Sokat változott az utóbbi évtizedben. Óriási lett, ami nem feltétlenül vált a javára. Lassan az sem tudja, hogy hol is kezdődik, s meddig érdemes bejárni, aki régóta ismeri a vásárt. Mert nem mai gyerek Feketetó, ahogyan azok sem mai gyerekek, akik mesélni szoktak arról, hogy milyen volt. A táncházasok, akik a nyolcvanas években innen szerezték be a viseletet a széki és a kalotaszegi nénitől.
A kilencvenes évek vándorai, akik iszonyú nagy bulikat csaptak tábortűzzel, pálinkával, sátorban.
A kétezres évek látogatói, akik már rég nem csak vásárolni jártak Feketetóra, ahol a széki sátorban napközben is buli volt, ott gyűltek össze. Napjainkban már Feketetó sem a régi. Igen, leírtam ezt, pedig nagyon nem szeretem leírni, hogy „izé és akármi sem a régi”, mert nem hiszek benne, hogy valami attól jó csupán, hogy régi. De Feketetó tényleg jobb volt akkor, amikor területe tizede volt a mainak.
• Fotó: Szilágyi Szabolcs
Talán azért is az ősz tartozéka, mert csodás környezete még szebbé teszi az utat Feketetó felé akkor, amikor a sárguló, piruló erdők között haladsz, s napsugár-árnyék váltakozik az úton, miközben elhaladsz Ady és Csinszka egykori csucsai kastélya mellett, s már érzed a vásár hangulatát (ez persze akkor, ha éppen nem esik az apró szemű, hideg őszi eső, ami – valljuk be – gyakoribb, mint a csinszkás verőfény).
No, ha azt tervezted, hogy egy szép szombatot vagy vasárnapot töltesz el kellemes csellengésben barátokkal, elverve egy százast Feketetón, akkor felejtsd el. Minden egyes pontját.
• Fotó: Szilágyi Szabolcs
- Szombaton vagy vasárnap csak akkor indulj oda, ha van türelmed kivárni az autóban azt a 20–30 kilométeres sort, ami megelőzi a vásárt. Ez többórányi araszolást jelent, s többnyire ugyanazt hazafelé is. A vásár manapság hétfőn kezdődik. Ha van szabad időd, érdemes szerdán, csütörtökön vagy pénteken menni. Minden vásáros kinn van már, de elviselhető a forgalom.
2. A kellemes csellengés több négyzetkilométer bejárását jelenti, mert ha már egyszer ott vagy, a vásár beszív. S menned kell, látni mindent.
A régi és új ezüstholmit árusító roma csajok ötödik standját is (miközben lazán turkálsz a néha rendkívül ellenállhatatlan ezüstmedálok és gyűrűk között), a rengeteg, valakik által szeretett és elhagyott régi tárgyakat – lámpások, csillárok, poharak, csészék, székek, asztalok, öltözőasztalkák, festmények, családi fotók, második világháborús fegyver és első világháborús sisak. Isten tudja, mi minden…
És ott van a vásár viszonylag új keletűbb fele, a turkáló. Itt landol Nyugat-Európa összes levetett cipője.
Meg ruhája is. Hatalmas területen, végtelen hosszú asztalokon halomba rakva árulják a cuccot. Drágán. Menő nagyvárosi turkálót meghazudtoló áron. Mégis mindig van elég vásárló, mert ki menne haza üres kézzel (lábbal) Feketetóról?
• Fotó: Szilágyi Szabolcs
3. És máris ott tartunk, hogy elköltenél egy százast. Mondtam már, hogy felejtsd el?
Ahogyan azt is, hogy egyél itt vásári áron egytálételt, kolbászt. A vásári ár fesztiválár lett Feketetón. Most már elég sokan várják harapnivalóval a látogatót, és sok a kürtőskalácsos, palacsintás is, a vásár legnépszerűbb kajás sátra azonban még mindig a már rég ott árusító, egyik magyar faluból érkező családé, ahol sokféle házias ételért lehet fizetni, ha jó sokat állsz sorba, és néha hajlandó vagy megenni fogpiszkálóval a kolozsvári káposztát, mert éppen elfogyott a műanyag villa, s a rendkívül foglalt árus sértődötten néz rád, hogy most indultak a városba (melyikbe?!) villáért, mit akarsz? Na,
ha ezt benyeled, akkor élő zene is jár a sátor belsejében a fogpiszkálóhoz, s valószínű, hogy pálinka is, mert mindig összefutsz egy ismerőssel, aki megkínál a frissen főzött pálinkájából.
Ennyi. Ha még mindig nem győztem meg az Olvasót, hogy mért nem kell odamenni, akkor tovább nem is erőlködöm. Pakolom a hátizsákom. Ősz van, mennem kell. Feketetóra.
korábban írtuk
Forrai Szerénke: Nagyon óvom már a jókedvemet
Vagány, erős, határozott nőnek ismertem meg, aki nem fél a kihívásoktól, sőt keresi azokat. Persze, az élet sem kíméli. Hoz elé olyan kihívásokat, amelyekkel meg kell harcolni. De ő nem ül be a sarokba siránkozni: cselekszik. Így működik ő.
