Ahogy a kapu kinyílik, elénk tárul a tekintélyes udvar a maga teljes pompájában: virágok kavalkádja, itt egy porcelán falidísz, ott egy régi kőszobor, régi fa ajtó és apró szépségek mindenhol; a bejárattal szemben hatalmas lefödés, alatta minden képzeletet felülmúló terasz.
Babos Ani szakmája dekoratőr és lakberendező, ezt pedig lakása minden szeglete alá is támasztja. Szívesen osztja meg tudását, praktikáit bárkivel, aki kíváncsi rá, így a körbevezetéskor is igen sok hasznos tanáccsal lát el. Gyors kávéfőzés, és leülünk beszélgetni a teraszon, közben pedig szemügyre veszem a dekorációkat: a zöld és a rózsaszín dominál most, néhány helyen megjelenik az arany. „Nálam időszakonként változik a díszítés, tavaly például teljesen másképp nézett ki.
Rengeteg tárgyam van, sokszor a meglévők átrendezésével, más-más színkombinációk összeillesztésével ugyanaz a tárgy is más értelmet tud nyerni” – vezet be világába Ani. „Nincs egy sarok sem, amit elhanyagolok, tele van a pincém, a hálószobám és a garázsom is dekorációs elemekkel. Húsz év alatt sok minden összegyűlt, és én nagyon nehezen válok meg egy-egy darabtól.”
Rajongása gyerekkorából táplálkozik
Ani a nagymamájánál, a Nagyenyedhez közeli kis faluban, Bagóban nőtt fel, Csombord mellett. Csombordon van az ország legnagyobb hortikultúra iskolája, így természetes volt számára, hogy a virágok, a kert elengedhetetlen lesz az ő életében is – „arra emlékszem, hogy mindenhol rendezettség volt, nagy diófák, hatalmas szőlősök vettek körül, és ez béke volt a lelkemnek”.
Azt is gyerekkorában tanulta, hogy egy nőnek jó mindent magának megteremtenie, „az vagy, amit te csinálsz meg magadnak” – hangoztatta sokszor nagymamája, aki nagyon szerény nő volt. „Az ember mindig a lelki dolgokat keresi, az élményt, amihez kötődni tud. Nekem a házam majd’ minden zuga hordoz valamilyen emléket, üzenetet, ha mást nem, azt az élményt, amikor azt a bizonyos dolgot megvettem, és már akkor tudtam, hogy hol kap helyet” – magyarázza Ani.
Rendezési elve szerint, ha tíz dolog tíz féle anyagból van, akkor is legyen bennük egy közös vonás, mondjuk a szín és a forma „Nincs olyan, hogy túl sok, ha az ízlésesen és harmonikusan van elhelyezve egymás mellé. Nálam nincs egyféle stílus, és olyan sincs, hogy valami valamivel nem illik össze. Lehet, hogy kettő pont nem, de ha már egy harmadikat mellé tettem, helyreáll a szimmetria.”
Húsz év gyűjteménye
Elképzelni is nehéz, hogy honnan lehet ennyi értékes és szép tárgyat összeszedni, Ani viszont azt mondja, húsz év alatt annyi külföldi és belföldi vásárban megfordult, hogy csoda, hogy csak ennyi van. „Bárhol, ahol jártam adtam-vettem. A nyarakat Franciaországban töltöttem, ott minden hétvégén van bolhapiac. Vettem a kosarat a vállamra, volt egy büdzsém, és mentem kutatni.
Sokáig éltem Németországban is, ott mindig találtam kincseket, a legluxusabbtól a legolcsóbbig minden elérhető volt. Az embereknek azt kell megérteni, hogy nem az tesz széppé egy tárgyat, hogy mennyiért vetted, hanem, hogy milyen hatással van a környezetére” – tanácsolja Ani.
A ház legfontosabb része: az udvar
2010-ben költöztek haza Németországból, öt évre tervezték az itthon maradást. Egy ideig egy tömbházlakásban éltek, aztán eladóvá vált az álomház, amelyhez szintén gyerekkori emlékek kötik Anit. „Furcsa fordulatok vannak az életben. Ebben a házban a barátnőim családja lakott, és amikor kicsi voltam, sokat jártam ide” – meséli.
Bár a ház nagynak tűnt, de amikor berendezték, elveszett a nagysága. „Nekünk ez elég – nyugtáztam, de arról nem tudtam lemondani, hogy legyen udvar és kint tudjunk lenni a szabadban. A falak között neveltek bennünket, a kommunizmusban az volt a lényeg, hogy tegyél függönyt, húzd be, legyen sötétítő is, ne állj az ablakhoz, hogy ne lássanak... Ezek az elvek sok emberben benne maradtak. Én pedig pont ezt akartam megszüntetni a mi életünkben. Mi márciustól novemberig ülünk kint a kertben, itt eszünk, itt élünk” – meséli Ani. A házhoz teraszt és tornácot építettek, ami szintén gyerekkorát idézi. „Nagymamámnak tornáca volt, ebéd után mindig ott kellett szundizni. Nagytatám kiült, és percek alatt elaludt, én sokszor csak pillogtattam, de élveztem az érzést, amit nyújtott” – érzékelteti, hogy miért volt fontos a tornác.
Pazar dekorációs elemek, finom kiegészítők
Babos Ani kertje egyik ismert magyarországi dekorációs magazinban is megjelent már. Elrendezése számos egyedi és ötletes, ugyanakkor praktikus megoldást kínál, például magas kőperem veszi körül a virágágyást, hogy amikor a virágok megnőnek, tartsa össze őket, legyen meg a formájuk. A kertben dominál a vas, a kő és a kerámia, a műanyag pedig szinte teljesen mellőzve van. Az udvar éke a tágas terasz, és a kicsit távolabb eső nagy hinta. A pazar dekorációs elemeket függönyök, párnák, takarók egészítik ki, a kerti bútor fölött pedig hatalmas csillár uralja a teret. Régi varrógépek zöld gránitlappal, kő itató, felfüggesztett fahinta, üstökbe ültetett virágkompozíciók és rengeteg apró, finom elem teszi teljessé a képet.
A ház belseje ízlésesen berendezett kis terekre osztott. „A nappali kicsi, de ha nagyobb lenne, nem látnám át az egészet. Itt is mindig változik a dekoráció, ez a méregzöld dekor még a karácsonyi díszítésből maradt meg” – mutatja Ani. A ház és környezete lépten nyomon ámulatba ejtő, és azt sugallja: tulajdonosa szereti a szakmáját, ami az otthona minden szegletén megmutatkozik.
Fotók: Tofán Levente
korábban írtuk
Egység és sokszínűség: Magtár
Fiatal vállalkozói közösség második otthona a csíkszeredai Magtár, azaz a székelyföldi kisváros új életet nyert, néhai gabonaraktára. Innovatív vállalkozói ötletek csíráznak az 1942-ben épült toronyház első két szintjén, egységesen keveredik a régi az újjal, a modern igények az egykori funkcionalitással. 21. századi irodaház, de több mint bérelhető irodák összessége: hangulatos élettere egy fejlődni vágyó vállalkozógenerációnak. (Cikkünk a Nőileg 2021-es májusi számában jelent meg.)
