Mégis, áldás lehetett a kezdeményezésen, hiszen 400 nő gyűlt össze, és áradni kezdett az egy szóval nehezen megragadható valami: a bizalom, őszinteség, szabadság és önfeledt öröm egyvelege, az örökölt tudás és ösztönös cselekvés és a tudatosság irányának kijelölésével. Erről kérdeztem a Lemanguria szemlélet és módszer udvarhelyi „nagykövetét”, Benczédi Zselykét, aki a társszervező CsendBenn Egyesület elnöke.
– Mit jelent a Lemanguria, elég furcsa fogalom, honnan ered a név, mit fed?
– A LEMangURIA önismeretet fejlesztő, táncos módszer, amely a tudatos jelenlétre fókuszál, célja, hogy a módszerhez fordulókat segítse abban, hogy tudatosságra jussanak életüket illetően, és az összekuszálódott életfonalakat kibogozzák. A Lemanguria egy kreatív, szimbolikus név, mely az ősi magyar nyelv gyökereihez kapcsolható, minden betűje külön magyarázattal bír, és az élet megmunkálásának metaforája. A név maga hagyományaink megismeréséből formálódott, a táncmeditáció pedig a lélek, a test és a gondolatok összehangolódása.
– Hogyan kerül ezzel kapcsolatba egy székely asszony?
– Mondhatnám, Isteni sugallatra kezdtem keresgélni, mit is jelent a lélektánc, és honnan is tanulhatnék róla hiteles forrásból, így találtam rá a módszerre Semsei Angelika személyében. Engem magával ragadott a szabad tánc öröme és az ebben rejlő önismereti lehetőség.
– Ha jól tudom, te „importáltad” Udvarhelyre. Miért tartod hasznosnak megosztani ezt a helyi asszonytársakkal? Valóban benne rejtőzik az „megújulás kulcsa”, ahogy a módszer megalkotója nevezi?
amelyek már nem szolgálják az életünket, és a tánc által ezeket át tudjuk formálni, és élményünk lesz erről az új irányról.
– Szerinted miért van szükség a változásra? Sosem vagyunk jól, ahogy éppen vagyunk? A te megnevezésed navigátor, mit navigálsz? Fontos neked ez a segítségnyújtás?
– A megújulás, rugalmasság és kreativitás képessége segít bennünket ebben a felgyorsult, kihívásokkal teli világban helytállni. „Nincs jó vagy rossz mozdulat, csak igaz van vagy hamis… ” – Semsei Angelikát idézve. Mindennek helye van, fontos, hogy ne érezzük magunkat rossznak, tanuljunk a megéléseinkből, éppen ezért a rossz is lehet jó, mert erőnkké válhat. A navigátor olyan, mint egy világítótorony, iránymutatásaival megvilágítja a teret, amelyben mindenki megtalálhatja a saját útját. Az általunk adott táncfeladatokat a résztvevő a maga egyedi módján hajtja végre, megtalálva benne önmagát.
– Állíthatjuk, hogy a táncterápia egyben lélekterápia is?
– Határozottan igen, hiszen a lélek akkor nyugodt, boldog, ha önmaga tud lenni, és kinyílhat, nyithat a világra. A táncban megélt érzésekről-történésekről lesz egy testi szintű élmény is, ezáltal könnyebbé válik a mindennapokban is működtetni ezeket a tapasztalásokat. Saját tapasztalásom az, hogy
– Azt állítja Semsei Angelika, hogy amíg a boldogság egy megválaszolhatatlan kérdés, inkább jól kell feltenni a kérdéseket, hogy erre is választ nyerhessünk. Melyek ezek a kérdések, és a tánc által feltehetőek, és tánc közben megválaszolhatók?
– Igen, a boldogság szavakkal kifejezhetetlen, mert a boldogság egy élmény, az élet egyedi megélése, ehhez fontos tudni, mi is tesz minket boldoggá. A táncmunkában élmény szinten tudunk ráfókuszálni olyan kérdésekre, amelyeket mozdulatba ágyazva, válaszokat találunk saját szükségleteinkre, vágyainkra és a hozzájuk vezető megoldásokra.
– Az udvarhelyi kerekasztal-beszélgetés ötlete hogyan fogalmazódott meg, és mi volt a célkitűzése?
– A kerakasztal-beszélgetés mottója: A kapcsolatok ott kezdődnek, ahol a határok lebomlanak. A rendezvény célja természetes közelségbe hozni a sikert, amelyet a meghívott hölgyek természetessége, közvetlensége segített átélni és megérezni, hogy valójában mindannyiunkban ott lakozik a tehetség, csak ki kell bontakoztatnunk.
– Miért ez a hat nő lett a hat alma képviselője? Miben különlegesek ők, és szerinted mit képviselnek egyen-egyenként?
– Fontos volt számunkra hat olyan nőt meghívni, akik különböző generációkat képviselve, különböző életterületeken értek el kimagasló eredményeket, és az ehhez vezető útról őszintén beszélnek. Különlegességük abban rejlik, hogy
Mátéfi Timea lelkész képviseli számomra az összefogás erejét, egy kicsiny kis falut tart össze szavaival-tetteivel. Petrás Mária, Magyar Örökség-díjas népdalénekes, keramikus képviseli számomra a hagyományok tiszteletét, az ízes beszédet és a jólelkű asszonyt. Könyves Ágnes mentálhigiénés szakember, számomra ő képviseli azt a női vezetőt, aki az általa vezetett iskolában a gyerekek érdekeit tartja szem előtt. Oszkó Jakab Natália kulturális szakember, a Művészetek völgye fesztiváligazgatója, ő maga a modern női vezető, aki igyekszik természetes könnyedséggel egyezteni női szerepeit család és hivatás között. Szalay Zsuzsanna pszichológus képviseli azt a női minőséget, aki felvállalja a lelke szerinti értékeket, és ezen értékek mentén támogatja a hozzá kapcsolódó gyerekeket-felnőtteket. Semsei Angelika humánfejlesztő, Lemanguria tanító képviseli számomra azt a tanítót, aki teljes szívvel-lélekkel hisz abban, amit tanít.
– Mire számítottatok, és mi a végeredménye a várakozásaitoknak?
– Inkább reményként gondolok rá. Abban reménykedtünk, hogy a résztvevőkben megszületik egy olyan fajta meghitt kapcsolódás, amiben bátran, nyíltan, őszintén képesek beszélni megéléseikről-tapasztalataikról, és ettől vált életszagúvá ez a beszélgetés, a megszokott életvezetési tanácsadásokhoz képest. A visszajelzések alapján megtörtént ez a meghitt kapcsolódás, annak ellenére, hogy nem volt könnyű dolga a résztvevőknek közel 400 hallgató előtt.
– Mi volt a forgatókönyv? Hiszen úgy tűnt, hogy az előadók nem tudták miről, milyen sorrendben kell beszéljenek, mégis valami hihetelenül összefüggő, egymással harmonizáló kerek előadás kerekedett ki, akárcsak egy alma.
– A forgatókönyv az volt, hogy hat életterületet tárjunk fel a beszélgetés során, amelyet az almák szimbolizáltak, ezeket vendégeink véletlenszerűen választották ki, ahogy a sorsunk is kiszámíthatatlan. A meghívottaink őszintén meséltek a saját életükből merítve. A hat alma a döntés, a vállalás, a kapcsolódások, a bátorság, a cselekvés és a szándék témákat tartalmazta.
– Észlelhető volt egy finom kis különbség az anyaországi és helyi nők között, ezt sokan észrevették a közönségből. Neked van már erre válaszod?
– Mindannyian magyar asszonyok vagyunk, a különbségek talán a kulturális sokszínűségből erednek, és ennek megismerése fontos híd közöttünk, és mondhatjuk úgy is, hogy ezzel a kerekasztal-beszélgetéssel ezt szerettük volna áthidalni.
Egyértelmű, hogy a helyi közösség jobban kötődött a helyi előadókhoz, hisz könnyebb volt érzelmileg azonosulnia velük, de jó volt érzékelni, hogy
– Azzal kezdett Petrás Mária, hogy szerinte a szó soha nem volt ennyire elhasználva, mint ma. És a világgal az a baj, hogy hiányzik belőle a Rend. Ha már nem használhatóak a szavak, akkor jönnek a mozdulatok- a tánc, és képes valami belső rendet létrehozni? A káoszt felváltja a rend? És ha igen, akkor azután ismét használhatókká válhatnak a szavak?
– Az emberben mindig van vágy a rendre, és mindig van káosz is az élete valamelyik területén. Az őszinte mozdulatok kialakíthatnak bennünk egy belső rendet, és a megszülető belső rend mentén már bizalommal tudunk fordulni mások felé, és elfogadni az egyediségüket. Ezután már pontosan tudjuk, mit szeretnénk kifejezni szavaink által, és azt is hogy miként. Lemanguria (navigátorként) foglalkozásvezetőként megtanuljuk olvasni a teret és a test mozdulatait, minden mozdulatnak-testrésznek jelentése van, ezek segítenek bennünket azon biztonságos tér megtartásában, ahol a táncos őszintén tapasztalhat saját magáról, felismerve, hogyan is működik egy-egy élethelyzetben.
– Mit tett hozzá a te életedhez a Lemanguria Élettánc?
– Megtapasztalhattam a tánc felszabadító erejét. Nyilván amíg idáig elérkeztem, számos érzést, tapasztalást, történést formáltam át magamban, és értettem meg mozdulataim által. Ez egy folyamat, amiben önmagadhoz képest változol, alakulsz át, anélkül, hogy bárki megmondaná, mit is kellene tenned. A szépsége abban rejlik, hogy a kérdező és a válaszadó is én magam vagyok. Mindez könnyedén történhet meg táncom-mozdulataim, testem iránymutatása segítségével.
– Hogy látod, mi veszi el a nők erejét manapság leginkább? És vannak-e erőforrások, amelyekből aztán hatalmat tudunk kovácsolni?
– A külvilágból érkező teljesítményközpontú elvárások és mindaz, amit a nőktől elvárnak – mind a családban, mind a munkahelyen – egy megfelelés-áradatot indíthat el. A megfelelés sok erőt kíván, és ennek sikertelensége önbizalomhiányhoz vezethet. Ezek együttesen veszik el a nők erejét, ezért van szükségük támogató erőforrásokra.
Ezzel a megfeleléssel találkozom gyakran a táncmunka során is, hisz a legtöbb nőtársam annyira meg akar felelni a családi „kötelezettségeinek’’, hogy gyakran elfelejti, hol is van ő ebben a kapcsolati rendszerben, neki mi is a jó.
Azt érzékelem, sok párkapcsolati nehézség hátterében az áll, hogy a nő saját magát nyomja el, nem mer hangot adni érzéseinek, talán mert nincs rá családi mintája. Így amikor 20 év elteltével kezd ráébredni saját magára, netán elindul az önismeret útján, és feltárja érzéseit-igényeit, azt a társ, a közvetlen családtagok nem értik. Mi változhatott? Ebben az esetben a társ, a családtagok nézőpontja is érthető. Mindez nem jó vagy rossz, mindössze másképp éljük meg ugyanazt a történetet.
Fontosnak tartom lányainknak-fiainknak megmutatni, hogy lehet másképpen is élni, felvállalva önmagunkat, hogy legyen rá mintájuk, ezáltal az legyen nekik természetes, hogy önmaguk lehetnek, és így is szerethetőek. Számomra ezt a tudást és tudatosságot adja a Lemanguria Élettánc.
A beszélgetés szinte bármelyik mondát kiemelhetném, mind épületes, „használható” , helyenként megható mondatok hangzottak el, mégis Petrás Mária igen erős hatású kijelentésével zárnám az interjút: éljünk úgy, hogy kilátszódjon belőlünk a (jó) lélek.
korábban írtuk
Magyari Tekla: Ha mindenünk meglenne
Ha meglenne mindenünk, nem kellene havat lapátolnunk télen. Hiszen arra is lenne ember. Ha minden is meglenne, akkor sem lenne meg minden. Kisember elmélkedései nagy télben.
