• Fotó: Demény Elemér archívuma
– A Lófő családi vállalkozás, amely mára a térség lovas életét meghatározó lovasudvar lett. De városiként hogyan keveredtél a falusi életbe?
– Gyerekként semmi közöm nem volt a lovakhoz, Udvarhelyen nőttem fel, tömbházban. De gyerekkori álom volt valahol a ló, zsigeri szinten. Aztán amikor megszületett a nagyobbik fiam 2004-ben, akkor úgy igazán fontos lett a család, mert addig külföldön dolgoztam, kamionoztam, később filmek háttérmunkáiban, mindent csináltam. Amikor megszületett Etele, abbahagytam a külföldi munkákat, hazajöttem. És akkor bekerültem egy irodába, de nem tudtam mit kezdeni a szabadidőmmel. S akkor kezdtem napi szinten lovagolni. És
2008. január elsején, hajnali fél 4-kor mondtam a drága feleségemnek, hogy most már muszáj falura költözni, saját ló kellett…
Májusban megvettük a házat Kecsetben, azon a nyáron felújítottuk, 2008 őszén költöztünk ki, és 2009 februárjában kaptam ajándékba egy lovat. Ősszel már hét lovunk volt. Most pedig közel ötven. Ebből vannak természetesen bértartottak is, de csaknem negyven a sajátunk.
– Mi volt a konkrét elképzelés, amikor elindítottad a családi vállalkozást?
– Az elképzelés az volt, hogy úgy élni, és azt csinálni, amit szeretek, és ahogyan szeretem. Kiugrani, kilépni a mókuskerékből, és ez teljes egészében sikerült. Nem függök senkitől. De nem attól vagyok boldog, hogy azt teszek, amit akarok, hanem attól, hogy nem csinálom meg azokat a dolgokat, amiket nem szeretnék.
• Fotó: Demény Elemér archívuma
– Mind a három gyereked lovakkal foglalkozik, és ezt is folytatnák felnőttként. Ez azért nem semmi visszajelzés.
– Főleg a legkisebbre, Magorra szokták mondani, hogy ő a ló hátán született. Én meg kijavítom őket, hogy nem, ló hátán csináltam (nevet). Ő és Emes lányom lovász- és gazdaiskolába járnak Bábolnán, az állami ménesben, Etele pedig nekem segít itthon.
– Magor többszörös kicsi bajnok is a Székely Vágtán…
– Igen, pedig
nem arra fektetjük a hangsúlyt, hogy versenyeztessük a lovainkat és a gyerekeket.
Viszont van egyfajta vonal, amit szeretünk, ezek a hagyományosabb történetek, például a Nemzeti Vágta, és tavaly és idén is Magor meg tudta nyerni a Székely Vágta Kicsi Huszár futamát.
– Mire tanítja a ló gyerekeket?
– A ló egy igen-igen jó „eszköz” arra, hogy a gyerekeket minőségi életre tudjuk nevelni.
– A te értelmezésedben milyen a minőségi élet?
– A minőségi az, amikor nem kényszerből teszel meg bármit is. Megszoknak a gyerekek olyan dolgokat, mint az alázat, fegyelem, kitartás és türelem. Teljesen mindegy, hogy hol fog elhelyezkedni, legyen doktornő, ügyvéd, utcaseprő, vagy gyári munkás, ezeknek a dolgoknak később biztos, hogy hasznát veszi az életben. Értelmes, jövőbe mutató döntéseket fog tudni hozni.
– Azt mondják, csak az nem esik le a lóról, aki nem ül fel. Aggódtál valaha a sajátjaidért vagy a tanítványaidért?
– Soha. Azt látom a mai szülőknél, hogy túlreagálják ezeket a dolgokat, illetve
nagyon sarkítva fogalmazva, képtelenek elhinni, hogy a saját gyerekük egyedül levegőt tud venni. Még abban is segíteni szeretnének neki. Ennek következtében pedig egy nagyon gyenge és életképtelen generációt fogunk felnevelni.
Az én gyerekeimet tudatosan önállóságra neveltük. Még nem tudtak járni, de már lóra ültettem őket. Estek le, persze, Emesnek eltört a kulcscsontja is, de ezek benne vannak.
• Fotó: Demény Elemér archívuma
– „Tradicionális” család vagytok, ahol a férfi férfi, és a nőnek a fakanál mellett a helye? Vagy mennyire vagy „hagyományos” székely pasi?
– Nem azt mondom, hogy tradicionális, azt mondom, hogy
nem szeretném eldobni azt a tudást, amit nagyapáink felhalmoztak. Látom a mai világban, hogy a férfi az nem férfi, haragszom is a férfitársaimra.
Szóval, nekem férfiként az a dolgom, hogy gondoskodjam a családomról, minden körülmények között. Anyagi, erkölcsi, és minden téren.
– Mint mondod, nem férfi a mai férfiak többsége. Mi billent ki vagy el, hogy nagyon sok családban a nők viselik a kalapot, a terheket?
– Mi gyengültünk le. De a nők is ennél sokkal erősebbek voltak annak idején.
– És miért lett szinte kizárólag női sport a lovaglás? Nálatok is döntő többségben csak lányok lovagolnak.
– Az egyik oka, hogy rettenetesen elpuhultunk. Már előre sajnálom a lányomat, aki egy úgymond kemény csajszi, hogy milyen férfit fog magának találni…
Talán az is egy lehetséges magyarázat a lovassport elnőiesedésére, hogy a mai rajzfilmekben a hercegnők lovagolnak, rózsaszín, szivárványos pónikon. Ezeket a fiúk zsigerből elutasítják.
Aztán később már nem nagyon találkoznak ezzel a történettel. Ugyanakkor hozzá kell tenni azt, hogy bár a lovasok kilencvenegynéhány százaléka általában lány, de azért a nagy eredményeket a fiúk érik el… Aztán számít az otthoni minta is. A fiúk egy része talán még elfocizgat, de a legtöbb a kütyün lóg egész nap.
• Fotó: Demény Elemér archívuma
– Nagy hatással volt rám egy évekkel ezelőtti lovas zarándoklaton az a férfi-minta, amit ti, apák mutattatok a gyermekeiteknek.
– Olyan helyzetekbe hozzuk a gyerekeket, illetve magunkat, ahol megoldásokat kell mutatni nekik, hogy hogyan lehet bizonyos helyzetet megoldani, amiből ők rengeteget tanulnak. Folyamatosan vannak ilyenkor krízishelyzetek vagy nehézségek, de azt látják, hogy vannak férfiak, akikre lehet támaszkodni, akikben lehet bízni.
– Mennyire vagy gyengéd vagy empatikus a hozzád járó kislányokkal? Mert azért látom az érző gyengédséget is a kőkemény(nek látszó) férfi mögött.
– Ezt mindig az adott helyzet válogatja. Nagyon szeretek velük dolgozni, látni a fejlődésüket, de azt úgy érem el, hogyha szigorú vagyok velük.
Hiába tutujgatjuk őket, ha életképes generációt akarunk felnevelni. Tudom, hogy azoknak a gyerekeknek, akik rendszeresen járnak hozzánk, sokkal jobb lesz a problémamegoldó készségük és az önbizalmuk is.
Nem kell „túlaggódni” azt a gyereket, fel tud ülni a lóra, ha leesik, fel fog állni. Az életben sokkal könnyebben fogja az akadályokat venni. Az önbizalom a legfontosabb, hogy tudja, hogy képes erre is, arra is, ha hagyják, ugye, a szülei.
– Március 15-én gyakorlatilag egész Farkaslaka község ünnepét meghatározza a lovas felvonulásotok, de a székely őrtűzgyújtásokon is rendszerint ott vagytok. Miért fontos ez számodra?
– Nem elég egy szigorú apukának vagy szigorú férjnek lenni, kellenek ezek a dolgok is. Nekem fontos az, hogy lássák a gyerekek, hogy honnan jöttünk, és hová megyünk. Tehát ne csak lézengjenek, ne csak egy állampolgárai legyenek egy országnak, hanem hasznos és értékes tagjai annak az adott közösségnek.
– Megütötte a fülemet a „szigorú férj” kifejezés. Ez mit jelent? Hogy te vagy a főnök a házasságban is?
– Nem feltétlenül. Van egy nagyon jó régi mondás, miszerint a fejet a nyak fordítja.
– A gyermekeid közül kettő Magyarországon tanul jelenleg. Tartasz attól, hogy külföldön ragadnak?
– Erre mindig azt szoktam mondani, hogy
ha ezt a vállalkozást, amit elkezdtem és építgetek, nem viszik tovább a gyerekeim, akkor én apaként, szülőként, vállalkozóként valamit elrontottam, nem jól csináltam.
Tehát nem a rendszert, nem őket és nem a Nyugatot fogom hibáztatni, ha ők kint maradnak. Én rontottam el valamit.
– Vajon, a te álmod az ő álmuk kell legyen?
– Itt nem az én álmomról vagy az övékről kell beszélgessünk, hanem a közös álmainkról… A gyermeknevelésben nem lehet semmit a véletlenre bízni, tudatosan kell felépíteni az egészet. „Majd lesz valahogy” – olyan nincs.
