Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Erdélyben Európa-szinten is különleges építészeti, művészeti emlékekkel találkozhatunk. A fiatal művészettörténészt, Dimény-Varga Fannit kértük, ajánljon néhányat az érdemtelenül kevésbé ismert látványosságokból.
Egész éjszaka nyugtalanul alszom. Hajnalodik, s amíg az ébresztőt várom, végiggondolom, hogy mi az oka a nyugtalanságomnak. Meglepődöm, amikor rájövök, hogy a mesemondó versenyről van szó. Kislányom életének első mesemondó versenyéről.
Jóanyád negyvenegy éves. Majdnem lecsúszott rólad, de esélyt kapott veled: megkésve bár, de ő is felnőhet. Boldog anya tud boldog gyermeket nevelni – fő vezérelvként rögzítette. És mindig mosolyogni rád, minden nehézségben.
Talán soha nem álltam távolabb az álmom megvalósulásától, mint ezekben a hónapokban, hetekben: a parasztház felújítási projektje mélyen alszik, az adósságcsökkentés teljes kómában, a törlesztésre szánt bevételemből élek. Ráadásul a pelyhes fülű újszülöttem teljes fókuszváltást követel. Egy hónapja én vagyok A Ház egy alig háromkilós, nyünnyögő csöppségnek. Anya épül, és mindent elfelejt.
Van abban valami szomorú, ahogy az egykor bensőséges, végtelen nyugalmat árasztó kis falvak formája átalakul. A poros utcákon végigvonuló libák, tehenek, az autóforgalom nélküli úton játszó gyerekek, a szekéren hazatérő, megfáradt gazdák szinte teljesen feledésbe merültek, számos más dologgal együtt. Nagymamám 1954-től ’90-ig tanított ugyanabban a Nyikó-menti kis faluban, ahol most is lakik. Ha valaki, akkor ő tapasztalatból is tudja, mire gondolok, amikor ezeket a sorokat írom. 86 év keserédes tapasztal
Nem sokkal ezelőtt hallottam egy tapasztalt író-szerkesztőtől, hogy amikor már elviselhetetlenül gyötrő az ihlet késlekedése, valamint a leadási határidő fojtogató szorítása, legalább egy órára belefog valami másba: kertészkedik, virágot ültet, főz vagy kapál. Látszólag nem az írással foglalkozik olyankor, mégis, a mondanivaló a háttérben hatékonyan munkál. Jómagam is tapasztalom sok éve: amikor a legsürgősebb írásokra „edzek”, akkor készülnek a legbonyolultabb ebédek, akkor jön rám a rég halogatott taka
Családi kapcsolataink egy életen át elkίsérnek, akkor is velünk tartanak, ha más kontinensre költözünk, vagy megszakίtjuk a kapcsolatot a családtagokkal. A szülőkkel való mérgező kapcsolatok után ezúttal a testvéri viszonyulások negatίvumaira fókuszálunk, arra, hogy az a kapcsolat, amely időben talán a leghuzamosabb ideig jelen lévő vér szerinti kötelékünk, milyen esetlegesen terhelt-, rivalizálásokkal fűszerezett oldalát mutatja, s az hosszú távon milyen hatást gyakorol az életünkre.
Hónapokig láthattuk a kolozsvári Szent Mihály-templom állványain Szathmári Edina művészettörténészt. Segít rekonstruálni Erdély egyik legfontosabb műemlékének történetét.
Észrevétlen reppent el az őszi szántás ideje, de karácsony előtt két nappal csak meglett – lóval és ekével. Csodás késő ősz volt. Novemberben nyírfákat ültettünk, december elején még rukkolát szüreteltem a kertben. Csupán néhány napot szunnyadtak a borozdák hó alatt, a konyhakertem puha dunyháját az enyhe tél idén gyorsan elcsente. Hamar elérkezett a tavaszi veteményezés ideje.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy az egyik legsokszínűbb, olykor legellentmondásosabb emberi kapcsolat a testvéreké. Változékony és törékeny viszony, ám a minősége vitathatlanul kihat a mindennapokra, a személyiség fejlődésére, a hosszú távú döntésekre vagy akár a teljes életszemléletünkre is.
Mátray László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színésze, számos film szereplője. Az elmúlt években sokat volt Budapesten, többek között a Nemzeti Színházban is játszott, de sok időt tölt forgatásokon is. A nagyváros és a munka pörgéséből néhány éve szörcsei otthonába tér haza, ahol falusi nyugalom és az állatai várják. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg).
Míg évszázadokig általánosan három generáció élt egy fedél alatt, jelenleg hat generáció kell összeegyeztesse élhető módon a mindennapjait. A köztük lévő szakadékok megértéséhez ismernünk kell a generációk általános sajátosságait, hiszen csak ez teszi lehetővé az egymással való működőképes kommunikációt. De egyebekkel is hozzájárulhatunk egy élhetőbb világ kialakításához.
Önmagában már az egy örökség, ahová születünk, a kérdés csak az, hogy mit látunk belőle, és mihez kezdünk vele. Arisztokratát, néprajzkutatót, és többgenerációs értelmiségi családok leszármazottait faggattuk sajátos erdélyi örökségük életükben betöltött szerepéről. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. szeptemberi lapszámában jelent meg.)
A Kolozsvári Magyar Napokon, de akár hétköznap is látni őket, ahogy gesztikulálva hol magyarul, hol románul, hol angolul mesélnek a város múltjáról, épített örökségéről. A Korzo Egyesület tagjai emberi történeteken keresztül mutatják be a régi Kolozsvárt. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júliusi lapszámában jelent meg.)
Aranyhegyek, fűvel benőtt meddőhányók, elhagyott felszíni bányák között, ősi tárnák fölött rejtőzik Verespatak. A kis település évekig állt a sajtó és közérdeklődés célkeresztjében a kitermelés újraindításának terve miatt, mostanában csendes. Turistákra, megmentőkre, felfedezőkre vár. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. áprilisi lapszámában jelent meg.)
Piros-sárga-kékre festett, ottfelejtett játszótérelem terpeszkedik az egyébként is elhanyagolt udvaron, a klasszicista kastély udvarán. Gond nélkül bejutunk, az egykori kovácsoltvas kapunak hűlt helye. Már csak arra kell vigyáznunk, hogy a fejünkre ne essen valami vagy bele ne lépjünk valamibe. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. januári lapszámában jelent meg.)
A völgyek közé szorult háromszéki település, Dálnok sohasem fulladozott a névtelenség mocsarában. „Marketingjéről” elsősorban Dózsa György gondoskodott, de itt töltötte gyermekévei egy részét Barabás Miklós festő is. Az átlagosnál jóval nagyobb birtokon gazdálkodó kisnemesek, nagygazdák révén az egy főre eső kúriák száma tekintetében Dálnok egy képzeletbeli toplistán éllovas helyet foglalna el.
Önmagában már az egy örökség, ahová születünk, a kérdés csak az, hogy mit látunk belőle, és mihez kezdünk vele. Arisztokratát, néprajzkutatót, és többgenerációs értelmiségi családok leszármazottait faggattuk sajátos erdélyi örökségük életükben betöltött szerepéről. (A teljes cikk a Nőileg magazin 2021. szeptemberi lapszámában jelent meg.)
Több mint húsz éve plébános Marosvásárhelyen, ahol olyan közösséget éltet, amely egyedülálló Erdélyben: a Szent Család-templom körül olyan családok laknak, akik támogatják, segítik egymást a mindennapokban.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.
Erdélyben is egyre népszerűbbek a lovasrendezvények, valószínű, hogy ennek hatására is vált felkapottá a lovassport mint kikapcsolódás, illetve mozgásforma.