A pergelt cukor illatát már az utcán is érezni lehet, Klári néni idejét sem tudja, mióta süt kürtőskalácsot. Annyi bizonyos, hogy valamikor a rendszerváltás előtti időszakban kezdtek egyszerre többet készíteni összejövetelekre. „Öten vagyunk testvérek. Én a nővéremtől, Teréztől tanultam a receptet, és elsősorban mindig a családnak, barátoknak vagy a szomszédoknak sütöttem. Bár ez ma is így van, sosem vettem el pénzt a munkámért” – meséli házigazdánk. Mint mondja, többet jelent neki az, ha segíthet valakinek, mosolyt csalhat az arcokra, és megelégszik az Isten fizessével.
A botfánktól a kókuszreszelékig
A 19. században több néven is említették a népszerű székely süteményt, dorongfánk, botfánk és botratekercsként ismerték. A ma is használatos megnevezés csak a 20. század közepén vált népszerűvé, és 2015 óta a kürtőskalács a Magyar Értéktár részét képezi. A gasztronómia fejlődésével ezek a hagyományok is változnak folyamatosan, ám a legtöbben úgy tartják: újítás ide vagy oda, a kürtőskalácsból az eredeti a legjobb.
„Sosem változtatok a jól bevált recepten. Ha kérik, akkor sem. Az a jó, amit már kipróbáltunk, ami működik. Emlékszem, még leányka voltam, amikor otthon kürtőst sütött a család. Édesapám pedig azt mondta nekünk:
olyat csinálj, ami miatt nem kell szégyenkezz, s ez bizony az egész életre igaz, nemcsak a sütésre”
– meséli a hét unokás nagymama, aki szerint a kürtőskalács akkor a legjobb, ha szép, világosbarnára sül, és ropognak még rajta a cukorszemek.
Emellett a tésztának puhának kell lennie, de nem nyersnek. Mint magyarázza, nem mindig sikerül egyformán, mert nem egyforma az olaj, a zsír vagy a liszt, amit használnak. Ugyanakkor
kürtőskalácssütő kalákákat is tartanak a szomszédasszonyokkal,
ilyenkor mindenkinek megvan a maga feladata: Klári néni gyúrja be a tésztát, lisztből, élesztő, só, cukor, tej és zsír vagy olaj hozzáadásával.
Finom hely a faluban
Klári néni fiatal korában vajat használtak a kürtőskalácssütéshez, mert tartottak teheneket és köpültek vajat. Akkoriban Madarason esküvők és más ünnepi események alkalmával
hat kürtőskalácsot, egy liter pálinkát és egy egész tyúkot kellett vinniük a keresztszülőknek.
„Igaz, hogy a jó ló is megbotlik néha, de még olyan kalács nem készült itt nálam, amit ne lehetett volna az asztalra tenni. Bolti tésztát soha nem vettem, mert amit kellett, azt megcsináltam magunknak” – meséli az idős asszony, akinek három lánya van, és legtöbbször általuk érkeznek a „megrendelések”.
Klári mamát (így hívják a faluban) már mindenki ismeri a környéken, sokan csak úgy hívják a portáját, hogy a finom hely. Nagy a család, az unokák is gyakran besegítenek, igyekeznek ellesni a sütés fortélyait, továbbvinni a tudást.
„Szívem-lelkem benne van, és amíg bírom, szívesen csinálom. Nemcsak a kürtőskalácsot, hanem bármi egyebet, amit a családom megkíván, hiszen leginkább értük dolgozom” – összegez Klári mama, aztán felvágja a frissen sült kalácsot, hogy együtt kóstoljuk meg.
Fotó: Pinti Attila
