Szék a Mezőség híresen módos települése, rendezett házakkal, gondozott udvarokkal – ahogy házigazdánk mondja: a székiek szeretnek dolgozni, és ez meg is látszik a falun. Csorba Zsuzsa otthona is méretes, két szomszédos házból áll, amelyeket a közel két évtizede elhunyt férjével együtt építgettek, szépítgettek: az egyik ház helyén férje szülői háza állt, a másik helyén csűr volt.
A kapuban vár Csorba Zsuzsa, jellegzetes, a mindennapokban hordott széki viseletében
Zsuzsa néni Széken született, világ életében ott élt, ám negyven éve jár vásárokba, ahol az általa készített varrottasokat, párnákat, kendőket, különböző lakástextíliákat árulja. Kora ellenére, még most is állandóan jön-megy, busszal, mikrobusszal utazik Budapestre, valamint magyarországi vidéki városok vásáraiba, sőt, akár Szlovákiába is, például Párkányra, és az is megesik, hogy sátorban alszik. Az évek alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtött, mint meséli, régen, amikor még lehetett a budapesti Váci utcában árulni, nyelveket is tanult munkája által: tud kicsit angolul, németül is. A két év járványos időszak után újra kezd fellendülni a vásározás, ami jó kiegészítése nyugdíjának.
A székiek szeretnek dolgozni
Vendéglátónk otthona az ő ízlését tükrözi, ő rendezte be minden részét, nem csak azért mert már tizennyolc éve özvegy, amíg a férje élt, addig is ő foglalkozott az otthon csinosítgatásával. Az egyik ház – amelyben a társalgónak is beillő előszoba, konyha, nappali, egy tisztaszoba és egy kis kamra is van – hagyományosabbnak mondható, a szobákat Zsuzsa néni varrotasai díszítik: a falakon, az asztalokon szőttesek, kerámia tárgyak.
Mindennek megvan a helye, a falra aggatott szőttesek Zsuzsa néni hagyománytiszteletét tükrözik
„Régebben még falusiasabban volt berendezve, volt falvédő is. A másik házban szép, mert ott az égvilágán semmi nincs a falon. Ott szeretem. De ezt még így szoktam meg” – magyarázza. Neki fontosak ezek a tárgyak, de a fia és családja nem tart igényt rájuk, ezért szép lassan el fogja adni egy részét – teszi hozzá Zsuzsa néni.
A hagyományok, a régi, szép dolgok tisztelete az egyik házban, „modernebb” berendezés a másikban
A falakat díszítő széles kendőket és az abroszokat „drága pénzért” rendelte, hiszen ezek a falu legtöbb házában megtalálhatóak, mondhatni kötelező díszítő elemek. Bár sokan szeretnék megvenni tőle az igényes, szép darabokat, azonban ragaszkodik hozzájuk, nem akar megválni tőlük. A széki tárgyak mellett találunk falra aggatott tányérokat Románia és Magyarország minden tájáról, de „polgáriasabb” pohár- és teáskészleteket, vázákat, dísztárgyakat is, ugyanakkor a szőttesek vörös dominanciáját itt-ott fehér csipkék törik meg.
Házigazdánk számára fontos a család, az emlékeket fotókon is őrzi
A tisztaszoba múzeumnak is beillik: a csodás népművészeti alkotások mellett régi fényképek is feltűnnek, például fotográfus által készített esküvői kép, konfirmációs portré házigazdánk fiáról.
Egy élet gyűjteménye a tisztaszobában
A „másik ház” vendéglátónk igazi büszkesége. Bár tulajdonképpen nem lakja, otthonának ezt a részt szereti, a fényes teret, a letisztultabb belsőt, a fehér falakat, a „modernebb” berendezést.
Nem könnyű a nagytakarítás a zsúfolt szobákban
A nagy szoba a ház legfontosabb része: az elegáns, üveges szekrénysort Zsuzsa néni vásárolta Szamosújvárról, mint meséli, akkoriban ez egyfajta státusszimbólum volt.
Közel negyven év vásározás során sok „kincset” szerzett
Az évek alatt gyűjtögetett kincsek el sem férnek a két házban, az egykori csűrből raktárt alakítottak ki, ahol azok a portékák sorakoznak, amelyeket a vásárokra visz, de gyűlnek itt a vásárolt emlékek, tárgyak is. Ugyanakkor a csűr alatt pince is található, gazdagon megrakva: befőttek, alma, zöldség, liszt, minden van, amire szükség lehet.
A raktárrá átalakított csűr az igazi kincsesbánya
Zsuzsa néni nagyrészt maga tartja rendben a házat és udvarát: takarít, füvet nyír. A hatalmas veteményest azonban idén már nem vetette be, meglátása szerint nem éri meg. Néha kér egy kis segítséget a falubéliektől, bizonyos munkákért megfizet valakit, de mint mondja, már nem olyan szorosak a kapcsolatok, mint régen, nagyon ritkán járnak össze: ebben a pandémia és a magas fertőzöttségi mutatók is közrejátszottak. A fia és menye szokott járni Zsuzsa nénihez vendégségbe, általában hetente, és együtt töltik az ünnepeket is.
Nem úgy van már, mint volt régen
„Örökké dolgoztam, mióta világ a világ, nem henyéltem, mindig szerettem dolgozni, mindig-mindig valamit” – meséli Csorba Zsuzsa néni, amíg bámulatos „gyűjteményét” csodáljuk. Tényleg minden van itt, csak mindent kell takarítani is, ami az ő korában nem könnyű feladat – teszi hozzá a ház asszonya.
Zsuzsa néni büszke arra, hogy mindenért megdolgozott, amije van
Bár manapság már nem főz minden nap, a nyári konyhát, a kis otthonos zugot nagyon szereti, ott nagyon jól érzi magát. A portához tartozik tyúkól, disznópajta és füstölő is – ám ezeket már nem használja házigazdánk.
Fotó: Zoltán Ildikó
korábban írtuk
Évszázados kincsek a lelassulás szolgálatában
Kora tavaszi napon kopogunk a bögözi Kincses portára, a tavasz ígérete már a levegőben, de még nem lehet eldönteni, hogy kint vagy bent van hidegebb, amíg bejárjuk a portát, s megcsodáljuk az 1880-as években épült házat: polgári miliő egy falusi házban, évszázados kincsek az elcsendesedés és a falusi feltöltődés szolgálatába állítva. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. májusi lapszámában jelent meg.)
