Ha nem lenne az asztalon a menő laptop, akár száz évvel ezelőtt is lehetnénk-hangulatú szobában beszélgetünk, s ha az ablakon kinézünk, az sem változtat az illúzión.
– Már édesanyám ebben a házban nevelkedett, a nagyszüleim fiatalon költöztek ide, az apai ág pedig szintén a Farkas utcában lakott. Az utca nyugati részében van a Báthory István alapította jezsuita kollégium (ez ma a Báthory), keleti, alsó végén pedig, Bethlen Gábor fejedelemsége óta az utca református része: a kollégiummal és a reformátussá vált Farkas utcai templommal. Az utca két vége között régen kisebb házak voltak, aztán az 1798-as tűzvész után épültek fel ezek a paloták.
Ezekben a fotelekben születnek a családot érintő világraszóló döntések
A ház, amelyben lakunk, nem palotának épült, ez volt a vármegyeháza. Később a Bethlen család birtokába került. Ugyanaz a Leder József tervezte, aki a Teleki-palotát és a Református Kollégium épületét. Ezek is a Farkas utcában vannak, ezért is egységes az utca építészeti jellege. A nagyszüleim a 30-as évek elején költöztek ide albérletbe. És itt is maradtak, mert néhány évvel később az ő monostori úti házukat, pékséggel, műhellyel együtt, államosították.
Ágnesék hálószobáját a galéria jelenti, amely az idők során, a gyerekek születésével, az egész család, a két felnőtt és a három gyerek hálókuckója volt időnként
– Egy több évszázados házról beszélünk. Hogyan tettétek komfortossá, maivá?
– Ezt a lakást nem mi alakítottuk ilyenné, hanem ő formált minket. Mi nőttünk hozzá ehhez a hangulathoz, ezekhez a boltívekhez, ezekhez a bútorokhoz. A lakást teljesen belakjuk, és nehezebb időszakokban, amikor nagyon sok a dolgunk, a rendetlenség el tud uralkodni. Ezt annak a számlájára írjuk, hogy élettel van tele. A lakás érdekessége az, hogy itt szinte mindig három generáció élt együtt. És minden generációnak a bútorai itt vannak.
A család legrégebbi tulajdonát például egy olyan tálalóasztal jelenti, ami még Szamosújvárról került ide a 19-dik század végén, amikor a dédszüleim Kolozsvárra költöztek. Amikor férjhez mentem, megjelentek a házban az általa, szintén nagyszülőktől hozott bútorok. Háló-, és dolgozószobánkban a két kedvenc fotelünk – ezekben ülve hozzuk meg a világraszóló döntéseket a családot illetően – teljesen passzol a kanapéhoz, mégsem egy helyről származnak. A fotelek az én-, a kanapé pedig a férjem nagyszüleitől van. Amikor a gyerekek kicsik voltak, mindig volt egy-egy olyan része a lakásnak, ahová bekerült néhány Ikeás bútor, létra és emeletes ágy, de később mindig azok a bútorok kerültek ki a lakásból.
Mindig fontos volt egy olyan közösségi tér, ahová le lehetett ülni beszélgetni
– Egy ilyen lakásban biztos, hogy mindenkinek van kedvence...
– Megkérdeztem a gyermekeimet erről, és érdekes módon ketten ugyanazt a Biedermeier-kanapét mondták. Kiderült, hogy annak idején, ha gyerekként megbántottuk őket vagy összeszidtuk, az volt olyan méretű ágy, ami alá be tudtak bújni. A fiam kedvence pedig a zongora. Ezen nagyon csodálkoztam. Ő járt zeneiskolába, 8 évet tanult zongorázni, de mindig cirkusz meg veszekedés volt a gyakorlás miatt. Kérdeztem is, hogy hogy lehet a zongora a kedvence, mire azt válaszolta: ezt néztem a legtöbbet és láttam, hogy milyen szép.
A rohanó hétköznapok közösségi tere a konyha, a vacsorák és közösen elkészített ebédek színtere
– Vásároltok-e időnként tárgyakat, bútorokat?
– Ezt az állólámpát egy éve vettük egy szomszéd családtól, akik szintén közel száz éven át ebben a házban laktak. Tömbházba költöztek, és ott már nem volt helye mindennek. Volt, aki azt hitte, hogy valamilyen filmnek a díszlete. Olyan is volt az életünkben, hogy a gyerekeimhez jöttek más gyerekek vendégségbe, s utána visszahallottuk, hogy nagyon sajnálták az én gyerekeimet, hogy a szüleiknek annyi pénzük sincs, hogy új bútort vegyenek, s itt valami szörnyű világháború előtti állapotok uralkodnak (nevet).
Ágnes számára a három generáció együttélésének szimbóluma az, hogy a kamra mindig tele van
Minimális az, amit mi, a fiatalabb generációk behoztunk a lakásba, elsősorban képzőművészeti alkotásokat.A mi, nem csekély feladatunk viszont ezeket a bútorokat, lámpákat, tükröket karban tartani. S mivel több generációnak a bútorai, úgy kell őket összeilleszteni, hogy a különböző stílusok jól megférjenek egymás mellett.
Fotók: Kőmíves István
korábban írtuk
A ház, ahol a kert jelenti a szabadságot
Nincs olyan sarka otthonának, ami ne lenne kidíszítve, ez mégsem hat soknak, hiszen a szimmetria mindenhol jelen van. Az antik tárgyaktól a bolhapiacon vásárolt apróságokig minden fellelhető Babos Ani, kézdivásárhelyi dekoratőr házában. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júniusi lapszámában jelent meg.)
