Villáminterjú Ruszuly Ervinnel: Hiszem, hogy én is egy megismételhetetlen csoda vagyok

Nem különc, de a maga nemében különleges ember, vallja Ruszuly Ervin táncos, koreográfus, aki feleségével együtt a székelyudvarhelyi TÉR összművészeti központ megálmodója és létrehozója. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.

Fotó: Kovács Levente

– Hogyan indul a reggeled?

– Többnyire a feleségem, Sára ébreszt. A reggel hangulatát általában a lányunk, Emma ébredésének minősége határozza meg. Ha ő jól ébred, az egész napunk vidámabban indul.

– Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?

– A nyitottságom lehet az talán. Mindig igyekszem odafigyelni másokra, és kíváncsi vagyok a világra.

– Melyik élő személyt tiszteled a leginkább?

– Sok olyan ember van, akit tisztelek: hegymászók, szakácsok, buddhisták vagy akár óvónők.

Jelen pillanatban azonban a feleségemet tisztelem a legjobban. Az önzetlen szeretete, figyelme és teherbírása mindennél többet jelent számomra.

– Mi a legkedvesebb időtöltésed?

– Mindig túl sokat pörgök, túl sok feladatot vállalok magamra, és emiatt kevés időm marad magamra. Nincs igazán olyan tevékenység, amit rendszeresen űznék csak a magam örömére. Viszont sok időt töltök a lányommal, Emmával, és amikor csak tehetjük, hármasban, a családommal vagyunk együtt. Ez az, amit igazán szeretek.

– Hát a legnagyobb félelmed?

– A fizikai tehetetlenség. Az, amikor mások segítségére szorulsz, és önerőből még az alapvető dolgokat sem tudod megoldani, amelyek az élethez tartoznak.

– Mit bánsz a legjobban?

– Sok dolgot bánok, de talán azt a legjobban, hogy néha túl sokat halogatok, vagy olyan dolgokra pazarlom az időmet, amelyek nem igazán fontosak.

– Melyik az a tulajdonság, amit a leginkább elítélsz másokban?

– A lopás minden formáját.

Nemcsak a tárgyi lopást, hanem azt is, amikor valaki ellopja mások idejét, például ha nem tartja be az ígéreteit, nem jelenik meg, amikor szükség lenne rá.

Emellett az érzelmi és lelki lopást is mélyen elítélem – amikor valaki a másik ember érzéseit vagy lelki békéjét rabolja el.

– Milyen tulajdonságot értékelsz leginkább egy férfiban?

– A nyitottságot, az erőt (nem fizikai értelemben), az érzékenységet és a jelenlétet. Egy férfi akkor igazán értékes, ha meg tudja mutatni az érzelmeit, és képes figyelni a környezetére.

– És mit értékelsz leginkább egy nőben?

– A gyöngédséget, az empátiát és a tudatosságot. Egy nő ereje ezekben rejlik, és ezeket a tulajdonságokat csodálom a legjobban.

– Miben tartod magad a leginkább különcnek?

– Sosem éreztem igazán, hogy különc lennék, és talán most sem vagyok az. Ugyanakkor hiszem, hogy én is egy megismételhetetlen csoda vagyok – a magam, a családtagjaim és a barátaim számára. Talán ebben rejlik az én különlegességem, más csodálatos emberekkel szemben.

korábban írtuk

Lukácsi Katalin: Jogotokban áll megőrizni magatokban azt, akik ma vagytok
Lukácsi Katalin: Jogotokban áll megőrizni magatokban azt, akik ma vagytok

Minden évben, amikor végig nézek az ünnepelteken, ugyanazt látom: üdeséget, tiszta arcokat, ártatlanságot, jövőbe vetett hitet, reménységet, a pillanat örömét. Kérlek, tudatosítsátok magatokban, hogy jogotokban áll megőrizni mindezt, immár felnőttként.