Ha meghal a Nap – akaratlanul is megborzongunk Oriana Fallaci világhírű olasz újságírónő könyvének címétől, amelyet az amerikai űrbázisokon a ‘60–’70-es években tett látogatásai ihlettek. Hiszen belegondolni is rossz, hogy a Nap – ami körül a Föld és egész életünk forog – egyszer valóban meghalhat. A Naprendszer központi csillaga ugyanis az emberiség számára nem pusztán egy égitest, hanem erő, a Földön számtalan millió formában létrejött életnek a fenntartója, szülője, nélküle „teremtményei” is elpusztulnának.
Mivel valamennyi élőlényt az energiája, fénye, melege tart életben, nem meglepő, hogy az emberiség a Napot ősidők óta istenségként tiszteli, a napkultusz a Föld minden táján, legtávolabbi zugaiban is létrejött, és számos, egymástól távol eső vidéken meghatározó vallássá vált.
Az, hogy a Nap felkeltével a világosság legyőzi a sötétséget, annak a jelképe, hogy az élet folyamatos, végtelen. Így nem meglepő, hogy ünnepeink is a Nap körül „forognak”, a legfontosabbak a téli napfordulóhoz kapcsolódnak.
A Nap a Naprendszer központi csillaga: a Föld, a Naprendszerhez tartozó bolygók, törpebolygók, kisbolygók, üstökösök mind körülötte keringenek. A Földtől körülbelül 150 millió kilométerre, fénysebességgel 8,3 percre található. Átmérője 109 földátmérő, 73,5 százalékban hidrogénből áll, amely a központjában zajló magfúzió során héliummá alakul. Az ennek során felszabaduló, majd a világűrbe szétsugárzott energia nélkülözhetetlen a legtöbb földi élőlény számára: fénye a növények fotoszintézisét, hője az elviselhető hőmérsékletet biztosítja.
A férfias égitest
Az asztrológia a Napot férfias égitestként határozza meg, amely az égen a Logoszt, a tudatosság kozmikus ősprincípiumát képviseli. Női megfelelőjével, az érzelmi folyamatokat megtestesítő, így hangulatában ingadozó, állandóan változó Holddal ellentétben az életerőt, vitalitást, állandóságot, energikusságot jelképezi. Az égen való elhelyezkedése nagy hatással van a Föld szülötteinek testi és mentális állapotára, asztrológiai leírások szerint ugyanis olyan életterületekért felelős, mint az egészség, erő, energia. Azonban a szintén férfiakhoz kapcsolható hatalom, kormányzat, királyság, hírnév, bátorság is a Nappal áll összefüggésben, akárcsak az orvoslás, gyógyítás, valamint tehetség is. Az asztrológiában az Oroszlán jegyéhez kötődik, a nyílt, adakozó szívet, a szeretetet, a nagylelkűséget, az alkotókészséget képviseli, a ragyogó eszmék és gondolatok, a teremtői attitűd ered belőle. De az egóval is kapcsolatban áll, aminek akár káros hatása is lehet, túlzottan felerősítheti az önbecsülést, így az nagyképűségbe is átcsaphat.
Rétől Apollónig
Mivel a Napot a tudatossággal, szellemmel, intellektussal hozzák összefüggésbe, nem meglepő, hogy
majdnem minden civilizációnak volt Napistene az egyiptomiaktól az ókori görögökön keresztül az ázsiai vándornépekig.
Legismertebbé talán az egyiptomi napistenek váltak, hiszen a Nílus-völgyi napkultuszról ábrázolások is fennmaradtak. Az itteniek hitvilágában a Napnak tulajdonított jelentőséget mi sem jelzi jobban, minthogy két neve is volt: Ré az égitest, Aton a napkorong neve volt. Előbbi fontos szerepet játszott a politikai életben is, hiszen a IV. dinasztia fáraói Ré fiainak nyilvánították magukat, és ennek megfelelő tiszteletet vártak el híveiktől. Közel-Keleten a sumér napisten, Utu, majd az akkád Samas kultusza uralkodott, utóbbiról úgy tartották, hogy ő segíti a harcosokat a győzelemhez, oltalmazza a királyokat. Samas napisten Hamurapi király híres törvénykönyvében is megjelenik a törvény és az igazságosság legfőbb őreként.
Samas napistent ábrázoló dombormű az ókori Babilóniában épült templomban
Ugyanakkor a napkultusz – nem meglepő módon – az ókori görögöknél is dívott, hitük szerint Héliosz napisten aranyszekerével minden nap áthajtott az égbolton, a művészetek, a jóslás és gyógyítás istenével azonosították. Az ókori világ hét csodájának egyike, a rhodoszi kolosszus is Hélioszt ábrázolta. Helyét később Zeusz fia, Apollón vette át, aki a költészet, a jóslás, a zene, a tánc, a művészetek, a férfi szépség, a fény isteneként a legismertebb európai napisten volt, a férfi szépségideált testesítette meg.
Apollón isten ókori temploma a görögországi Delphoiban
Hélioszt kezdetben a rómaiak is imádták, akik a napisten kultuszát összekapcsolták a császárkultusszal. A római császárok azt állították magukról, hogy a Naptól kapták erényességüket, és Héliosz szemelte ki őket a kormányzásra. Magukat, akárcsak a napot, invictusnak, azaz legyőzhetetlennek tartották.
Versailles-tól a rotundákig
A napkultusz maradványai a középkorban is fennmaradtak, de az újkorban is látni nyomát, a magát Napkirálynak nevező XIV. Lajos francia király élesztette újjá. Fő rezidenciájának, az európai kastélyépítészet csúcspontjának tartott versailles-i kastélynak a sugaras útjai is erről árulkodnak.
A versailles-i kastély sugaras útjai is a napkultuszra utalnak
A naptisztelet az eurázsiai nomád, sztyeppei népekre is jellemző volt, a hunok például a Nap népének nevezték magukat, de a magyar ősvallásban is fellelhető, őseink számos vándornéphez hasonlóan, lovat áldoztak a Napnak, a vezért pedig kivételes lénynek tartották, aki az égből született.
A Naphoz való igazodás a korai magyar templomok kozmológiai összefüggéseiben is megmutatkozik,
ezek kör alakúak voltak (körtemplomoknak vagy rotundáknak is hívják őket) és a tájolásuk a templom védőszentjének naptári napját vette alapul, amit a napfelkeltéhez kapcsoltak. A templom szentélyének ablakát oda építették, ahová a védőszent napjának hajnalán a Nap első sugarai estek.
Árpád-kori körtemplom Algyógyon, ma haranglábnak használják
Csíksomlyó és Babba Mária
A napkultusz nyomai még az európai kereszténység olyan jelentős zarándokhelyein is fellelhetők, mint a székelyföldi Csíksomlyó. A Somlyó-hegyen talált úgynevezett napköveket a kegytemplom korábbi igazgatója, Daczó Lukács Árpád ferences atya, néprajzkutató tanulmányozta, és úgy vélte, ezek azt bizonyítják, hogy a Kárpát-medencében Csíksomlyó volt a napkultusz központja.
A csíksomlyói naptárkő (napkő, napoltárkő) két faragott kőhengerből áll, amelyeket megtalálásuk után a zarándokhelyen helyeztek el.
A kőből készített bronzkori csillagászati műszer. Kr. e. 1800–1700 között lehetett használatban, pogánykori ősvallás kellékeként. A dobszerű kőhengeren koncentrikus körök, cikkcakkban váltakozó minták láthatóak. „Vécsey Gyula gyűjtéséből származik az az adat, mely szerint a két csíksomlyói Nap-követ az asszonyok régen „tiszta kendővel éppúgy megérintették, mint most a Mária szoborral teszik”. A Babba (Mária) kapcsolata a régi Nagyasszony emlékeiként tisztelt napoltárkövekkel nyilvánvaló.
A napkő a legnagyobb tárgyi bizonyítéka annak, hogy Csíksomlyó volt a Kárpát-medencében a napkultusz központja.
A napkő megnézéséért is érdemes elmenni Csíksomlyóra! Isten csodája, hogy megmaradt napjainkig! Ősi bizonyságául Csíksomlyónak!” – írta Daczó Lukács Árpád, aki több évtizedes szolgálata idején a napkövek mellett a népi hagyományokban még élő Babba Mária-kultuszra vonatkozó néprajzi adatokat is összegyűjtötte.
Az asszonyok körében tisztelt Babba Mária, a tündöklő Nagyasszony, „a Napba öltözött asszony” a mezopotámiai hitvilágból ismert, a napisten női alakjából eredeztethető.
Baba sumér anyaistennő „a bőség úrnője” volt.
Azt, hogy a csíksomlyói búcsú évszázados hagyományának kialakulásában nem keresztény hagyományok is közrejátszhattak, a témát kutató Tánczos Vilmos néprajzkutató is elismeri. „A csíksomlyói búcsújárás 15. századi vagy még korábbi kezdetei az itteni obszerváns ferencesek középkori Mária-tiszteletével állnak kapcsolatban, amelynek kialakulásában szerepe lehetett nem keresztény hagyományoknak is (napkultusz, holdkultusz)” – írja egyik tanulmányában. Eszerint a ferences templom főoltárán álló, vélhetően az 1510-es években helyben készült kegyszobor a Napbaöltözött Asszonyt (Mulier amicta Sole) ábrázolja, ez Európa legnagyobb, 227 cm magas gótikus fából készült Mária-szobra.
Az erdélyi Stonehenge: 1999-ben az angliai Stonehenge-hez hasonló, szenzációs régészeti leletre bukkantak a gyulafehérvári múzeum munkatársai a Gyulafehérvár melletti Kisompolyban. A hatalmas kőoszlopokból álló építmény szentélyként szolgálhatott a bronzkori napkultusz idején. A lelet érdekessége, hogy ilyen építményeket korábban csak Nyugat-Európában (Nagy-Britanniában, Franciaországban) találtak. Horea Ciugudean professzor szerint a kisompolyi szentély egy évezreddel korábban keletkezhetett, mint a Stonehenge.
Napmotívum a székelykapun
A Nap Székelyföldön többek között a faragott székelykapukról is visszaköszön, ami szintén az égitest jelképértékére utal. „Nem díszekről, hanem jelképekről kell beszélnünk, amelyek spirituális, de használati értékkel is bírnak” – mondja ezekről egy interjúban Kisné Portik Irén néprajzkutató. A népnek soha nem volt ideje, célja, szándéka díszítéssel foglalkozni – mutat rá – ezért a népi kultúrának egységes a formavilága, ugyanazokat a motívumokat használták deszkán, kerámián, hímzésen. Így a nap-, a madár- és a napmadár-motívum a székely kapukon, a hozományos ládákon, a szőtteseken és a varrottasokon is megtalálható.
„Közismert a Nap éltető-, de büntető ereje is, így lett az égitest az isteni természetű erők jelölője. A madár pedig a lélek jelképe, nemcsak nálunk, de más népek kultúrájában is.
A székelykapukon sok a kettős nap, a felkelő és lenyugvó nap, ami a kettősség elvét fejezi ki. A hármas nap – a felkelő, delelő és lenyugvó nap – is igen elterjedt. Időnként az előbbiek mellett megjelenik az alvó nap is, amely az éjszaka nem látható napot jeleníti meg, ugyanis a népi hiedelem szerint éjszaka a nap alszik. Érdekes módon, öt-hat vagy ennél több napot már nem találhatunk a kapukon. Az ácsokat sokat faggattam erről, de nem találtam olyan embert, aki ezt meg tudta volna magyarázni.
A naptisztelet és napábrázolás múltja különben egész Belső-Ázsiát jellemzi, az egyiptomi kultúrában pedig külön szó jelölte a „naphelyzeteket”, így például a felkelő nap Heper, a teljes fényében ragyogó nap pedig Ré. Feltételezem, hogy valaha a magyarok szókészletében is léteztek ezek a megnevezések” – mondta Kisné Portik Irén.
Az emberiség Nap iránti tisztelete ma sem halt ki, s bár a központi égitesttől kapott energiát igyekszünk napelemek és napkollektorok révén értékesíteni, elraktározni, vannak még, akik isteni erőkkel ruházzák fel a Napot.
Az angliai Stonehenge, a napkultusz jelenleg is népszerű központja
A napkultusz, bár szűkebb körben, de napjainkban is dívik: a Stonehenge is például egyre nagyobb tömegeket vonz, főként a nyári és téli napforduló idején keresik fel sokan.
A napóra az első időmérő eszköz, amely az asszír, föníciai, egyiptomi népek körében bírt különösen nagy jelentőséggel. A Föld napi forgását és a Nap körüli éves keringését is tükrözi, művészeti, építészeti és műszaki alkotás egyben. Erdélyben több napóra is található, például a reneszánsz építészet kiemelkedő alkotásán, a Wolphard–Kakas-házon látható, Kolozsvár főterén, valamint a Kálvária-dombon található kolozsmonostori Nagyboldogasszony-templom déli oldalán is, utóbbi a gótikus minuszkulákkal vésett felirata szerint 1440 körül készült. De Székelyudvarhelyen, a Szent Miklós plébániatemplom homlokzatán is látható egy hatalmas, festett napóra, valamint a csíksomlyói ferences kolostor belső udvarán is.
Fotók: Wikipédia
Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Az érés dicsérete
Jupiter felesége, Junó római istennő ihlethette e hónap nevét, a népi kalendárium Szent Iván havaként említi, az Arvisurák szerint június a Napisten hava. Ebben a hónapban emlékezünk a trianoni békeszerződés aláírására, és június 4-e 2010 óta a nemzeti összetartozás napja is.
