örökség

Első júliusi villáminterjúnk alanya a híres abránfalvi székely primor család leszármazottja, a Solymáron élő, Erdélyben főként karitatív tevékenységéről ismert Ugron Béla.

Csíkmadaras Mária tanító nénije a falu helytörténeti és néprajzi kincseinek gyűjtője-őrzője, több könyv szerzője, a madarasi népviseletekbe öltöztetett babák alkotta gyűjtemény megálmodója és kivitelezője válaszolt ezúttal Marcel Proust kérdéseire.

Családja „amerikás” öröksége alapján kutatja szülőfaluja tengerentúli munkavállalóinak életét Török-Sándor Ibolya. A felgöngyölített történetek már megjelentek két, az egész magyar nyelvterületet felölelő kötetben, és készül egy homoródalmási kötet is.

Nem mindennapi ez a porta, már abból a szempontból sem, hogy valójában nem is egy, hanem két régi, romos házat vásárolt meg és újíttatott fel a Németországból két gyermekükkel hazatelepülő Szabó Előd és Bíborka.

Kós Károly unokája, Kós András szobrászművész lánya, a Györkös Mányi Albert Emlékház vezetője. Az utóbbi években édesapja és nagyapja hagyatékát gondozza, kiállításokat szervez, kutat, és vallja: ez a munka egyszerre teher és öröm.

A Szakáli család nyikómalomfalvi házához vezető út tágas udvaron keresztül, gyümölcsfák között visz fel a dombra – mintha már az út maga is arra késztetne, hogy az ember kicsit lelassuljon, és megérkezzen valami igazán őszintéhez.

Aki a Vajorból iszik, szíve visszakívánkozik – tartja a torockói mondás, s ha a víz nem is, a torockói (somodi) foszlós kalács garancia erre. Aki egyszer átélte a gazdagító Torockó-hangulatot, mindig vágyakozni fog vissza…

Gyermekként játszott a kőtömbök között, ma kőfaragó műhelyt vezet. Bár Ildikó nem faragja-vési a követ, mindent tud erről a szakmáról, édesapja révén megismerte annak csínját-bínját, és férjével viszi tovább a több generációs családi mesterséget.

Egy házsor, kis kerti kapukon átjárható rokonlátogatási lehetőségekkel – ebben a megtartó falusi környezetben nőtt fel Köllő Miklós gyergyócsomafalvi műépítész, így, amikor családot alapított, számára is egyértelmű volt, hogy hazaköltözzön.

Nem is olyan régen Erdély megannyi fürdőhelye vonzotta az akkori Magyarország minden szegletéből a gyógyulni vágyókat. A fürdő nem csupán a gyógyulás helye volt, hanem közösségi tér, találkozóhely, a helyi identitás egyik fontos színtere.

Különleges épületek, a történelem lenyomatai az udvarházak, belső tereikben mintha megállt volna az idő. A Háromszéki Kúriák Egyesülete pedig a tenni akarás megtestesítője: közösség, amely hiszi, hogy a múlt épületei a ma emberének is adhatnak valamit.

Az osztozkodás óhatatlanul kompromisszummal jár, így magyarázható talán, hogy sokszor működőnek tűnő családi kapcsolatok szakadnak meg, amikor az örökösödés kerül terítékre. Vagy talán ennél mélyebbre kell ásni, ha a probléma nyitját keressük?

Valahogy mindig természetesnek vettem a skanzenek, azaz a szabadtéri néprajzi múzeumok létezését. Épp ezért nem is igazán múzeumokként tekintek rájuk – még akkor sem, ha múltunk egy szeletét mutatják be, kulturális, nemzetiségi sajátosságokat.

Egy éve ezen a napon már az örökölt föld alatt sorakoztak a dughagymák a kertben. Két éve ilyenkor a zöld hagymaszárak már bújtak is. Ma meg hóvihar tombol a vidéken, zaklatott lelkében szorongások cikáznak.

„Mindannyian a nagy mindenség kicsi fényei vagyunk, akkor is, ha mi magunk ezt nem látjuk” – vallja átütő hittel januári címlaposunk, Abodi Nagy Blanka székelyudvarhelyi énekesnő, aki gyermekeinek is példát mutat azzal, hogy merte követni az álmait.

Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Erdélyben Európa-szinten is különleges építészeti, művészeti emlékekkel találkozhatunk. A fiatal művészettörténészt, Dimény-Varga Fannit kértük, ajánljon néhányat az érdemtelenül kevésbé ismert látványosságokból.

Egész éjszaka nyugtalanul alszom. Hajnalodik, s amíg az ébresztőt várom, végiggondolom, hogy mi az oka a nyugtalanságomnak. Meglepődöm, amikor rájövök, hogy a mesemondó versenyről van szó. Kislányom életének első mesemondó versenyéről.

Jóanyád negyvenegy éves. Majdnem lecsúszott rólad, de esélyt kapott veled: megkésve bár, de ő is felnőhet. Boldog anya tud boldog gyermeket nevelni – fő vezérelvként rögzítette. És mindig mosolyogni rád, minden nehézségben.