hagyomány

Ferencz Angéla neve összefonódott a kultúrával – legalábbis a mi csíki fejeinkben – és ennek több oka is van. Egyik természetesen az, hogy ő vezeti a Hargita Megyei Kulturális Központot. Egy életutat sok tényező befolyásol: Angélát a középiskolás magyar irodalmi tantárgyversenyek, az erdélyiség megtapasztalása, a pécsi egyetemi évek és a csíkborzsovai élet egyaránt formálták. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. októberi lapszámában jelent meg.)

Székely ruhát varr magának, kovászos kenyeret süt, kolbászt tölt és ad el, ha éppen úgy kívánja az élethelyzet, s bár élete nagyrészét Peruban élte le, semmit sem csillapodott a honvágya. Még mindig könnybe lábad a szeme Ferencz Kingának, amikor átutazik a Hargitán Csíkszereda fele. A szerelem vitte Dél-Amerikába, és gyerekei tartják ott. Gyökereit nem feledi, és ahová csak lehet, becsempészi a székely népi kultúrát. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. októberi lapszámában jelent meg.)

A tánc valóban egyetemes nyelv – bizonyosodtam meg róla újdonsült néptánc tanulóként magam is, s ebből a meggondolásból kiindulva kérdeztem egy rendszeresen néptáncolni járó páros női tagját arról, hogy mit nyújt számára a néptánc. Miért érdemes időt szánni rá? Megerősített benne: sosincs késő a néptánctanuláshoz sem.

A széki asszonyok jelentős része a mai napig hordja a hagyományos viseletét. Ezek a nők egyszerre üde és különleges színfoltjai az olyan nagyvárosoknak, mint Kolozsvár vagy Budapest, ahová dolgozni, takarítani, vásározni járnak. Csorba Zsuzsa néni is közel negyven éve jár varrottasaival a Kárpát-medence legjelentősebb vásáraiba. Otthona egyszerre tükrözi hagyománytiszteletét, és őrzi munkája gyümölcseit, utazásai emlékét. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)

Magába vetett hitét a táncból, a közönségből és a megérdemelt sikerekből meríti. Melles Endre fiatal tánckarvezető és előadóművész, a Háromszék Táncegyüttes oszlopos tagja. A néptánc és a vele járó életforma elfogadóvá tette nemcsak a színpadon, hanem az életben is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)

Fényt ad, melegít, éltet – nem csoda, hogy évezredekig istenként imádták, ma is minden körülötte forog. A Napot férfias isteni erőnek, a tudatosság megtestesítőjének tekintő napkultusz nemcsak az ókori egyiptomiaknál dívott, a világ számos vidékén, így a Kárpát-medence legfontosabb zarándokhelyén, Csíksomlyón is létezhetett. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)

Sosem járt zenetanárhoz, a kottát nem ismeri, mégis, fiatal kora óta muzsikál nagy rendezvényeken is Czári Ernő cigányprímás. A nép ajkáról tanulta a nótákat, és a felmenőktől örökölt cigányzenei hagyományokra alapozva-, másokat hallgatva tanult meg hegedülni. Noha napjainkban már jelentősen kevesebb alkalom adódik a muzsikálásra, ha hívják, még ma is ő húzza a talp alá valót egy-egy összejövetelen, a zene szeretete ugyanis cseppet sem hagyott alább a nyikómalomfalvi prímásban.

Hóbortos az időjárás, így áprilisban. Csontig hatoló szél kavarja a szakadó havat odakint, legbelül pedig a tavasz melengető napsugaraira vágyunk. Egyre közeleg a húsvét, a böjt időszaka azonban nem járt még le, ez az időjárás pedig akaratlanul is azt az érzést kelti, mintha a természet is a feltámadás napját várná a tavaszi újjászületéssel. De bennünk mi hozza el az újjászületést?

Aki járt már az UNESCO Világörökség részét képező székelyderzsi erődtemplom falai közt, minden bizonnyal nemcsak a XV. századi Szent László falképek emlékét vitte magával, de az erődtemplom bástyáiból a füstölt szalonna csalogató illatát is. Merthogy nem csupán a lelki táplálék helye a derzsi unitárius templom, de a helyiek évszázadok óta a templom bástyáiban tárolják a szalonnájukat is. Mazochizmusnak tűnhet sokak számára böjt idején ínycsiklandó szalonnákat mustrálni, ám az unitáriusok számára nem előí

A világ összes kisebbségének népviseletét próbálja összegyűjteni Dávid Botond, székelyudvarhelyi fotóművész, és jó úton jár a cél felé: 57 ország 263 kisebbségének több mint kétezer viseletét már lefotózta, és további szakembereket is bevonna a Geofolk-gyűjteménybe. A székelyföldi fotós számára hobbiként indult a népviselet-fotózás, ám a rendszerező- és gyűjtőszenvedély látványos eredményét 2021-ben Európai Polgár-díjjal jutalmazták Brüsszelben. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent

A megtisztulás ideje — Jégbontó, vagy Jégtörő hava, őseink pedig Szarvastor havának is nevezték februárt, a meteorológusok pedig télutóként tartják számon. A hónap neve, Februarius a „tisztulás” szóból ered. A február ugyanis már az antik Rómában is a decemberi, januári vígságot követő testi-lelki megtisztulás idejének számított. Valamikor az év utolsó hónapja volt, s ezért ragasztották hozzá a szökőnapokat. Az év utolsó hónapjában pedig illett az embereknek megtisztulniuk. Keresztény időkben a február a

Január évkezdet – de mióta? Az első római naptár csak a mezei munkák szempontjából számba vehető tíz hónapot vette figyelembe. A fennmaradó téli „holt időt” – a Bak és a Vízöntő havát – csak az i.e. 700 körül iktatták be az új, 12 hónapos holdnaptárba, Ianuarius és Februarius néven. Ianuarius névadója a kezdet és a vég istene,

Az őrkői Mocsel családot táncos, néprajzos körökben jól ismerik – nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon is: négy generáció óta a Sepsiszentgyörgy melletti cigánytelep legjobb táncosai, akik nemcsak mulatni szeretnek, hanem tudatosan hirdetik, hogy számukra fontos a hagyományos cigány tánc továbbörökítése. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. januári lapszámában jelent meg.)