A falumúzeum vagy néprajzi múzeum környezete csodálatosabb már nem is lehetne: mintegy 100 hektáros természetes erdőben, egy nagy tó partján található, háttérben a Szebeni-havasokkal. Ez az ország és
Európa egyik legnagyobb szabadtéri néprajzi múzeuma, amely visszaröpít az időben, és minden mesterkéltség nélkül tárja elénk, hogyan is éltek elődeink.
Több mint 300 falusi házat találunk megbújva a fák között, vagy éppen egy fatemplom köré csoportosulva, akárcsak egy kis falu kétszáz évvel ezelőtt. Kézi-, vízi-, szélmalmok, állatok hajtotta malmok, esztena, vadász- és horgásztanya hozza a látogatóhoz közelebb az egykori falusi foglalatosságok, munkálatok környezetét, hangulatát.
A múzeum honlapjának magyar nyelvű (!) ismertetője szerint az ASTRA a Román Nép Irodalmának és Kultúrájának Erdélyi Egyesülete nevének rövidítése, amely 1861-ben létesült. Az akkor még Egyesületi Múzeumnak nevezett létesítmény
első kiállítása 1905 augusztusában nyílott meg, és az volt a cél, hogy hozzájáruljon a román nép identitásának és nemzeti kultúrájának meghatározásához, ápolásához a soketnikumú Osztrák–Magyar Monarchiában,
illetve az akkor kulturális téren fejlődőben levő Délkelet-Európában, példaként tekintve a már létező és működő szász, magyar vagy székely múzeumokra. 1990-ben újjászervezik az intézményt, ma az ASTRA Nemzeti Múzeum Központ négy néprajzi múzeumcsoportból áll.
Tágas parkoló, európai színvonalú látogatóközpont fogad, majd eldönthetjük: megtervezetten, a sűrűn elhelyezett térképek segítségével fedezzük-e fel a múzeumot, vagy egyszerűen csak ráállunk egy ösvényre, és barangolva bukkanunk rá a csodákra. A népi építészet, a népművészet rajongói akár így, akár úgy indulnak el, nem fognak betelni a látvánnyal: egész kis „bennvalókat”, azaz háztartásokat találnak, kerítéssel, udvarral, csűrrel, kemencével, kúttal, virágágyással, miközben a dombról, az egyik fatemplom felől vallási szertartás hangjai hullámoznak alá.
Az egész ország területéről találunk lebontott, majd itt újjáépített, restaurált épületeket és tartozékokat, Tulcea megyétől Aradig, Máramarostól Hargita megyéig.
Rácsodálkozhatunk, hogy milyen pici szalmafedeles vagy zsindelyes házacskákban éltek eleink (és neveltek fel jóval több gyereket, mint mi!), vagy hogy mekkora volt a különbség egy állattenyésztésből, földművelésből élő falusi közösség tárgyi kultúrája és – például – egy bányásztelepülés házai, berendezése között. Egészen polgárias már a Verespatakról „áttelepített” bányászotthon, de a korondi fazekasház sem marad le sokkal mellette – méretben, ízlésben.
Hihetetlenül békés hangulatot árasztanak az igazi, valóságosnak tűnő falurészletek, egy-egy útszéli kereszttel, paddal, kis patakkal, híddal. Rendezvények idején (mert bőven van ilyesmi az ASTRA-ban) pedig még plasztikusabbá válik minden, mert
eljönnek a még élő falusi mesterek, és láthatjuk tőlük például az agyagozást, zsindely- és sajtkészítést stb.
Még a táj jelegéhez is idomulnak a részletek: míg a máramarosi, Beszterce környéki épületek vagy a Brassó, Hunyad, Szeben megyéből származó igazi esztenák dombon, fák között, erdei tisztáson találhatók, addig a Duna-deltai Mahmudiából „átszármazott” lipován gazdaságra, a gyönyörű szélmalmokra a tó partján, nádas közelében találunk rá.
Káprázatos faragott kapukat, meghitt szobabelsőket, régi tűzoltószertárt és rengeteg falusi műhelyt szemrevételezhetünk, és ha megéheztünk, elpilledtünk, valódi falusi fogadókban frissülhetünk fel. Mi egy Prahova megyei falusi „korcsomában” ebédeltünk túrós puliszkát és töltött káposztát, és csak később leltünk rá az 1900-as évek elejéről származó tölgyesi fogadóra.
Szóval igazi élő múzeum az ASTRA. Több mint tíz kilométernyi a kényelmes ösvények hossza, a látvány pedig minden évszakban magával ragadó.
Családi programnak is kiváló lehet felfedezése, kerékpározni, szánkózni is lehet, de játszótérről is gondoskodtak a működtetők, ahol a fölös energiákat levezethetik az apróságok. Vásárfia nélkül pedig nem érdemes eljönni: a látogatóközpontban berendezett népművészeti bolt számtalan eredeti kézműves csodát kínál – akárcsak a múzeum – az egész ország területéről.
korábban írtuk
Férfi fakanállal – Tudja, mit kavar
Amikor a férfi főz – valójában ezt nem is kell tovább ragozni: erdélyi férfiakat kértünk fel, osszák meg a Nőileggel egy-egy kedvenc receptjüket. Ám nem alkalmi konyhakontárokról van szó, hanem olyan pasikról, akik rendszeresen, örömmel és jól főznek.
