Anyai dédanyád édesanya nélkül nőtt fel. Nagyon kicsi volt még, amikor elveszítette az anyját, korán fel kellett nőnie. Mindhárom gyermeke egyetemet végzett. Nagy dolognak számított azokban az időkben. Legendásan főzött: nem csak a családnak, de a helyi iskola tanárait is etette. A paradicsomos, nyári töltött káposztája híres volt a vidéken. Három unokáját a hatból évekig nevelte.
Majd a három hónapos nyarak, három félárva gyermekkel. De a férje unokái is náluk nyaraltak, szívesen fogadta őket.
Délelőtt zsenge borsót fejtett, ami a kertben termett, máskor zöldpaszuly „bontódott” ebédre. Ha rágós volt a hús, vasszeget főzött a tokányba, néha benne felejtette. Verandáján júniusban bodzaszörp illatozott, majd kovászos uborka díszlett, ha annak volt szezonja, „hullomás” alma-, ribizli- vagy egresleves főtt ebédre. A frissen vágott csirkéből utánozhatatlan paprikást rittyentett, a pulykáit pálinkával itatta, mielőtt levágta őket. Édesebb lesz a húsa – így tanulta, s hitte. Libasült és máj készült a nagyobb ünnepekre, a kerti asztalon tálalt, tucatnyian ültük körbe.
Hősnagymama – cukkolta dédapád, csak félig viccesen.
Ha elkészült az ebéd, zöldet szedett a rucáknak, fél napját gyomlálással töltve. Este aztán injekciózni indult: aktuális macskái minden alkalommal vele mentek, „gettónak” hívták a negyedet, ahová a Bözödújfaluból kitelepítettek Erdőszentgyörgyön költöztek. A poros úton lépten-nyomon olyan emberek köszöntek, akiket ő „fogott ki” a szülészeten.
⁎ ⁎ ⁎
Nagyanyád felkötözi a rózsát és az estikéket. Három hónapos vagy, amíg elszaladok a városba, megetet téged. Porszívózik, felmos, tereget. Letörli a kályhát, vizet forral tápnak, sterilizálja az éjszakai cumisüveget. Zöldséget pucol, húst potyol, odateszi főni a krumplit az ebédhez. Felhívja a nagyobbik unokát, hogy a megbeszélt penzumból mennyit olvasott el. A még nagyobb unokával elültetik az árvácskákat a temetőbe. Nagyapád sírjára földet visznek.
Dobozolja a szilvás gombócot, minden gyermekének.
Míg anyád dolgozik, kitartóan beszélget és tapsi kacsázik veled. A kutyát kocsonyacsonttal kenyerezi le. Legyőzte a félelmét, noha néhány hónapja még rettegett tőle. A nagy unokától egy boksz ásványvizet rendel. A boltból matracot a kiságyba, újabb rend textilpelenkát, még egy mellbimbó formájú cumisüveget.
Legyen mindenből nála is, majd, ha hozzá viszlek.
Vízforralónak piros mázas edénykét vesz. És egy „hagyományos” zörgőt neked – a mai zörgők nem zörögnek eléggé szerinte. Kiviszi a használt pelenkákat, összesepri a lehullott leveleket. Szabad perceiben kiló-szám falja a könyveket. Most épp arról olvas, miként neveljük olvasásra a gyermeket. Asztalt terít, ebédet ad a szoptatós anyádnak – hátha a jó koszttól több teje lenne. Mielőtt hazamegy, elmosogat, letöröl mindent. Pesztra-műszak után, otthon megfőzi a zakuszkát, hordóba rakja a káposztát télire. S a kicsi lánya kedvencét, egy paradicsomos töltött káposztát is összerak közben.
Mami hetvenegy éves. Felsorolni is nehéz, hány ügyre van gondja, mennyi munkát végez. Ez is örökséged.
⁎ ⁎ ⁎
Jóanyád negyvenegy éves. Majdnem lecsúszott rólad, de esélyt kapott veled: megkésve bár, de ő is felnőhet.
Semmi sem állandó: a jó-, s a rossz napok sem – ezt tanulta elsőként tőled. Már vagy ötnapos voltál, mire elsajátította a pelenkázás szakszerű műveletét – a kórházban napokig csak fekve, nem tudta ellesni az ápolóktól, hogy ki kell hajtani a „csipkéket”. Az első hat hétben, tudtán kívül, éheztetett téged. Előtted sosem fogott csecsemőt, s a hősanyaság is távol állt tőle.
Boldog anya tud boldog gyermeket nevelni – fő vezérelvként rögzítette. És mindig mosolyogni rád, minden nehézségben.
Nem fog eljutni körmöshöz a következő három évben – riogatta a nővére, mielőtt bement a szülészetre. Nem-e? Fogd meg a sö… fekete ribizli szörpöm – gondolta magában, s dacból is ápolt a keze. Mert amiként anyád viszonyul nőként magához, aképpen fogsz te is. S amit a férfiakról gondol, (jajj!) meghatároz téged is…
Bocsásd meg, pici lányom, de anyád – saját örömére – havi egy kulturális eseményre is elmegy. Kéthónapos korod óta dolgozik melletted. Énközpontú nőből szempillantás alatt családfenntartó lett. Kéthetente egy-egy terepmunka a szellemi feltöltődése.
A közelgő keresztelődre libalakomát nem ígérek. De töltelékes káposzta biztosan lesz: édes káposztából, csomborral, paradicsommal, ahogy dédanyád, nagyanyád s jobb napokon anyád is főzte.
Az anyaság láncolat. Amilyen anyák vagyunk, te is hasonló leszel. Nyomasztó a felelősség súlya, de a gyeplő – és a varázspálca is – a kezemben.
Fotó: Magyari Tekla
Folyt. köv. hamarosan.
A szerző műve a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának támogatásával jött létre.
A házmentés történetének előzményeiből:
korábban írtuk
A lányom háza én vagyok
Talán soha nem álltam távolabb az álmom megvalósulásától, mint ezekben a hónapokban, hetekben: a parasztház felújítási projektje mélyen alszik, az adósságcsökkentés teljes kómában, a törlesztésre szánt bevételemből élek. Ráadásul a pelyhes fülű újszülöttem teljes fókuszváltást követel. Egy hónapja én vagyok A Ház egy alig háromkilós, nyünnyögő csöppségnek. Anya épül, és mindent elfelejt.
korábban írtuk
Az Úr csodásan működik…
Nem sokkal ezelőtt hallottam egy tapasztalt író-szerkesztőtől, hogy amikor már elviselhetetlenül gyötrő az ihlet késlekedése, valamint a leadási határidő fojtogató szorítása, legalább egy órára belefog valami másba: kertészkedik, virágot ültet, főz vagy kapál. Látszólag nem az írással foglalkozik olyankor, mégis, a mondanivaló a háttérben hatékonyan munkál. Jómagam is tapasztalom sok éve: amikor a legsürgősebb írásokra „edzek”, akkor készülnek a legbonyolultabb ebédek, akkor jön rám a rég halogatott taka
korábban írtuk
Élet kell az életbe
Észrevétlen reppent el az őszi szántás ideje, de karácsony előtt két nappal csak meglett – lóval és ekével. Csodás késő ősz volt. Novemberben nyírfákat ültettünk, december elején még rukkolát szüreteltem a kertben. Csupán néhány napot szunnyadtak a borozdák hó alatt, a konyhakertem puha dunyháját az enyhe tél idén gyorsan elcsente. Hamar elérkezett a tavaszi veteményezés ideje.
