szülő

Rágja a körmét, túrja az orrát, nyalogatja a haját… Ne adj’isten, matatja a nemi szervét. Miért teszik? Mi van a sokszor undorítónak címkézett szokások mögött?

Nyár van, kimozdulnál, vinnéd a kisbabádat/gyermekedet magaddal, de vajon jól fog ott viselkedni? Vajon tudsz majd tőle lazítani, beszélgetni?

Ki dönthet egy gyermek sorsáról, különösen élet-halál helyzetekben? Megtagadhat a szülő egy életmentő kezelést? Mi előbbre való: a vallásgyakorlás szabadsága vagy az élethez való jog? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk ezúttal Lukácsi Katalin ügyvéddel.

Van, hogy begurulunk, és kiabálunk a gyermekünkkel. Mindenkivel előfordul, hisz az indulat természetes. Ellenben elkerülhető, tanulható: mit tegyünk, hogy ne kiabáljunk?

Megér egy külön „misét” az a gyakori élethelyzet is, amikor az elvált szülő külföldre költözik, és viszi/vinné magával a gyerek(ek)et is. Hogyan segíthetjük elő egy békés megállapodás létrejöttét a másik szülővel? Erről kérdeztük Lukácsi Katalin ügyvédet.

Milyen a férfi? Mi a férfias? – újabban elsősorban anyaként foglalkoztat ez a kérdés. Mert kétség nem fér hozzá: a jövő férfiait mi neveljük.

A velük töltött minőségi idő, az odafigyelés a legfontosabb, amit gyermekeinknek adhatunk, hangsúlyozza Száva Iringó gyermekpszichiáter.

„Ezek a mai gyerekek már nem hallgatnak senkire!” – halljuk sokszor. Szülőként olykor nehéz megtalálni az egyensúlyt: hogyan neveljük az életre a gyermekeinket úgy, hogy ezeket a készségeket a megváltozott világban is hasznosítani tudják?

A folyton módosuló tanévszerkezetben látszólag egyre több a rövidebb-hosszabb vakáció. De mi célt szolgál a vakáció? És mi a ráció az egyre több iskolai szünidő mögött?

Hol a határ (jogilag) a gyermek érdekeit szolgáló munka és a kizsákmányolás között? Erről beszélgettünk ezúttal – gyakorló szülőként is – Lukácsi Katalin ügyvéddel, aki azt is eszünkbe juttatta: a gyermek számára az iskola is munka.

Úristen, hát, mindene megvan! De nem így neveltük! Mit rontottunk el? Legszívesebben elsüllyednék szégyenemben… Nagy vonalakban ezek a gondolatok futnak át a szülő agyán, ha kiderül: lopott a gyereke.

A gyerek a napi 146 értesítéssel – mert ennyi érkezik átlagosan egy okostelefonra – soha nincs egyedül a gondolataival. Nincs csend, nincs unalom, nincs az a belső tér, ahol az ember megtanulja, ki is ő valójában.

A gyakorló szülők már tudják, szeptembertől májusig tart a „szezon”, mindenféle virózisok egyvelege. De nem minden tünetegyüttes jelenti azt, hogy a lurkó nem mehet napiba, suliba. Tegyük tisztába: mikor mehet a gyerek közösségbe?

„Kezelhetetlen gyerekek, kezelhetetlen rendszer – kimondjuk végre?” – Rusz Csilla drámapedagógusként, több évtizedes tapasztalattal a háta mögött mondta ki: az iskola falai között ma nem tanítás, hanem túlélés zajlik.

Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De hogy az év összes teendőinek jó százaléka arra a bizonyos hétre esett, az holtbiztos. Egy oldalnyi olvasásidőm nem jutott egész héten – ez pedig egyenes út a gonosz boszi jelmez magamra öltéséhez.

A nevelési tanácsadó szerint nem árt, ha felnőttként elsajátítunk új tanulási technikákat, így nem lesz szakadék az iskolai módszerek és az otthoniak között, megteremtődik az összhang, ami nagyon fontos a gyermek számára.

Nem állítom, hogy teljes a siker, de úton vagyunk: néhány éve még sikerként éltem meg, hogy reggelente nem késtünk el, ma már a reggeli készülődés milyenségére is igyekszem figyelni. Valljuk be, a reggeli indulás gyerekekkel kemény meló.

Hozzáértőként teszteltem a mesterséges intelligenciát nevelési és szoptatási kérdésekben. Miután egyre több édesanyától hallom, hogy „a chatGPT ezt nem mondta”, őszinte kíváncsiság vezérelt, amikor kipróbáltam: vajon akkor mit mond?