– Hogyan indul a reggeled?
– Hétköznapokon korán kelek, 4 és 5 óra között. Komótosan kávézok, átgondolom az aznapi teendőket, és írok, dolgozom fél hétig. Utána költöm a fiaimat. A reggelek meghatározzák a napom. Minden reggelben benne van a nap ígérete. Bármi megtörténhet.
– Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?
– Talán a lojalitás, a tudatosság. Nehéz nekem legekben gondolkodni. Sosem gyakoroltam.
– Mégis, mi a legnagyobb dolog, amit elértél?
– Sikerült nem traumatizálni a gyermekeim. Apróságnak tűnhet, de szerintem ez az egyik legnagyobb szülői felelősség. Meggyőződésem, hogy senki sem tud akkora egyéni ártalmat okozni, mint egy szülő a gyermekének.
– Melyik történelmi személlyel azonosulsz a legszívesebben?
– A sok pozitív példa ellenére, soha nem kívántam azonosulni senkivel. Valahogy nem jut eszembe mást utánozni. Teljes azonosulásra biztos, hogy képtelen vagyok, azonban azok a személyek érdekesek számomra, akik a saját útjukat járják, és nem alkusznak meg, akik hatnak másokra.
– Mi a legértékesebb tulajdonod?
– Az eszem. Működik, ahogyan működik: jobban, rosszabbul, de biztosítja számomra az életet, testi-lelki jóllétem és a megélhetést. Az enyém. Igyekszem karban tartani, fejleszteni, megőrizni. Azért volt már úgy, hogy elvesztettem és nagyon hiányzott.
– Hát a legnagyobb félelmed?
– Szeretteim elvesztése.
– És a legkedvesebb időtöltésed?
– Szeretek együtt lenni a gyerekeimmel, hallgatni őket, figyelni, hogyan érnek, hogyan nyílik az értelmük a világra. Szeretem megélni a flow-t. Nagy igényem van arra is, hogy csak úgy el lehessek magamban, de a szeretteimmel töltött idő is nagy töltekezés.
– Szerinted mi a leginkább túlértékelt erény?
– A mértékletesség. Nem kellene az önfegyelem, a takarékosság jegyében lemondanunk önmagunkról, az álmainkról. Aztán meg, igenis van az a helyzet, amikor az ösztönökre kell hallgatni.
Én pedig az életet igenlem. Nagyon.
– Mit bánsz a legjobban?
– Nem élek nagy megbánásokkal. Nyilván bánt, ha nem vagyok a helyzet magaslatán, ha nem bizonyulok elégségesnek, ha lehetett volna jobban.
– És mi az a tulajdonság, amit leginkább helytelenítesz önmagadban?
– Lobbanékony és türelmetlen vagyok. No, meg, kések. Nem mindig, de elég gyakran. Lehetetlenül sok mindent akarok tömöríteni egységnyi időbe, és késés lesz a vége.
– Van mottód?
– Nincs mottóm. Van azonban sok-sok elvem. Szeretem az elveket. Egyértelműek, egyensúlyban tartanak és keretet adnak. Talán ez is lehetne egy mottó? Az embernek legyenek elvei.
korábban írtuk
Demeter Melinda: Hogy is tudtunk a kert nélkül élni?
Férjemmel együtt városi gyerekek voltunk, tömbházlakásban nőttünk fel. Évente csupán egyszer-kétszer jutottunk el néhány napra falun élő nagyszüleinkhez, igaz, azok az év legszebb napjai voltak, és azóta is úgy maradtak meg emlékeimben.
