mozgás

Úgy vonulunk be a szaladópályára, mint ahogy egy órával korábban bodzát szedni indultunk, csapostól-papostól, babakocsival, cumisüveggel, ropogtatnivalóval, s mi mindennel még.

Therapisti videói találtak meg a közösségi médiában: új sorozatában például szakmákra bontva tárgyalja, hogy a napi nyolc-tíz órás munka hogyan terheli a testünket, s hogy milyen gyakorlatokkal előzhetjük meg a fájdalmat.

Ritka, de nem lehetetlen, hogy valaki fiatalon megtalálja hivatását. Kitűnő példa erre András Katalin, aki huszonnégy évesen saját táncstúdióval büszkélkedhet, és céltudatossága, motiváltsága példaértékű. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.

A futás jótékony hatásairól talán már felesleges is beszélni, mi arra voltunk kíváncsiak, hogy lelkiekben mit jelent ez a szenvedély. Magyari Vass István hat éve szalad rendszeresen, és úgy mesél a futásról, hogy az ember maga is kedvet kap kipróbálni.

Nagyon sokszor érezzük, hogy létfontosságú a lassítás, a jelen pillanat megélése, a testünkkel való jó kapcsolat és az a fajta rugalmasság, amely átsegít a nehéz élethelyzeteken. Antal Aliz ezt a lelassulást kereste, amikor rátalált a Nia-táncra.

Ágnes néhány évig buddhista templomokban élt Ázsiában, ahol mély meditációs gyakorlatok és keleti bölcsességek formálták szemléletét. A csikung ősi kínai mozgásrendszer, amellyel tizennyolc éve találkozott, és mára élete részévé vált.

Külföldről hazatérni egy kisvárosba – ahol mindenkit ismernek, és ahol a kötött normák határozzák meg a hétköznapokat – nem könnyű feladat. Pláne, ha az ember olyan színes, különleges és egyedi személyiség, mint Vinczellér Zsuzsa.

Mozgás, öröm, agytorna – röviden így lehetne összegezni a szenior tánc lényegét, amely nemcsak a testet, hanem a lelket és az elmét is frissen tartja. Kutatások szerint a szenior tánc 76 százalékban késlelteti az Alzheimer-kór megjelenését.

Nem különc, de a maga nemében különleges ember, vallja Ruszuly Ervin táncos, koreográfus, aki feleségével együtt a székelyudvarhelyi TÉR összművészeti központ megálmodója és létrehozója. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.

A családi legendárium szerint 10 hónaposan, a rácsos kiságyba kapaszkodva már zenére táncoltam. Nagyon muzikális családban nőttem fel, mindenki játszott hangszeren, a néptánc a fiatalságom erős háttérországát adta.

A keleti harcművészeti ágak kidolgozói igencsak tudtak, vagy tudnak valamit. Látványos, szép sport kívülről nézve mindenik, művelőik pedig általában irigylésre méltó összeszedettséget, valamiféle belülről megélt mozgás- és élettudatosságot sugároznak.

A tánc valóban egyetemes nyelv – bizonyosodtam meg róla újdonsült néptánc tanulóként magam is, s ebből a meggondolásból kiindulva kérdeztem egy rendszeresen néptáncolni járó páros női tagját arról, hogy mit nyújt számára a néptánc. Miért érdemes időt szánni rá? Megerősített benne: sosincs késő a néptánctanuláshoz sem.

Álmomban táncolok – mondja Flóra Beáta. Békésen mosolyogva mesél mindennapjairól, az őt foglalkoztató gondolatokról, céljairól. Nevet, terveket sző, és végtelenül hálás, hogy kíváncsi vagyok arra az őszinte, fiatal lányra, aki kerekesszékbe kényszerült ugyan, de teljes életet él, lelke, gondolatai érzései, szabadon szárnyalnak.

Olyan bizonytalan vagyok…Vagy mégsem? Valahogy nem tudom megtalálni, milyen mozgást kíván a testem rendszeresen, melyik az a mozgásforma, amiért hetente többször sportcipőt ragadnék, hagynék munkát, mosatlant, családot, és rendszeresen, lankadatlanul űzném. Én a különféle edzésformák svédasztaláról kíváncsian csipegettem, kóstolgattam sokfélét: csoportos, táncos és súlyzós ugri-bugrit, kosarazást, edzőtermek gályarabok hangulatát idéző küszködését, személyi edző motiváló közbenjárását, szaladást, úszást,

Tom Cruise szabadidejében előszeretettel vív és búvárkodik, Michelle Obama kötöget, Katalin hercegné kertészkedik és teniszezik... De mivel töltik szabadidejüket az erdélyi közszereplők, írók, költők, zenészek, színészek vagy politikusok? Ezúttal Benedek Ágnes, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színésznője mesélt a hobbijáról.