„A szalonna az életünk része – nem tud nem az lenni. Nem fogyasztjuk mindennap, de mindig van készleten. Hol a hűtőben, hol a bástyában. A bástyában levő finomabb, mert más az ízvilága. A szalonna kényes – ezt itt tanultam meg Székelyderzsen – érződik rajta, hogy mivel nevelték a disznót, ezért ma már nagyon megválogatom, hogy honnan, kitől vásárolok” – magyarázza Újvárosi Katalin, a szalonnatároló bástya tövében élő lelkész és tiszteletes asszony. „Érdekes, hogy barátaink, akik ritkábban látogatnak meg, úgy nem örülnek semminek, mint a szalonnának, és a köré felszolgált házias jellegű ételeknek” – teszi hozzá a falusi tiszteletes asszonyok vendégszeretetével.
Újvárosi Katalin unitárius lelkész
Jó útitárs a szalonna
Kata meglátása szerint Székelyderzsen a bástyában tárolás hagyománya meghatározza a szalonnához való viszonyulást. „Régebb mindennapi étel volt: a falun dolgozó ember jó barátja, a nehéz fizikai munkához jól illett. Ma is, akik fizikai munkát végeznek, előnyben részesítik. Jó útitárs a szalonna – mondogatják. A fiatalok kicsit tartózkodóbbak, hisz divat lett a kalóriákat számolni – a szalonnáé pedig köztudottan nagy” – mondja nevetve. „A téli disznóvágások, majd a füstölés után, a tavaszi melegedésben megható látni az embereket, amint a nagy tábla szalonnákkal jönnek a templomhoz, célirányosan fordulnak a saját bástyájuk felé, és ugyanarra a szögre akasztják a „túlélő készletet”, ahová szüleik, nagyszüleik, dédszüleik is akasztották. Aztán nyár folyamán egy-egy hétrevalóval hazamennek, és azt beosztva fogyasztják” – meséli.
Merthogy ma már nem az ellenség elől menekítik a templom bástyájába a szalonnát: a helyiek úgy tartják, különlegesen jó ízt ad a bástya hűvöse, ugyanakkor a turisták számára is óriási látvány – a szupermarketek polcain ritkán látni egy oldal szalonnát, az illatáról nem is beszélve. Ez pedig csúcsosodik abban, ha egy egész „szobányi” szalonna látványa tárul elé – magyarázza a lelkésznő.
Szalonnát akár böjtben is
Az unitáriusok számára nem vallásos előírás a böjtölés. „Mert valljuk, hogy nem az a bűn, ami a szájon bemegy, hanem az, ami kijön” – magyarázza a lelkésznő. „Viszont aki a testén keresztül kívánja erősíteni magát, annak lehetőség van arra, hogy böjtöljön – akár a hús elhagyásának gyakorlatával, akár valamilyen terhesebb szokás feladásával, akár léböjttel, akár valamely új szokás bevezetésével – hisz a böjtnek rengeteg arca van. Szabadsága van az unitárius embernek arra nézve, hogy mit tesz” – sorolja a lehetőségeket.
„A böjti időszak, az Egyház ajánlása szerint mindenképp visszafogottabb, az imádság és a befele fordulás időszaka – nem véletlen, hogy erre az időszakra esnek legtöbb helyen az imahetek. A kivételes időszak a nagyhét, ami a takarításon és az ünnepre való fizikai készülésen túl, felhívás mindig a lelki felkészülésre is, és ha nem egész héten, de nagypénteken mindenképp javasolt az ételtől, de leginkább a hústól való tartózkodás.”
Az étkezés megálló, találkozó, ima és töltődés
„Az étkezés megálló a napi feladatok végzésében. Találkozó, ugyanis ragaszkodom ahhoz, hogy aki otthon van, egyszerre üljön asztalhoz. Ima, hisz áldáskéréssel indítjuk az étkezést, és ezáltal asztalunkhoz hívjuk az Atyát. Töltődés, mert az asztal körüli beszélgetések ritkán felületesek vagy felszínesek. Odafigyelek arra, hogy a terítés kellemes legyen, és mindig gyertyát gyújtunk étkezéseink kezdetén”– avat be családi szokásaikba a lelkésznő.
A járvány előtt egyébként csoportos szalonnakóstolásra is volt lehetőség az egyik bástya hűvösében: gyertyafényben, egyedi hangulatban lehetett – és remélhetőleg lehet még – a helyi ízekkel ismerkedni. Mint magyarázza a lelkésznő, ilyenkor nem csupán a természetes, helyi ételekbe kóstolhat bele a látogató, de egyszerű körülmények között ismerkedhet a szakrális étkezéssel is. Merthogy Katalin meggyőződése, hogy az étkezés szakralitását feladatunk újratanulni.
Fotók: Sándor Tóth Zsuzsanna, Magyari Hunor
korábban írtuk
Egyszerűbb volt minden. Az étkezés is
Itt a böjt időszaka, de egyre kevesebben vannak, akik ilyenkor böjtölnek is. Pedig a böjtnek nemcsak vallási vonatkozása van, hanem a szervezetünkre nézve is fontos segítség lehetne ma is. De már a régiek sem csupán vallási meggyőződésből vonták meg a húst maguktól. Egyszerűbb volt minden. Az étkezés is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg).
