Kalotaszeg neve a Kalota folyóra vezethető, és eredetileg annak gyűjtőmedencéjét jelölte, ahogy Kós Károly írta, „Kolozs megyének az a területe, amely a Kolozsvár–Nagyvárad vasútvonal, illetve országút közepén és két oldala mentén Kolozsvártól egészen Csucsáig terül el, és amelyet délen a Gyalui havasok északi, nyugaton a Vlegyásza (Vigyázó) havas és a Meszes hegylánc keleti lába foglalnak be”.
Egy tájegység, amely bővelkedik látnivalókban: templomok, várak, tájházak várják az idelátogatót, de gyakran egy utcarészlet is elég a rácsodálkozásra, hiszen a 19–20. században Kalotaszeg népi építészete eltérő irányt vett, mint más erdélyi tájegységeké.
Hatott rá a szecesszió, a fürdőépítészet, és elkezdték kihasználni, hogy a térség gazdag faanyagban, így látványos zsindelytetők, faragott oromzatok készültek. Gazdagon díszített, félkörös oromfalú házakat szinte minden településen láthatunk, de a leglátványosabbak Inaktelkén, Mákófalván és Bogártelkén találhatóak.
Egy nap szinte semmire sem elég Kalotaszegen, így érdemes rögtön egy kétnapos kirándulással tervezni, hiszen sok szempontból eltérő részekből tevődik össze a térség: van Alszeg, Felszeg, Nádasmente, Átmeneti-vidék, és ezekhez jön még a peremvidék. Alszeg a leglátogatottabb része a tájegységnek, Bánffyhunyad, Kalotaszentkirály, Magyargyerőmonostor, Körösfő, Magyarvalkó mind ide tartozik, s a Kolozsvár–Nagyvárad főútról csak kis kitérőket kell tenni.
Kalotaszegi templomok – igazi ékszerdobozok
Bánffyhunyad, Kalotaszentkirály, Magyargyerőmonostor és Magyarvalkó esetében is az egyik legfőbb látnivalót a települések (református) templomai jelentik, amelyek minden részlete egy igazi kincs. A többnyire gótikus stílusú műemlékeknek már a kinézete is mesébe illő, hiszen a templomtoronyhoz tartozó négy fiatornyocska kastélyokkal teszi hasonlatossá őket.
