betegséggel. Ma már úgy véli, azért érkezett akkor az életébe, hogy valami fontosat megértsen önmagáról és a Teremtőről.

Hirdetés