Minden évben, amikor végig nézek az ünnepelteken, ugyanazt látom: fiatalságot, üdeséget, tiszta arcokat, erőt, ártatlanságot, jövőbe vetett hitet, reménységet, a pillanat örömét.
Kérlek, tudatosítsátok magatokban, hogy jogotokban áll megőrizni mindezt, immár felnőttként. 90 évesen, fáradtan, rosszkedvűen, reménytelen helyzetekben. Vigyázzátok, és tápláljátok magatokban azt, akik ma vagytok. Jogotokban áll.
Éljetek. A törvény mindenek felett garantálja az élethez való jogot.
Éljetek, és hagyjatok élni másokat. Éljétek a saját életeteket a saját döntéseitek alapján, és ne hagyjátok másoknak, hogy a Ti életeteket élje, hogy döntéseket hozzon helyettetek.
Sok-sok hatás fog akadályként tornyosulni előttetek. Néhány egész egyszerűen legyőzhetetlennek bizonyul majd. De ha jól vigyázzátok azt, akik ma vagytok, magatokból táplálkozhattok, új erőt meríthettek, és folytathatjátok.
Az élet már csak ilyen. És nektek jogotok van hozzá. A saját életeteket élni, megélni a saját örömeiteket, kudarcaitokat, csalódásaitokat, a hétköznapokat és a naptár pirosbetűs napjait.
Pusztán azért, mert megszülettetek, mindannyiótoknak jogotok van a nagybetűs Élethez, az apró betűs részekkel együtt. Tudjátok, az apró betűs záradék az, ami a szerződések alján vagy végén olyan apró betűkkel jelenik meg, hogy senki nem olvassa el, azonban kötelező érvényű. A nagybetűs Életnek is van apró betűs oldala. Nem is kevés.
Most, hogy a felnőttség küszöbét átlépitek, eltűnik a törvény-fonta háló. Már nagyobb súlya van a szónak, a cselekedetnek, az aláírásnak.
Pillanatok alatt elveszíthetünk bármit. És mégis van valami, amit biztosan képtelenség elveszíteni. Minden, amit másoknak adunk. Minden, amit másoknak adsz, hálót fon köréd és alád.
Van, tehát, egy jó hírem: ne bánkódjon senki azért, mert a törvény már nem biztosítja számára a kiskorúak védelmét. Felnőttként a tudásod és gondolkodásod mellett, a saját kapcsolati hálód tart meg, siet majd a segítségedre, bármilyen reménytelen legyen az a helyzet: megértéssel, egy öleléssel, jó tanáccsal, pénzzel, bármivel. Ha adtál, ha jelen voltál.
Ismétlem, jogotokban áll megőrizni magatokban azt, akik ma vagytok. Akkor is, ha az állam csak az adófizető állampolgárt, a multi a fogyasztót, a politikus a választópolgárt látja bennetek. Ami azonban igazán fontos: Ti mit láttok magatokban?
A gyermekvédelmi törvény szerint minden gyermeknek joga van a méltósághoz. Ez a felnőtt korban sem változik.
Ez az a természetes jog, amelyet olykor a legnehezebb érvényesíteni. Mit jelent ez a mindennapokban? Például azt, hogy nem viselem el, nem tűröm a számomra méltatlan helyzeteket, nem engedem meg másnak, hogy velem méltatlanul bánjon, akkor sem, ha egy csoport, az internet világa, a közösségi média, a társam, a családom nyomást gyakorol rám. Jogom van megőrizni a méltóságomat. Az iskolában, a munkahelyemen, házasságkötéskor, váláskor, a különböző hivatalokban, a zsúfolt vonaton, a szülőszobán, az egészségügyi ellátás során és sorolhatnám. Minden helyzetben.
Az élet, a nagybetűs, nagyon sok olyan helyzetbe sodor, amelyek, ha nem vagyunk tudatosak, megfelelő felkészültség vagy érettség hiányában, bizony, veszélybe sodorják a méltóságunkat. Az emberi méltóságra talán még soha nem leselkedett ennyi álcázott veszély, mint most, a digitális világban. Éppen ezért, arra kérlek benneteket, hogy így kirepülve szüleitek védőszárnyai alól, óvjátok a méltóságotokat. A jog semmit nem ér, ha nem gyakorolják.
Élvezzétek a nagybetűs Életet, de ne feledkezzetek meg az apró betűs részekről!
korábban írtuk
Fekete István: Beszélgessünk gyermekeinkkel az influenszerekről is
Az influenszerek világa és a mindennapjaink már elválaszthatatlanok, különösen a fiatal generáció életében. Mi is érezzük, használjuk, de talán az a baj, hogy nem igazán tudjuk szülőként uralni: ez a közösségi média.
