– Hogyan indul a reggeled?
– Rádió és kávé. Zaj és koffein, tökéletes löket minden alkalommal. A többi évszak és munkanap függő.
– Milyennek képzeled el a tökéletes boldogságot?
– Késő őszi meleg délután, csendes és dús növényzetű kert, család és az azzá nőtt barátok, finom falatok, finom fröccsök. Nyugalom.
– Mitől félsz a legjobban?
– Az átjáróra hirtelen és észrevétlenül rálépő gyalogosoktól.
– Ki az az élő személy, akit a legjobban csodálsz?
– A családom minden egyes tagja első helyen áll. Szerencsés vagyok. Őket követik a barátaim, sokat köszönhetek nekik. A harmadik hely változó,
– Milyen szavakat vagy kifejezéseket használsz túl gyakran?
– Lassan én is unom már ezeket: igen; pheersze; semmi köze.
– Miféle tehetségre vágysz a legjobban?
– Toronyugrásra. Ha az lehetnék, ott rengeteg félelmemet eltemetném.
– Ha egy dolgot megváltoztathatnál magadon, mi lenne az?
– A repülés közbeni szorongásomat.
– Mit tartasz a legnagyobb eredményednek?
– Magam.
Viszont, hogy ne kerüljem meg a konkrét választ sem, akkor most a válaszom az, hogy az első maratonomra.
– Hol élnél a legszívesebben?
– Csak és kizárólag Kövenden. Ajánlom.
– Mi a legbecsesebb kincsed?
– Tárgyakhoz nagyon nem ragaszkodom, de ami jelenleg nagyon kedves számomra, az egy családi fotó, ami az unokaöcsém keresztelőjén készült.
korábban írtuk
Szilveszter Andrea: Együtt zuhanunk vagy együtt emelkedünk?
Családi életünk fenekestül felfordulni látszik. Minden rendben van, minden rendben van – mantrázom –, hisz mindezek a változások a mi vállalásaink. Alapjaink szilárdak. Mégis kétségbeesett, indulatait uralni képtelen gyermekké degradálódom.
