• Fotó: Tóth Gödri Iringó archívuma
Nem szoktam listákat írni, nem szoktam számolni sem. Nem tartom számon, hogy hány országban jártam, hány várost látogattam meg, hányszor voltam eddig Párizsban vagy Rómában.
Nem az a bakancslistás utazó vagyok, aki kipipál, beikszel.
Nem szoktam pakolás előtt sem listákat ellenőrizni, hogy minden megvan-e. Már rutinból megy. Ahogy a csomagomat sem méricskélem – pedig szinte mindig csak ingyenes kézipoggyásszal utazom –, érzem, hogy hány kilogramm, látom, hogy hány centi.
Most mégis listát írok, nem is egyet: listákat, hogy egy kicsit segítsek a tapasztalatlan, kevésbé tapasztalt utazóknak elindulni, menni, merni. És igen: a segítség nem ahhoz kell, hogy az ember bemenjen egy utazási irodába lefoglalni egy kéthetes all inclusive nyaralást, hanem ahhoz, hogy kevés pénzből, kevés szabadnappal is életre szóló élményeket gyűjtsön. Ne nyaraljon, hanem utazzon.
• Fotó: Tóth Gödri Iringó archívuma
Tíz + 1 alapigazság és tanács:
– Gyakran mondják, hogy az idő pénz. Ezt nagyon megérted, ha olcsón akarsz utazni. Sok befektetett idővel és energiával rengeteget (ezer eurókat) lehet spórolni. De tény, hogy ehhez honlapokat kell böngészni, fórumokat olvasni. Valamit valamiért.
– Az internet a barátod. És az okostelefonod is. A szervezésnél és az utazás során is, szóval, egy külföldön vett SIM-kártya, e-SIM, Európán belül a jó kis romániai bérletünk, amiben külföldi adathasználat is van, kincset ér. Ettől függetlenül egy előre letöltött offline térkép kötelező.
– Le a hatalmas bőröndökkel! Minél többet utazol, annál inkább rájössz, hogy egy közepes vagy kis hátizsákba minden belefér. Nem viccelek: nekem például 7 napra 7 szett, 1-2 plusz cipő, piperék, laptop és társai lazán. Persze sokat segít, ha a ruhákat nem hajtogatja, hanem feltekeri az ember, és levegőkiszorítós zacskóba teszi. És
fontos ésszel pakolni – főleg nekünk, nőknek. Jó, ha egy adott cipő nem egyetlen ruhácskával, egy zakó nem csak egyetlen szoknyával talál, hanem a ruháink kreatívan kombinálhatók.
Az interneten temérdek videó található, amelyek megmutatják, hogy akár gyerekkel – totyogóssal vagy épp kamasszal is – hogyan lehet ezt megcsinálni.
A nagy bőrönddel nem csak az a baj, hogy repülés esetén elég borsos ára van, de sok nagyváros nem kényeztet el liftekkel és mozgólépcsőkkel, így bizony, szenvedés tud lenni a szállásra való eljutás. Áthidaló megoldásként érdemes beruházni egy olyan hátizsákba, amely kerekes csomagként is húzható, de hátra is vehető.
– Ha világot akarsz látni, ne dilemmázz a repülőgépek karbonlábnyomán. Bocs, de tényleg ne. Persze, ha lehet, utazz vonattal, sétálj, használj tömegközlekedést autóbérlés helyett, ne nyomtasd ki azt, amit online is elfogadnak, Európán belül használj újratölthető kulacsot, de ne gondold, hogy a világot felfedezheted – főleg olcsón – repülés nélkül.
– Fő a praktikum! Mármint, ha utazni akarsz és világot látni. Ha a szálloda medencéje és a bárja közötti háromszögben töltöd a nyaralás tíz napját, akkor ez nem érvényes rád. De ha nem a jó vakációs fotók készítése az egyetlen célod, akkor a 12 centis magassarkút, a bézs, élére vasalt kosztümöd és a szupermenő hajvasalód se vidd magaddal.
– Ne félj, ha nem beszélsz nyelveket! Sosem felejtem el, úgy 16 éves lehettem, édesanyámmal egy katalán kisvárosban próbáltunk útbaigazítást kérni. Én már akkor egész jól értekeztem vagy öt nyelven, de a helyi nénike egyiket sem értette. Édesanyám kedvesen félretolt, és gesztusok, mimika és társai egyetemes nyelvén, kacarászva „elbeszélgetett” az idős hölggyel, és megszerezte a kellő információt. Nagy tanulság volt és hasznos, hisz amikor épp Indonéziában vagy Vietnámban jártam, hiába tanultam meg buzgó turistaként alapkifejezéseket, nem nagyon segítettek. De a nonverbális kommunikáció, az odafigyelés a másikra csodákra képes (no meg a Google Fordító is).
– Légy körültekintő, de ne parázz! Ne olvass el több száz cikket a trópusi betegségekről, ha egy trópusi országba mész, ne szedj malária elleni gyógyszert, ha egy olyan országba utazol, ahová nem ajánlott, csak te kitaláltad, hogy kell.
Betegségek, fertőzések vannak. Külföldön is, itthon is.
És tény, hogy más ország, más organizmusok, könnyen lehet, hogy a távoli utazás egyik napját a vécén töltöd – nem valami fertőzés miatt, csak mert a szervezetednek is meg kell szoknia, hogy minden más. Légy óvatos, tájékozódj, és akkor nem lehet nagy baj.
– Ugyanez a helyzet a kései, magányos sétákkal. Ez esetben is tájékozott légy, ne előítéletes. Hidd el, Peru vagy épp Vietnám sokkal biztonságosabb éjjel 3-kor, mint Párizs vagy akár Bukarest egyes negyedei. Ezt a szállásfoglalásnál is vedd figyelembe, főleg Európa nagyvárosaiban, ahol bizony, vannak igencsak kerülendő negyedek, amelyekről az interneten lehet tájékozódni.
– Ne legyen az étel a fő szempont. Persze kellenek a kulináris kalandok, de ha a kirándulásod minden napjából eltöltesz pár órát étteremkeresgéléssel, várakozással szabad helyre, az ételre, a számlára, túl sok értékes pillanatot elveszítesz. Franciaországban egy croque monsieur (francia melegszendvics), Spanyolországban egy adag churros (jellegzetes spanyol édesség), Vietnámban egy pho-leves, New Yorkban egy hotdog ugyanolyan élmény tud lenni, mint egy éttermi vacsora, csak éppen percek alatt elfogyasztható.
– Légy laza! De nem árt, ha van B-terved. Főleg, ha sokat utazol, előbb-utóbb becsúsznak a váratlan problémák. Repülőkésés, vonatkésés, egy szállásadó, aki elfelejtette, hogy aznap érkezel, egy szállás, ahol elöntötte a helyiségeket a szennylé.
A lényeg, hogy ne akadj ki, minden megoldható. Jön a következő vonat, van másik szállás. Az persze jó, ha mindig van egy kis anyagi vésztartalékod (épp csak száz euró), amiből lehet enni, aludni, utazni, ha valami beüt.
Egyébként meg tapasztalatból mondom, hogy az emberek nagy része segítőkész, igyekeznek majd neked másik vonatot, a repülő helyett buszt találni, és így tovább.
+ 1 Minden utazásnak vágj neki úgy, hogy utánanéztél az adott országnak, helynek, kultúrának. Tartsd tiszteletben a helyi szokásokat. Tény, hogy senki nem fog megkövezni, ha miniszoknyában kóborolsz Kairóban, sőt valószínűleg zaklatni sem, de sokkal tiszteletteljesebbek, barátságosabbak lesznek a helyiek, ha betartod a helyi kultúrából, vallásból fakadó szabályokat.
Piac Ázsiában • Fotó: Tóth Gödri Iringó archívuma
Tíz kipróbált, gyakorlati tipp:
– Szupermarket! Megéri megkeresni, hidd el. Nagyon nem mindegy, hogy egy hétig 18 centes vagy 2 eurós vizeket, üdítőket iszol. Na meg egy jó vacsorához is be lehet vásárolni.
– Kávézásra ne sajnáld a pénzt! A legnagyobb felfedezőknek is kell néhány perc nyugi, amikor beszívják a város hangulatát. Európán belül kb. 2 euróért tuti, találsz egy csésze kávét egy jó hangulatú helyen. Vagy teát. Élvezd!
– Napi, heti bérletek. Ha tömegközlekedni kell, általában megéri.
– Csínján a városkártyákkal! Ezt érdemes kimatekozni, mert ha például Koppenhágában nem akarsz 5 nap alatt húsz múzeumot megnézni, nem biztos, hogy megéri megvenni a 160 eurós Koppenhága kártyát (bár ezek általában a tömegközlekedést is tartalmazzák, ami más irányba billentheti a mérleg nyelvét).
– Ha lehet, kerüld a taxikat, reptéri transzfereket. Általában van olcsóbb alternatíva – pl. helyi busz, aminek az ára az előbbiek töredéke.
– Ott egyél, ahol sok helyi is étkezik. Ők csak tudják, mi a jó.
– Csomagmegőrzők! Ha nem csillagtúrázól, hanem folyamatosan úton vagy, és egy városra csak fél napod van, nagy megkönnyebbülés lehet letenni a csomagod. Ma már nagyon kevés vasútállomáson van csomagmegőrző, de üzletek, bárok kínálnak ilyen szolgáltatást. A Google ebben is segít.
– Telefontöltő és külső akksi! Na meg nem árt, ha a szállásod címét, esetleg a bejutási kódokat papírra is leírod.
– Ja, és a mosdók… Ne félj bemenni, bekérezni kávézókba.
Használd a mallokban, az egyetemeken, a múzeumokban, a piacokon. Bár sok helyen fizetős a vécéhasználat, ha nyitott szemmel jársz, rájössz, hogy rengeteg az ingyenes mellékhelyiség is.
– Bár nagyon divatosak a reggel megyek-este jövök city breakek, ha lehet, tölts egy estét, egy éjszakát az adott városban. Az is hozzátartozik, sőt! És ha lehet, ne bújj ágyba este nyolckor, mert fáradt vagy. Az utazás megér egy kis áldozatot.
Streetfood Peruban • Fotó: Tóth Gödri Iringó archívuma
Tíz (plusz egynéhány) dolog, ami mindig van a csomagomban:
(a bankkártya, telefon, személyi igazolvány vagy útlevél hármasán túl)
– Naptej, napszemüveg
– Esőköpeny (kisebb, könnyebb, mint az ernyő, mindenhová be lehet vinni)
– Műanyag evőeszköz (nem egyszer használatos, hanem minőségibb), műanyag tányér és pohár (cuki, kinyitható)
– Sebtapasz, alapgyógyszerek és papírzsebkendő
– 100 ml alkohol – ezt-azt fertőtleníteni
– Cserecipő és műanyag papucs
– Fürdőruha
– Egy kis törölköző
– Egy kis szütyő mindenféle „egyszer kelljen, s van” jellegű aprósággal (ez egyébként itthon is mindig nálam van). Van benne: biztosítótű, aprópénz (mert egyébként Európán belül sokszor nem viszek magammal készpénzt),
befőttes gumi, egy pici ragasztószalag, tű, cérna, körömreszelő, csipesz, még néhány tartalék sebtapasz, nedves törlőkendő, hajgumi, egy miniatűr tükör, egy szállodai szappanka, egy pici USB-kábel, két darab elem,
egy müzliszelet, egy fülhallgató, füldugó, vattakorong, fültisztító pálcikák, fogselyem, sörnyitó.
– Egy összefogható vászonszatyor
– E-book olvasó, papír és írószer (ez személyes hepp)
Piac Mexikóban • Fotó: Tóth Gödri Iringó archívuma
Öt dolog, amit nem viszek:
– Tusfürdő, sampon – ha nincs a szálláson, akkor veszek, általában kb. másfél euróért. Helyet spórolok, nem folyik ki.
– Fölösleges piperék. Sem a bőrradírozásnak, sem az arcmaszkoknak nem a kirándulás az ideje.
– Fölösleges gyógyszerek. Vettem már mexikói kisvárosban köptetőt, olasz falucskában recept nélkül antibiotikumot, Kambodzsában orrcseppet. Ja, és mind olcsóbb volt, mint itthon.
– Hajszárító. A legtöbb helyen van. Ha nincs, nyáron megszárad valahogy a hajam, télen lefekvés előtt mosom meg, s esetleg egy kendőt kötök a fejemre, s reggelre száraz.
– Sok könyv, útikönyvek. Utóbbiak helyett ott az internet, előbbiekre általában nincs időm.
Persze valami úgyis kell majd, ami nem lesz kéznél…
– Egyszer egy olasz városkában fél órát bóklásztam, amíg végre egy háznál, ahová bekopogtam, volt valaki, aki kinyitotta nekem az üveg bort, amit vettünk.
– Egy spanyol hostelben tanultam meg, hogy bizony, az ajtóra felszerelt zárral is ki lehet nyitni egy sört.
– Franciaországban szedtem szét lefolyót – miután a csodás Mr. Muscle sem segített megoldani egy dugulást.
– Peruban eldugult vécét is szereltem (erről elég ennyi).
– Nyomtattam múzeumban beszállókártyát (vannak helyek, ahol még mindig csak a papír alapút fogadják el).
Bali • Fotó: Tóth Gödri Iringó archívuma
És hogy mindez megéri-e?
Amikor…
…meglátod a Machu Picchut…
…véletlenszerűen belefutsz egy amerikai veteránba az egykori Saigonban, aki első kézből mesél az ott zajlott háborúról…
…megiszol egy olasz eszpresszót, majd megeszel egy pisztáciafagyit…
…megtapasztalod egy indonéziai piac nyüzsgését…
…eredeti tacot eszel a mexikói utcán, a helyiekkel nevetgélve (jó esetben úgy, hogy tudod mi a téma, rosszabbikban nem, de a jókedvük akkor is ragályos)…
…megkóstolsz egy igazi amerikai steaket…
…Vietnámban víz helyett véletlenül egy fél liter pálinkát nyomnak a kezedbe, amibe bele is iszol…
…megérinted a több ezer éves gízai piramisok köveit…
…megtapasztalod, milyen nehéz ötezer méteren szuszogni…
…látod, hogy az Atlasz-hegységben hány kilométert tesznek meg a gyerekek, hogy iskolába menjenek…
akkor minden fentebb felsorolt, időt és energiát igénylő, spórolós trükk megéri.
korábban írtuk
Pálfi Kinga: A stílus tanulható, akárcsak a főzés
A stílus nem más, mint annak a kifejeződése, hogy miként mutatkozunk a világnak. Minden ruhadarab, amit felveszünk, üzenet. Az öltözködés lehetőség arra, hogy kifejezzük magunkat, hogy elmondjuk, kik vagyunk, és mit képviselünk.
